Ezüst György festőművész kiállítása (Csók István Galéria, Budapest, 1987)
A KÉPCSARNOK MEGHÍVJA ÖNT EZÜST GYÖRGY FESTŐMŰVÉSZ KIÁLLÍTÁSÁNAK ÜNNEPÉLYES MEGNYITÁSÁRA 1987. MÁJUS 14-ÉN CSÜTÖRTÖKÖN DÉLUTÁN FÉL 6 ÓRÁRA MEGNYITJA LAKATOS ERNŐ AZ MSZMP KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK OSZTÁLYVEZETŐJE A TÁRLAT MEGTEKINTHETŐ: 1987. MÁJUS 14-27. CSÓK ISTVÁN GALÉRIA BUDAPEST V., VÁCI UTCA 25. „Felfedezéseit spekuláció nélkül rögzíti, a tárgytól független megfontolások nem teszik görcsössé stílusát. Akár a Békés megyei tanyavilág életéről szól — akár utazásainak állít emléket—akár lelkiállapotot elemez —, az érzelmek vezetik. A mindig túlfűtött, mozgásokkal és cselekvésekkel teli atmoszférát megnyugtató derűvel képes megtölteni... Az érzelemmel teli közeledés nem akadálya annak, hogy rend és szigorúság uralkodjék a részletekben és a valóságosnál sokkal tüzesebb színek értelmes és harmonikus egységben találkozzanak a festett faktúrákkal. ” (D. Fehér Zsuzsa) „ . . . nemcsak ilyen-olyan szemszögű külső képi leírása lehetséges az Alföldnek, hanem belső tükröztetése is. Az Alföld láttatása úgy, ahogyan az emberi idegekbe zárva megőrződött a civilizációs hányattatások s a modern élet felépítménye alatt, a megpróbáló idők során. S itt és így bukkan elő fentebb említett gondolatiság érzelmi elkötelezettség de úgy is mondhatjuk: hűség és hódolat a felnevelő és kibocsájtó természeti és emberi táj iránt. ” (Csák Gyula) „Színes költészet és a magyar Alföld varázsa, az ott dolgozó, élő parasztok: mindezt magukba foglalják a meranoi Kuperion Galériában kiállított olajképei. Ezüst gondosan kerülve a megszokott tónusokat egy olyan földet mutat be nekünk, melyet zenéje után képzeltünk. Legjobb képein higgadt színvilággal, egyszerűen, modern stílusán átszűrve fejezi ki mondanivalóját a művészet nyelvén. A művészi látásmód kapcsolatba kerülve ezzel a világgal, melyet még nem dúlt fel az iparosodás fergetege, bástyaként oltalmazza az ősi hagyományokat...” (Giovanni Perez Alto Adige, Polzano, Olaszország) „Féltve őrzi a humánumot az emberben, tájban, a múlt átörökítésében. Egy-egy szín árnyalásának gyengédségében, lírájában, máskor konok formák, vonalvezetések keménységében, ridegségében. Tűzfalak merev geometriájából menekülő elmosódó emberalakokban, kőhidak szigorú ívén áthaladó lovakban, görög asszír oszlopok domború faragásaira emlékeztető plasztikus megfogalmazások mellett, élettelen síkokban. ” (Kozogh Ákos) „A látvány úgy él képein, ahogy ő is jelen van műveiben. Ha csak tájakat fest, ezek a tájak megadóak, rásimulnak a fasorra. Úgy tűnik, ilyenkor a szavak mestereit megszégyenítő elszántsággal akarja egyetlen képbe sűríteni mindazt, amit az Alföldről tud. Ezüstfestészete akkor mozdul ki nyugalmából, amikor nem a táj lelkületét keresi, hagyja, hogy az felszívódjon a paraszti élet kellékeiben. ” (Molnár Zsolt) „Ezüst György színei a közelmúltban kigyúltak, kompozíciói bonyolultabbak lettek, a világ látható jelenségeit társult képzetekkel gazdagítják, a művész emlékeit jelképekké fejlesztik. ” (Pogány Ö. Gábor) . Vörösben, kékben, zöldben, sárgában tartott munkái eleve kizárják a közvetlen azonosítást, a tárgyias látványt elvont látomással váltják föl. Látomással, ahol mindennel minden történhet, és mindennek a fordítottja is. . . Színnel és formával előadott mese, következetes a múlt időben. Igazsága is a mese igazsága. . . A mese együtt él az idővel, múlt és jelen közt kölcsönösséget teremt. Ezüst György világában ezt a kölcsönösséget a természetesség képviseli... a természetességhez az életminőség képzetét is társítja, a hangulat általánosító hatásával. Ilyenformán a múlt idejű mese jelen idejű fölismeréssé fordulhat, fordul. Mintegy azt sugallva, hogy az ép és szép természetesség nem csupán a múlt értéke, hanem a jelené, a jövőé is lehet. Nem ismétlődve persze, hanem új elemekből, új körülmények közt, új módon életre keltve. Történelmi gondolat is ez, a művészet körében és nyelvén. ” (Székelyhídi Ágoston) *' s'L.^ „Elkerülhetetlenül felidézi a Gulliver utazásaiból a Nyihahák földjét. A fantasztikus utazás e részében Swift felhagy vad kirohanásaival, hogy leírjon egy világot, amelyből száműzetett a kapzsiság és az erőszak. Ezüst szintén felvállalta egy föld idilli megjelenítését, amely megőrizte ártatlanságát és autentikus egyszerűségét. Az állati nemesség és a termékeny táj rejtett ritmusainak érzékeny kombinációja kiegészítik egymást, mint ahogy a végtelenül kitáruló táj csalogat egy rövid vágtára. Ezüst maga tette teljessé az analógiát ember és ló között a kentaur megformálásával. Ezzel a sajátos báj megtörik és a mitológia szimbólumai között találjuk magunkat. Mindeddig a közvetlen élmények — az állat-ábrázolások erőteljes dinamizmusa — voltak értékesek őszinteségükben, s most az ember sikerre vágyódása jelenik meg. ” (Dominic Cutajar The Times, Valetta) Ezüst György 1935-ben született Békéscsabán. Tanulmányait Budapesten kezdte meg 1953-ban a Képzőművészeti Főiskolán — a Tanárképző Főiskolán diplomát kapott Egerben 1957-ben, majd 1971-ben a Képzőművészeti Főiskolán is. 1959 óta rendszeres kiállító országos tárlatokon. Műveit hazai és külföldi köz- és magángyűjteményekben őrzik. Művészeti díjak: 1962. Munkácsy Mihály Emlékplakett (Alföldi Tárlat) • 1963. Szeged Város Díja • 1967. Medgyessy Ferenc Plakett, Debrecen, I. Országos Tárlat • 1971. Békéscsaba, Városi Tanács Különdíj • 1976. Nagymaros Plakett • 1980. Honvédelmi Minisztérium Különdíj • 1981. Hatvan, Országos Portrait Biennálé, Bronz Diploma - 1986. SZOT-díj Kiállításai: 1961. Békéscsaba, Munkácsy Mihály Múzeum; Debrecen, Medgyessy Ferenc Múzeum ■ 1962. Szeged, Móra Ferenc Múzeum • 1963. Békéscsaba, Munkácsy Mihály Múzeum ■ 1969. Zrenjanin (Jugoszlávia) Mala Galérija • 1970. Pozsony-Nyitra-Eperjes (Csehszlovákia) • 1972. Budapest, Mednyánszky Terem • 1974. Budapest, Eötvös Klub • 1975. Nógrád, Művelődési Otthon • 1976. Zalka Máté Katonai Műszaki Főiskola; Oroszlány, Városi Tanács; Debrecen, Mezőgazdasági Egyetem Aula • 1977. Szolnok, Volán • 1978. Budapest, József Attila Színház • 1979. Békéscsaba, Munkácsy Mihály Múzeum; Pécs, Képcsarnok; Szolnok, Városi Tanács • 1980. Dabas; Merano, Kuperion Galéria (Italia) • 1981. Kner Nyomda, Békéscsaba • 1982. Szombathely; La Valetta (Málta), National Museum Of Fine Arts; Merano, Kuperion Galéria (Itália) • 1983. Hagen (NSZK) • 1984. MOM Művelődési Központ, Budapest • 1985. Pannónia Zentrum Pamhangen, (Ausztria) • 1986. T.O.T. Budapest, Thermal Hotel, Budapest • 1987. Köln, Cyty Treff, Budapest, Csók István Galéria