Artner Margit grafikusművész kiállítása (Dürer Terem, Budapest, 1987)

. Itt láthatjuk egy fiatal művész válaszát, reakcióját talán védekezését is, mert számára életforma a mű létrehozása. Védelem, mert a zűrzavar, amiben élünk, összekuszált értékrendet, törvényeket. Ebből a zűrzavarból keresve kiutat bázis­ként támaszkodik a mesterségbeli tudásra, a pontos fogalmazásra. Nem tűri a homályt és nem alkuszik meg, de minden kis részletet megdolgozva precízen foglalja egybe sok szálon futó gondolatait. Itt van munkáinak Achilles pontja is, mert korrektsége elveti a spontaneitást, a szabadon futó vonal a száguldó rajz boldogító örömét, az önfeledt ének gyönyörét. Ezzel szemben nyújtja nekünk az álom, a mese, a legenda, vagy a Thomas Mann által is annyira vágyott mediterrán meleg tengerpart elisiumi képét. A reneszánsz kertek geometrikus rendben meg­valósult vegetációjának, árkádjainak együttesét. A repkedő angyalok szárnyainak pontos látomását. Az elhullatott tollak lebegését. A rézkarcán megjelenő óra mutatója neki dolgozik. A perceket szívós munkával használja ki. Szinkronban van az idővel. Alig néhány év alatt jelentős műveket hozott létre. Termékeny és következetes művész. Sokszor elhangzott: az új generáció nem akar felnőni és az ifjúkor kitolódott idő­ben. De akik meg tudják őrizni szívükben a gyermekkor felejthetetlen, felhőtlen lényeit és képesek a dübörgő jelenben, zaklatott korunkban belülről felhozni az elveszettnek hitt értékeket, s ezt másokkal is megosztják, szerencsések. Mert a létet csak az általunk létrehozott művek teszik hitelessé és a legnagyobbak ezt tették. De a jó művek nemcsak kínlódásból születhetnek, nemcsak tragédiákból nőnek ki, van ellenpélda is. Szeretnénk, ha ez a fiatal művész is érezné a meleg áramlatok felhajtóerejét és bízzunk benne, mert a bizalom olyan hajtóanyag, amivel távolságokat lehet be­repülni..." Kass János (Részlet a Művészet ’87. 2. számából.)

Next