Kurucz D. István festőművész (Hollósy Galéria, 1986)

ILLYÉS GYULA Megy az eke Megy az eke, szaporodik a barázda, mintha egy nagy könyv íródnék olvasásra. Papírosa a határ, a tengerszéles, a tolla meg az a szegény öreg béres. Megy az eke, telik a föld sorról sorra. Én vagyok az egyedüli olvasója. Én tudom csak, mit jelent ez és mit ér ez, először szánt a magáén az a béres. Megy az eke a felemás két tehénnel, mintha menne édesanya kisdedével. Elkerülik a páncélos roncsát bölcsen, legyen az a magyarázó kép a könyvben. Megy az eke, megy a magyar sorról sorra lankadatlan, mintha puszta szerszám volna. Fogy az ugar, nő a szántás telve­ terjed. Magyarország így írják a történelmed. Ki az a kéz, ki az a nagy névtelen toll? Megvárom, míg kifordul a mesgyesorból, hadd szorítsam a kezembe valahára -De meg sem áll, de csak int, hogy még mi várja.

Next