V. Barta Éva festőművész kiállítása (Kisfaludi Strobl Terem, Zalaegerszeg, 1986)

Minden műalkotás személyes élménynek köszönheti létrejöttét. A művész meglát valamit, — embert, jelenetet, tájat, virágot, — azt képpé formálja először önmagában, majd vászonra, papírra vetítve, vagy plasztikus formába alakítva. Kinek mire és hogyan nyílik a szeme — ez határozza meg a művet és ettől lesz a művészet sokrétű. Bevezetőben ezt a gondolatot szeretnénk kihangsúlyozni, mert ez határozza meg a művek lényegét. V. Barta Éva festők között nőtt fel. Édesapja, Barta Ernő, aki szintén festőművész volt irányította kezdő lépéseit a művészi pálya felé. A főiskolát 1944 ben fejezte be. Mesterei közül Aba-Novák Vilmos gyakorolta rá a legnagyobb hatást, ő nyitotta meg előtte a színek világát. Már főiskolás korában, 1943-ban részt vett a Nemzeti Szalon tavaszi tárlatán figurális témákkal. Első önálló bemutatkozása 1948-ban történt, amikor édesapjával együtt állított ki. Erről a kiállí­tásról így írt a Világ c. napilapban Dutka Mária: „V. Barta Éva a káprázatos fények szerelmese. Biztos, szinte férfias kézzel játszik a színekkel és a legkényesebb problémák megoldását tűzi maga elé. Jellemábrázoló készségét portréiban csillogtatja...” A művészi évek során át a jelen kiállításig következetes maradt alkotó munkájában. Festészete formákban és színekben a múló évekkel arányban gazdagodott, de az indulásnál felfektetett alapokra épült és épül. Művészi feladatának tekinti, hogy képei a szemlélő értelmére és értelmére egyaránt hassanak. Képeinek témaköre változatos: a körülötte zajló élet eseményei, társadalmi problémái éppúgy témául szolgálnak számára, mint a hazai táj, emberek világa. Ha mellőzzük is a kronológikus életrajzi adatokat, a művész néhány jellegzetes kiállítását meg kell említenünk. Ezeknek logikus rendjéhez, harmóniájához, következetességéhez kapcsolódnak a most bemutatott képek. Az utóbbi évek egyik legérdekesebb kiállítása az először 1976-ban Budapesten, majd több vidéki városban (Szolnokon is) bemutatott operai portré és kompozíció sorozata: „Nagy énekeseink ked­venc szerepükben.” Bár más környezettel és háttérrel, de hasonló problémakörhöz kapcsolódik több rábaközi kiállítása is, a Rábaköz szokásai, táncai emberei jelennek meg több mint 30 vász­nán. A Kisalföld c. lap Rábaköz festőjeként üdvözli a művészt. A Pataki István Művelődési Központban 1980-ban rendezett kiállítása drámai erővel eleveníti fel a múlt szenvedéseit, a Mária Valéria nyomortelep gyermekeit, viskóit és kontraszként az ifjúság mai életéből vett jeleneteket. Dús szépségű csendéleteiből kilenclapos sorozatot jelentetett meg a Képzőművészeti Alap Kiadó, vállalata. 1984 februárjában a nagykanizsai Egry József teremben, novemberben pedig „Operák és balettek” címmel az Erkel Színház előcsarnokában volt kiállítása. Mozaikszerűen emeltünk ki néhány fontosabb mozzanatot a művész alkotó tevékenységéből, hogy előzetest adjunk a kiállításon bemutatott képekhez. A művész több képét őrzi a Magyar Nemzeti Galéria, képei vannak a Történeti Múzeumban, a Rábaközi Múzeumban, a Fővárosi Tanács és a Kapuvári Tanács birtokában, továbbá külföldi gyűjtők tulajdonában. A KÉPCSARNOK MEGHÍVJA ÖNT V. BARTA ÉVA FESTŐMŰVÉSZ KIÁLLÍTÁSÁNAK ÜNNEPÉLYES MEGNYITÁSÁRA 1986­ OKTÓBER 9-ÉN CSÜTÖRTÖKÖN DÉLUTÁN 5 ÓRÁRA MEGNYITJA : POGÁNY Ö. GÁBOR MŰVÉSZETTÖRTÉNÉSZ A MAGYAR NEMZETI GALÉRIA NYUGALMAZOTT FŐIGAZGATÓJA MEGTEKINTHETŐ: 1986. OKTÓBER 9—18. KISFALUDI STROBL TEREM ZALAEGERSZEG KOSSUTH LAJOS UTCA 17­­86-1464 GENERALART Nyomda — Dorog F.k. : Köteles István

Next