Ezüst György festőművész kiállítása (Csók István Galéria, Budapest, 1987)

A KÉPCSARNOK MEGHÍVJA ÖNT EZÜST GYÖRGY FESTŐMŰVÉSZ KIÁLLÍTÁSÁNAK ÜNNEPÉLYES MEGNYITÁSÁRA 1987. MÁJUS 14-ÉN CSÜTÖRTÖKÖN DÉLUTÁN FÉL 6 ÓRÁRA MEGNYITJA LAKATOS ERNŐ AZ MSZMP KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK OSZTÁLYVEZETŐJE A TÁRLAT MEGTEKINTHETŐ: 1987. MÁJUS 14-27. CSÓK ISTVÁN GALÉRIA BUDAPEST V., VÁCI UTCA 25. „Felfedezéseit spekuláció nélkül rögzíti, a tárgytól független megfontolások nem teszik görcsössé stílusát. Akár a Békés megyei tanyavilág életéről szól — akár utazásainak állít emléket—akár lel­kiállapotot elemez —, az érzelmek vezetik. A mindig túlfűtött, mozgásokkal és cselekvésekkel teli­ atmoszférát megnyugtató derűvel képes megtölteni... Az érzelemmel teli közeledés nem akadálya annak, hogy rend és szigorúság uralkodjék a részle­tekben és a valóságosnál sokkal tüzesebb színek értelmes és harmonikus egységben találkozza­nak a festett faktúrákkal. ” (D. Fehér Zsuzsa) „ . . . nemcsak ilyen-olyan szemszögű külső képi leírása lehetséges az Alföldnek, hanem belső tükröztetése is. Az Alföld láttatása úgy, ahogyan az emberi idegekbe zárva megőrződött a civili­zációs hányattatások s a modern élet felépítménye alatt, a megpróbáló idők során. S itt és így bukkan elő fentebb említett gondolatiság érzelmi elkötelezettség de úgy is mondhat­juk: hűség és hódolat a felnevelő és kibocsájtó természeti és emberi táj iránt. ” (Csák Gyula) „Színes költészet és a magyar Alföld varázsa, az ott dolgozó, élő parasztok: mindezt magukba foglalják a meranoi Kuperion Galériában kiállított olajképei. Ezüst gondosan kerülve a megszokott tónusokat egy olyan földet mutat be nekünk, melyet zenéje után képzeltünk. Legjobb képein higgadt színvilággal, egyszerűen, modern stílusán átszűrve fejezi ki mondaniva­lóját a művészet nyelvén. A művészi látásmód kapcsolatba kerülve ezzel a világgal, melyet még nem dúlt fel az iparosodás fergetege, bástyaként oltalmazza az ősi hagyományokat...” (Giovanni Perez Alto Adige, Polzano, Olaszország) „Féltve őrzi a humánumot az emberben, tájban, a múlt átörökítésében. Egy-egy szín árnyalásá­nak gyengédségében, lírájában, máskor konok formák, vonalvezetések keménységében, rideg­ségében. Tűzfalak merev geometriájából menekülő elmosódó emberalakokban, kőhidak szigorú ívén áthaladó lovakban, görög asszír oszlopok domború faragásaira emlékeztető plasztikus megfogalmazások mellett, élettelen síkokban. ” (Kozogh Ákos) „A látvány úgy él képein, ahogy ő is jelen van műveiben. Ha csak tájakat fest, ezek a tájak meg­­adóak, rásimulnak a fasorra. Úgy tűnik, ilyenkor a szavak mestereit megszégyenítő elszántság­gal akarja egyetlen képbe sűríteni mindazt, amit az Alföldről tud. Ezüstfestészete akkor mozdul ki nyugalmából, amikor nem a táj lelkületét keresi, hagyja, hogy az felszívódjon a paraszti élet kellékeiben. ” (Molnár Zsolt) „Ezüst György színei a közelmúltban kigyúltak, kompozíciói bonyolultabbak lettek, a világ lát­ható jelenségeit társult képzetekkel gazdagítják, a művész emlékeit jelképekké fejlesztik. ” (Pogány Ö. Gábor) . Vörösben, kékben, zöldben, sárgában tartott munkái eleve kizárják a közvetlen azonosítást, a tárgyias látványt elvont látomással váltják föl. Látomással, ahol mindennel minden történhet, és mindennek a fordítottja is. . . Színnel és formával előadott mese, következetes a múlt időben. Igazsága is a mese igazsága. . . A mese együtt él az idővel, múlt és jelen közt kölcsönösséget teremt. Ezüst György világában ezt a kölcsönösséget a természetesség képviseli... a természetességhez az életminőség képzetét is tár­sítja, a hangulat általánosító hatásával. Ilyenformán a múlt idejű mese jelen idejű fölismeréssé fordulhat, fordul. Mintegy azt sugallva, hogy az ép és szép természetesség nem csupán a múlt ér­téke, hanem a jelené, a jövőé is lehet. Nem ismétlődve persze, hanem új elemekből, új körülmé­nyek közt, új módon életre keltve. Történelmi gondolat is ez, a művészet körében és nyelvén. ” (Székelyhídi Ágoston) *' s'L.^ „Elkerülhetetlenül felidézi a Gulliver utazásaiból a Nyihahák földjét. A fantasztikus utazás e részében Swift felhagy vad kirohanásaival, hogy leírjon egy világot, amelyből száműzetett a kapzsiság és az erőszak. Ezüst szintén felvállalta egy föld idilli megjelenítését, amely megőrizte ártatlanságát és autenti­kus egyszerűségét. Az állati nemesség és a termékeny táj rejtett ritmusainak érzékeny kombinációja kiegészítik egy­mást, mint ahogy a végtelenül kitáruló táj csalogat egy rövid vágtára. Ezüst maga tette teljessé az analógiát ember és ló között a kentaur megformálásával. Ezzel a sajátos báj megtörik és a mitológia szimbólumai között találjuk magunkat. Mindeddig a közvetlen élmények — az állat-ábrázolások erőteljes dinamizmusa — voltak értéke­sek őszinteségükben, s most az ember sikerre vágyódása jelenik meg. ” (Dominic Cutajar The Times, Valetta) Ezüst György 1935-ben született Békéscsabán. Tanulmányait Budapesten kezdte meg 1953-ban a Képzőművészeti Főiskolán — a Tanárképző Főiskolán diplomát kapott Egerben 1957-ben, majd 1971-ben a Képzőművészeti Főiskolán is. 1959 óta rendszeres kiállító országos tárlatokon. Műveit hazai és külföldi köz- és magángyűjteményekben őrzik. Művészeti díjak: 1962. Munkácsy Mihály Emlékplakett (Alföldi Tárlat) • 1963. Szeged Város Díja • 1967. Med­­gyessy Ferenc Plakett, Debrecen, I. Országos Tárlat • 1971. Békéscsaba, Városi Tanács Különdíj • 1976. Nagymaros Plakett • 1980. Honvédelmi Minisztérium Különdíj • 1981. Hat­van, Országos Portrait Biennálé, Bronz Diploma - 1986. SZOT-díj Kiállításai: 1961. Békéscsaba, Munkácsy Mihály Múzeum; Debrecen, Medgyessy Ferenc Múzeum ■ 1962. Szeged, Móra Ferenc Múzeum • 1963. Békéscsaba, Munkácsy Mihály Múzeum ■ 1969. Zrenja­­nin (Jugoszlávia) Mala Galérija • 1970. Pozsony-Nyitra-Eperjes (Csehszlovákia) • 1972. Buda­pest, Mednyánszky Terem • 1974. Budapest, Eötvös Klub • 1975. Nógrád, Művelődési Ott­hon • 1976. Zalka Máté Katonai Műszaki Főiskola; Oroszlány, Városi Tanács; Debrecen, Mező­­gazdasági Egyetem Aula • 1977. Szolnok, Volán • 1978. Budapest, József Attila Színház • 1979. Békéscsaba, Munkácsy Mihály Múzeum; Pécs, Képcsarnok; Szolnok, Városi Tanács • 1980. Da­­bas; Merano, Kuperion Galéria (Italia) • 1981. Kner Nyomda, Békéscsaba • 1982. Szombat­hely; La Valetta (Málta), National Museum Of Fine Arts; Merano, Kuperion Galéria (Itá­lia) • 1983. Hagen (NSZK) • 1984. MOM Művelődési Központ, Budapest • 1985. Pannónia Zentrum Pamhangen, (Ausztria) • 1986. T.O.T. Budapest, Thermal Hotel, Budapest • 1987. Köln, Cyty Treff, Budapest, Csók István Galéria

Next