Dobroszláv József festőművész kiállítása (Bemutatóterem, Győr, 1987)

EGYÉNI KIÁLLÍTÁSOK 1967 Budapest, HNF V. kerületi termében 1971 Helsinki, ARTEGRAFICA szalonjában 1975 Budapest, Technika Házában 1981 Budapest, UVATERV kultúrtermében 1981 Tata, Megyei Művelődési Központ galériájában 1981 Budapest, BM Rendőrtiszti Főiskola 1983 Szolnok, Képcsarnok Aba-Novák terem 7 X 7 ' -n­~---^ p#1—t' u. -j " fl V V%. -Ha , ; ■ /„ ^ w Ej \ W w . Több évtizedes alkotói múlt van már Dobroszláv József festő­művész mögött. Azon kevés akvarellisták közé tartozik, aki híven kitart a maga választotta festői műfaj mellett, de nem tágít annak legkézenfekvőbb alkotói módszerétől, a termé­szetelvű ábrázolástól sem. Inkább azon fáradozik, hogy festé­szetét minél elmélyültebbé, minél gazdagabbá tegye. Ered­ményei bizonyítják, hogy ez sikerül is neki. Korábbi racionális szakmája nemcsak jól megfér szépművé­szeti mesterségével, hanem inkább kiegészíti, tökéletesíti azt. Rajztudása, veleszületett tehetsége, impresszionista látás­módja, mely mindkét szakmánál alapvető követelmény, pre­desztinálja a festészetre. Szinte a tervező szemével építi ké­peit is, mérnöki pontossággal komponálja azokat, amikor ki­emeli a magyar tájak egy-egy megkapó, hangulatos részletét. Gondosan határolja el a lényegest a lényegtelentől, a hangsú­lyosat a hangsúlytalantól. Határozott, sokszor markáns vo­nalakkal ábrázol, ugyanakkor lágy, atmoszférikus hangula­tot teremt a színek és valőrök szintézisével. Képeinek szer­kezete világos, áttekinthető, tiszta,­­ egyértelmű gondolato­kat, élményt közvetít valamennyi. Mindezt rendkívül ízlé­sesen, esztétikusan tárja elénk, nem pózolva, nem hatásva­dász módon, semmiképpen sem csupán a látványra törekedve. Az akvarellhez való hűsége családi tradíció, ebben édesapját követi. Kifejezési módjában azonban kezdettől fogva a maga útját járja. Képzőművészeti munkásságának felfelé ívelése, beérése egyenletes, nem mutat töréseket, kitérőket. Sokat, szeretettel, szen­vedéllyel dolgozik. Belső invenció vezeti ecsetjét, ebben nem érheti csalódás. Győri kiállítási anyaga ismét egy őszinte vallomás a magyar táj, a magyar falu- és városkép, a természet iránti nagy szereteté­­ről. Képei látszólag személytelenek, erről ő maga így nyilatkozik: „Az embert - emberközelből - alig jelenítem meg képeimen.. . De hisz csaknem valamennyin ott van két keze munkájának gyümölcse... És bár nem közvetlenül róla informálok, mégis minden ecsetvonásomat érte teszem, neki szánom, szívvel, lé­lekkel. ..” Ez a humánus indíték — mely egyben ars poeticája is — teszi emberközelivé, mindenki számára könnyen érthetővé Dobroszláv József festészetét. Ury Ibolya RÉSZVÉTEL KOLLEKTÍV TÁRLATOKON 1950 Budapest, Nemzeti Szalon, Országos Ifjúsági Képzőművészeti Kiállítás a DISZ megalakulása alkalmából 1952 Székesfehérvár, „Dunántúli Táj” című kiállítás 1953 Budapest, Műcsarnok, IV. Magyar Képzőművészeti Kiállítás 1954 Budapest, Ernst Múzeum, Országos Kisplasztikai és Grafikai Kiállítás 1954 Tatabánya, Megyei Képzőművészeti Kiállítás 1955 Budapest, Műcsarnok, Országos Képzőművészeti Kiállítás, a Felszabadulás tizedik évfordulója alkalmából 1955 Budapest, Műcsarnok, VI. Magyar Képzőművészeti Kiállítás 1957 Budapest, Műcsarnok, Tavaszi Tárlat 1958 Tatabánya, Megyei Képzőművészeti Kiállítás 1960 Budapest, Műcsarnok, Országos Képzőművészeti Kiállítás 1964 Keszthely, Balatoni Nyári Tárlat 1975 Budapest, Országos Honvédelmi Kiállítás 1979 Tata, Város-Jubileumi Kiállítás 1980 Memphis (USA) ,Karácsonyi Kiállítás 1981 London, Magyar Akvarell Kiállítás 1983 Oslo, Magyar Akvarell Kiállítás 1983 Tatabánya, Népház Galéria (közös kiállítás édesapjával) 1984 Budapest, Képcsarnok Csontváry Terem, „Budapest a művész szemével ’ kollektív kiállítás 1985 Budapest, BM Klub (közös kiállítás Kelemen Kristóf szobrászművésszel)

Next