Doroghy Zsuzsa festőművész, Morvay Zsuzsa keramikusművész, Szentes Mihály belsőépítész kiállítása (Kisfaludi Stróbl Terem, Zalaegerszeg, 1987)

HÁROM MŰVÉSZ különös összetartozás - három műfaj, három szemlélet, három pálya. Talán csak az a közös a kiállító művészekben, hogy 30 és 40 között van életkoruk - a ma eseményei veszik körül őket és a kortársak érdeklődését igyekeznek felébreszteni, elnyerni. Mindenekelőtt azonban önmagukat kívánják megvalósítani: a kerámia, a festészet és a bútortervezés eszközeivel. DOROGHY ZSUZSA tíz éve él Dél-Olaszországban, a Vezúv lábánál, régi romantikus házak között. Festő diplomáját Budapesten szerezte , és valójában sohasem szakadt el hazájától. Nem a hosszú hó­napok miatt, amelyet gyermekeivel együtt itthon tölt, hanem érzéseiben maradt a két ország között vándorló művész, aki képeiben nem egy idegen világ üzenetetét, hanem legmélyebb benyomásait örökíti meg. Nem tud betelni a természet szépségével, a hatalmas égbolt felhőjátékaival, a gazdag vege­tációval­­ és a szüntelen változással, amely a mediterrán vidék arculatát percről-percre átformálja. Az akvarell és a pasztell anyaga áll leginkább a kezére: a színek napfénnyel átitatott ereje, a hirtelen viharok sötétje, a tenger végtelennek látszó sugárzása, a növények és a házak sűrű mozgalmassága, így fogható meg legjobban, az érzelmek kifejezésére is a legalkalmasabb. MORVAY ZSUZSA itthon és külföldön komoly sikereket ért el mázas kerámiáival. Játékos tárgyai, akár díszítő, akár használati céllal készülnek­­ fantáziájának kimeríthetetlen kincsestárából merítenek. A mesék világát járva mindig talál valami groteszken­ kedveset, ami aztán sokféle változatban születik újjá a színes máz­ruhába öltöztetett tárgyakon. De megmintázza a virágokat is,­­ pajzán figurákat ültet egy-egy hasznos tárgy tetejére. Mikor hogy tartja kedve. A miederes dámák, butuska fejek vázákká öblösödnek, az álomfigurák egy kastély lakói lesznek, tükrök és órák indigókék, zöld vagy fehér keretükkel hétköznapi szolgálatot vállalnak. Munkái azzal az örömmel készülnek, amely csak ritkán adódik, s amely a földből lett művé­szet váratlan vidámságával ajándékozza meg azt is, aki együtt él tárgyaival, gyönyörködik bennük, vagy használja őket. SZENTES MIHÁLY dolga az, hogy az emberi környezetet otthonossá, harmonikussá tegye. Bútorain a fehér szín dominál, a sárgaréz, vagy más fém is kiemeli a tárgy funkcióját. Állványai és kisbútorai szinte kínálják magukat, hogy ki-ki vágyai szerint rendezze be a polcokat. Mivel, s gonddal készíti ezeket - s talán éppen ezért önmagukban is gyönyörködtetnek. Könyvek, emléktárgyak vagy játékok kerülnek rájuk, szép felületük szolgálatot vállalva megtelik, belse­jük rejti az ember számára fontos dolgokat. Jó rájuk nézni. Mindennapos használatot meghatározó szerepük mellett az ízlést formálják és minden bizonnyal ki is szorítják az oda nem illő bútorokat. S mindezt a legegyszerűbb eszközökkel , de a legnemesebb anya­gokkal éri el. D.Fehér Zsuzsa dr.

Next