Debrecen anno … II. Az Emlékkert, Kálvin tér múltja (Medgyessy Ferenc Emlékmúzeum, 1987)
Sz. Kürti Katalin a sorozat szerkesztője Debrecennek ez a területe változott talán a legtöbbet az utóbbi 180 évben. Az 1802-es tűzvész után felépült az új kollégium és a Nagytemplom, a századvégen a püspöki palota (1889, Gregersen — Fischer), majd az ún. püspöki bérház (1911, Bálint — Jámbor). A századfordulón változott meg a kollégiumtól jobbra lévő rész, felépült pl. az Uránia Mozgószínház. A hetvenes évek kedvezőtlen (Izsó szobor elmozdítása, Kálvin téri házak lebontása) és kedvező változást (Emlékkert rendbetétele, romkert kialakítása) hoztak. Kamarakiállításunk elsősorban a tér múzeumaival, szobraival, s az Emlékkerttel foglalkozik. Ismertek Robert Townson angol utazó. 1793-ban kelt sorai, amelyek elmarasztalóan szólnak az ó-kollégium ódon és roskatag voltáról, az emberek komorságáról, ridegségéről, s ugyanakkor négy-öt új műveltségéről. A következő jeles egyéniség, aki behatóan foglalkozott a kollégiummal, Kazinczy Ferenc volt. 1806—1820 közötti leveleiben gyakran esett szó az épülő kollégiumról, annak rajzoskolásáról és a botanikus kert tervéről. 1806—1808 közötti levelei a létesítendő botanikus kertről szólnak. Figyelemmel kísérte a külföldi kertkultúrát, s örömmel nyugtázta a téglási Beckféle park létesítését. E példák hatására joggal várta el, hogy a kollégiumnak olyan botanikus kertje legyen, amely a diákok művelését, a növénykultúra terjesztését szolgálja, de amely helyet ad nagy férfiak emlékműveinek is. Levelet váltott ez ügyben Diószegi Sámuellel, akit arra intett, hogy ne a Paptava helyén, hanem a Nagyerdőn legyen a kert. Mikor látta, hogy nem halad az ügy, keserűen kifakadt: „Nehezen, s roszszul megy ott a dolog, ahol a tudományos tárgyakat olly fejek igazgatják, mint azok a fők, amelyek a Debreczeni Tek. Tanácsban és a Consistoriumban szavalt vagyon . . . ám nézze meg a Grammaticáját, ha magyarul tud s azt az irtóztató két épületet, melly ott most épül... oly botanicus kertet ne állítsanak, mint a miilyen Templomot épitenek" (1807. okt. 21. levele). Sürgette a kollégium főgondnokát is: „Péchy Imrének írtam a héten és arra kértem, legyen Munkás, hogy a Debreczeni Botanicus kerthez épüljön üvegház is, a Marosvásárhelyiek épitenek". Mint tudjuk (Tamássy Géza tanulmánya Debreceni Szemle, 1930), a botanikus kert csak 1840-ben nyílt meg a Paptava helyén, s majd csak az 1930-as években valósult meg a Nagyerdőn. A fent említett „két irtóztató épület" az 1802-es tűzvész után tervezett Nagytemplom és új Kollégium volt, amelyek 1810-re már eléggé mutatták végleges formájukat. 1810-ben örömmel emlékezett meg, ittjárta után „a nagyon megszépült Város”-ról. Kis Imrének írta 1810 októberében: „A párkány (Gesimis) ... a Kollégium épületjén nincs az épület magasságához s nagyságához arányozva, és ez nagy kár. Voltam a Kollégium-beli épületben is. Melly grádics az ahhoz a nagysághoz és a rajta fel - le járó ifjúság számához képest! Kívülről szép, pompás és mégis modestus épület, ez oxymoronnak tetszenék, de nem az. Oda volna a modestia, ha a középben emelkednék eggy nagy fronton. Bár csak többé Debreczeni s Váradi kőmivesekkel ne tétetnének rajzolatokat". Tudvalévő, hogy Péchy Mihály terveit erősen megváltoztatták, erre célzott Kazinczy, aki jó kapcsolatban volt Péchy Imrével, s ennek révén Péchy Mihály érdekeit védte a „debreceni és váradi kőmivesekkel" szemben. Mélyen meg volt győződve, református vallása ellenére, hogy a kálvinizmus gátolja a művészetek virágzását. Keserűen kérdezte Kiss Jánostól: „Ez a vallás ellensége a szépnek, s melly nyomorult pótlékot ad érette?" Mégis, amikor baj történt, féltette az értékeket, s aggódott, hogy az 1811. évi tűzvész nem emésztette-e meg az épülő kollégiumot. Debrecen és Kazinczy konfliktusának forrása a Debreceni Grammatica és a Csokonai síremlék ügye volt; a grammatikát nem győzte szidni, a síremlék ügyét a kezdeményező Cserey Farkassal együtt 1805-től évtizedeken át ébren tartották, s folyvást ostorozták a várost, teljes joggal. 1809- ben szomorúan regisztrálta, hogy a kő „faragása azért múlt el, mert Steinmetz kihalt a munkából". 1810 nyarán türelmetlenül és megszégyenülve írta Csereynek: „legalább téglából rakassunk valamit sírja felé". A hosszas huzavona után gyógyírt jelentett számára az a tény, hogy a „Rómában lakozó” Ferenczy István a református kollégiumnak ajándékozta Csokonai márvány mellszobrát. 1823-ban (mint Balogh Istvántól tudjuk), Vonza Böszörményi Pál főbíró házában volt a szobor közszemlére kitéve, majd 1824-ben került a kollégiumba. Kazinczy sietett megtekinteni, de elborzadt elhelyezésén, a ráhelyezett üvegbura láttán. Kifogásolta a kosztümöt is: Ferenczy nagyot vétett az Unitas elve ellen, mert magyar ruhát adott rá, de a nyakát szabadon hagyta. A művet mégis dicsérte az őt kísérő Sárvári professzor előtt is: ,,Nem a Csokonai feje, de gyönyörű, s gyönyörűen van kidolgozva". Majd ezt írta úti leveleiben: „Nem Csokonai, s az nem is szükséges, s Ferenczy Csokonait soha nem látta. A plastica nem a hasonlóságot tette czéljává, hanem a szépítést, s ez valóban szép fej. Ez voló a szükség. Éljen, éljen Ferenczy!". Mint tudjuk, jóval Kazinczy halála után, 1836-ra valósult meg Csokonai síremléke s 1871-re a költő emlékéhez méltó emlékmű. A Csokonai szoboralapítás igénye összekapcsolódott a kollégium és Nagytemplom közötti tér rendezésével, az emlékkert ügyével. A két monumentális, klasszicista stílusú épület között valóságos portenger volt a 19. század elején, ahol a kóborló háziállatok szabadon jártak. Ezt a tarthatatlan állapotot nem nézhette tovább pár lelkes városszépítő, akik 1861. október 20-án megalakították az Emlékkert Társulatot. Célja, mint az alapító jegyzőkönyvben olvasható : „a főiskola előtti pusztatér szépészeti és egészségi szempontból növényzettel beültetése és oly kies hellyé változtatása, hol méltósággal állhassanak olyan emlékszobrok, amiket a hálás nemzedék emelend a haza és tudományok körül -érdemeket szerzett és elhunyt nagy fiainak". A feladat kettős volt: egészségi (kertészeti) és szépészeti (kertészeti és szobrászi díszítés megoldása). A kertterveket Skalniczky Antal (a debreceni színház építésze) készítette, a faültetést Vass Pál kertész irányította, a díszcserjéket Csanak József kereskedő, az Emlékkert Társulat elnöke hozatta. A hatvanas években került sor a kollégium előtti kert beépítésére, majd a kisebbik emlékkert létesítésére. Ez a Péterfia utca eleji terület adott helyet 1871-ben a Csokonai szobornak. (A Csokonai szobor születéséről több helyen írt Balogh István, de Izsó és Debrecen kapcsolatára, s az Emlékkert Társulatra emlékeztetett egy 1981-ben rendezett emlékülés, amelynek anyaga könyvben is megjelent). Tudvalévő, hogy már a Csokonai emlékmű előtt avattak egy másik szobrot is a nagyobbik emlékkertben, a Kollégium előtt: Marschalkó János szabadságharcos emlékművét. Ez a „Haldokló oroszlán" című szobor 1899- től a Honvédtemetőben áll. Helyére újabb szabadságszobor került 1902- ben Tóth András (Tóth Árpád édesapja) Hungária szobra. A mű fáklyával kezében ábrázolta az országcímeres pajzsra támaszkodó allegorikus nőalakot. Az avatás körüli hónapokban lelkesedéssel írtak, beszéltek Tóth András művéről, aztán 1905-ben elkezdték csúfolni, „Zsuzsidnak nevezték termete miatt. A tanács kénytelen volt napirendre tűzni a szobor lebontását. A városháza udvarára vitték, majd a világháború idején „hadba küldték", beolvasztották. 1906-ban Bocskai emlékmű került az emlékkert nyugati oldalára. Bocskai István ércalakját Holló Barnabás készítette, míg a mellékalakokat a megszégyenült Tóth András faragta. E szobrokon kívül még egy emlékoszlop került a kertbe, a Nagytemplom mögé: a református gályarabok emlékoszlopa, Gerenday Antal műve. Egy lelkes debreceni asszony, Hegyi Mihályné állított ezzel emléket a hitükért szenvedő gályarab prédikátoroknak és szabadítójuknak, Ruyter admirálisnak. Időközben megszűnt az Emlékkert Társulat, 1890-ben átadta helyét a Csokonai Körnek. Ez a kör, azon túl, hogy Csokonai és a debreceni irodalmi emlékek ápolását vállalta, városszépítészeti tevékenységet is folytatott. Úgy látszik, a mai Debrecen egyre inkább törekszik arra, hogy méltó módon folytassa az egykori városszépítők munkáját. Kialakult a Nagytemplom melletti romkert (amely az egykori Szent András templom feltárt részleteit mutatja be), a megszépült emlékkertbe pedig új járda, szép, stílszerű padok kerültek, megoldódott a jó világítás. Holló Barnabás szobra a kert középpontjába került, a fák, cserjék friss földet kaptak. Ezzel az „egészségi és szépészeti" szempontból kialakított egykori emlékkert méltó lett régi híréhez, szépségéhez. Jó hangulatot teremt a Kálvin téri üzletközpont is, amelyet 1988-ban adnak át rendeltetésének. Befejezésül a téren lévő múzeumokról kell megemlékeznünk. A Református Kollégiumban már a 19. század elején álltak képek, szobrok (Kiss Sámuel, Kiss Bálint, Jakob Szander, Simó Ferenc ill. Ferenczy művei), Izsó Miklós több szoborral gyarapította a gyűjteményt. Több, mint száz éve látogathatók a kollégium iskolatörténeti és egyházművészeti anyagot tartalmazó kiállításai és Európa-hírű nagykönyvtára. A kollégium baloldalán áll az egykori Gazdasági tanoda, amelyben a városi múzeum, majd 1919- től Debrecen első képtára működött, 1939-től 1950-ig pedig az ún. Déri György-féle hazafias gyűjteménynek adott helyet. Műemlékekben, muzeális értékekben, szobrokban gazdag terület ez a párszáz négyzetméternyi hely, amelynek hangulatáról Ady Endre, Oláh Gábor, Móricz Zsigmond, Medgyessy Ferenc, Szabó Magda és mások emlékeztek, sok-sok szeretettel.