Győri László szobrászművész kiállítása (KFK Galéria, 1987)

GYŐRI LÁSZLÓ 4031 Debrecen, Kishegyesi út 61/A II. 8. G­YŐRI LÁSZLÓ SZOBRÁSZMŰVÉSZ KIÁLLÍTÁSA 1987. NOVEMBER 11-25. • KFK GALÉRIA 3­87 KERTÉSZETI KERTÉSZETI KECSKEMÉT ÉS ÉLELMISZERIPARI FŐISKOLAI • ERDEI FERENC EGYETEM KARA TÉR • 1. A KIÁLLÍTÁST MEGNYITJA MAKOLDI SÁNDOR FESTŐMŰVÉSZ 1987. NOVEMBER 11-ÉN 16 ÓRAKOR A KIÁLLÍTÁST RENDEZTE A KERTÉSZETI ÉS ÉLELMISZERIPARI EGYETEM KERTÉSZETI FŐISKOLAI KAR KÖZMŰVELŐDÉSI BIZOTTSÁGA H-6000 KECSKEMÉT, ERDEI FERENC TÉR 1. TELEFON: 06-76/20-655 KATALÓGUSFOTÓ: GYŐRI LÁSZLÓ 3. TAKÁCS ANDRÁS 1., 2. TENDES LÁSZLÓ 4., 5., 6., 7. FELELŐS KIADÓ: DR. FARAGÓ GYULA főig. h. KATALÓGUSTERV: TENDES LÁSZLÓ CSOPORTOS KIÁLLÍTÁSOK 1968 II. Iparművészeti kiállítás, Debrecen 1969 VIll. Országos Amatőr Képzőművészeti kiállítás, Debrecen, III. díj 1975 X. Országos Amatőr Képzőművészeti kiállítás, Szekszárd, I. díj 1976-78 Nemzetközi Amatőr Képzőművészeti kiállítás, Drezda, NDK 1977 Országos Képzőművészeti Ifjúmunkás kiállítás, Dunaújváros, I. díj 1978 RÁBA ’78, Győr 1979 MULTYPLI vásár, Budapest, Józsefvárosi Galéria 1980 RÁBA ’80 Győr, nívódíj 1981—85 VII—IX. Országos Kisplasztikai Biennálé, Pécs 1985 40 alkotó év Magyarországon, Budapest, Műcsarnok 1984 Jyvaskyla 1986 40 alkotó év Magyarországon, Moszkva 1985-86 Debrecen, üzemi tárlatok EGYÉNI KIÁLLÍTÁSOK 1975 Debrecen, 1976 Balmazújváros, 1977 Sátoraljaújhely, 1977 Budapest Kandó Kálmán Műszaki Főiskola 1979 Nyíregyháza, 1978 Hajdúnánás, 1982 Debrecen 1944-ben születtem Debrecenben. Több éven keresztül tagja voltam a debreceni Medgyessy Ferenc Képzőmű­vészeti Stúdiójának. 1981 óta tagja vagyok a Magyar Népköztársaság Művészeti Alapjának mint szobrász. Je­lenleg, mint építész-tervező dolgozom a Szövterv debreceni irodájában. 1968-tól rendszeresen veszek részt cso­portos kiállításokon, illetve alkotó telepeken. 1978—81-ig a győri Rába művésztelepen voltam. 1981-ben végzett munkám alapján elnyertem az év nívódíját és Győr város emlékplakettjét, 1983—84-ben a Bakonyi műhely al­kotótelepen vettem részt. Munkámban elsősorban az ember és környezete foglalkoztat, a „környezet" szűkebb és tágabb értelmében. Ezért az építészet tartalmi és formai megjelenítése, valamint a plasztika, mint térprobléma egyaránt foglalkoztat. A plasztikai tér megteremtése az egyén látásának tartalmát, hitét kell, hogy hordozza. Hiszem, hogy minél ön­­érdekűbb egy műalkotás, annál inkább válhat a közösség szolgálójává, és minél erőszakosabban közérdekű, annál kevésbé szól az egyénhez, s rajta keresztül a közösséghez. Erősen urbanizált világunkban, vizuálisan környezetszegény közösségi terek, bármilyen gazdag kultúrájú közösségeket vagy néprétegeket képes dehumani­­zálni és szellemi kulturáltságát leépíteni. A közösségi életformák csak humanizált környezetben erősödhetnek fel és válhatnak hasznos építőjévé egy társadalom számára. E felfogásommal, alkotásaimmal, a magam szűkös lehetőségeivel harcolok és opponálok a vizuális környezetszennyeződés ellen. „A térélményeink biológiai gyökerei minden ember számára eleve adottak épp úgy, mint a színek vagy hangok élményeié. Gyakorlás és alkalmas példák útján mindenki kibontakoztathatja ezt a képességét." (Moholy-Nagy L.) MI A SZOBRÁSZAT? A kérdés csak látszólagosan egyszerű: nem is olyan könnyű megválaszolni. Itt is inkább bizonyos megközelíté­sek következnek. A szobrászat a térkisajátítás (-kihasítás) egy sajátosan individuális formája. Szorítsuk meg nyomban: látszólag individuális. Térkisajátítás (-kihasítás), hiszen nem kevesebbre vállalkozik, mint egy darabka tér megszervezésére. Individuális, mert a kisajátító (-kihasító) - továbbiakban szobrász - alkotói egyéniségének (tehát tudásának, íz­lésének, üzenetének) megfelelően történik már a kisajátítás (-kihasítás) maga is, csakúgy, mint a megszer­­vezés. Látszólag individuális ugyanakkor, mivel a végeredmény: a szobor már a maga objektív valóságában egy egész közösség vonatkozásaiban érvényesül. Nem nehéz észrevenni az alkotói mozzanatokat, amelyek följogosítják az alkotót a szobrász elnevezésére. Alkotói mozzanat­­ a kisajátítás és a megszervezés,­­ a plasztikai tér kiválasztása és megkomponálása,­­ az anyag megválasztása és megformálása. A szobrászat azonban mégsem építészet ugyanakkor, mivel nem funkcionális alkotásokat hoz létre: a plasz­tikák nem a használhatóságukon keresztül hatnak, hanem plasztikai minőségükön keresztül részeivé válnak esz­tétikai élményeinknek. Fábián László I was born in Debrecen in 1944. I have been a member of Debrecen Medgyessy Art Studio for several years. I have been a member of the Hungarian Republic Art Foundation as a sculptor since 1981. At present I work as an architect — designer in the Debrecen office of SZOVTERV. I have regularly taken part in collective exhibits and creative communities since 1968. I was at RÁBA Colony of Artistits in Győr from 1978 to 1981. In 1981 I was awarded the year’s Standard prize and the memorial plaquette of Győr for my artistic activity in 1981. In 1983 and 1984 I took part in the creative activity of BAKONY WORKSHOP. While working I am interested in man and his environment in the full sense of the word. That’s why I am engaged both in the content and formal elements of architecture and I am concerned about plastic art as a space problem. The creation of plastic spaceshould reflect the individual’s way of seeing things. The more self — centred a work of art is the easier it can serve the interests of a community and the more forcedly a work of art expresses public interest the less it means for the individual as a member of a community. In our highly urbanized world communal spaces laching visual environment are able to dehumanize any com­munity or social stratum having a highly developed culture and even to degrade visual and mental civili­zation. Communal ways of life can improve and become useful factory of a society only in humanized surroundings. So having this mental attitude I fight and oppose against visual environmental pollution with my works within my own narrow margins. 1 The biological roots of our space experiences are as a matter of course given for every individual just like those of colour or sound. Anyone can evolve this mental power by practising and by way of suitable examples.” (Moholy-Nagy L.) WHAT IS SCULPTURE? The question is only apparently simple: to answer it is not as easy as that. I would rather try to give some approaches than answer it. Sculpture is a specifically individual form of possessing (detaching) space. Let’s make it more exact: it is apparently individual. I call it possessint (detaching) space as the sculptor undertakes not less than organizing and creating a piece of space. I call it individual because the person possessint (detaching) space i.e. the sculptor does the possessing (detaching) os space as well as organizing it in accordance with his creative personality i.e. his knowledge, taste and artistic message. At the same time it is apparently individual as the final outcome, the statue, in its objective reality is effective in relation to a whole community. It is not difficult to notice the creative moments which entitle the creator to being called a sculptor. Creative moments — possessing (detaching) and organizing space — choosing and composing plastic space - choosing and forming material At the same time sculpture is not architecture as it does not create functional works. Sculptures are effictive not through their usefulness but through their plastic qualities they become parts of aesthetic experiences. László Fábián

Next