Hortobágyi Alkotótábor (Debrecen, 1987)
A magyar puszta, a Hortobágy táji szépségét, néprajzi érdekességét már a múlt század közepén felfedezték a költők, festők, majd a fényképészek. Idős Kovács János és Wagner Sándor festmények egész sorát készítette 1880—90 között s ezek egy része Münchenbe került. Már az 1900-as párizsi kiállításon bemutattak Hortobágy ábrázolásokat, többek között Tóth András: Ponyvavető csikós című szobrát. Jantyik Mátyás, Mészöly Géza, Pataky László után festők sora jött a Hortobágyra a XX. század elején, így Iványi-Grünwald Béla, Glatz Oszkár, Edvi-Illés Aladár. 1901-ben készült el Haranghy György fényképész filmje: „A Délibábok hazája”, amely egy nagy festmény megalkotására ösztönözte a magyar festészet magános óriását, Csontváry-Kosztka Tivadart. 1903-ban festette „Vihar a Nagy-Hortobágyon” című olajképét. 1928-ban Boromisza Tibor festőművész megalapította a Hortobágyi Kolóniát, Káplár Miklós és Maghy Zoltán hajdúböszörményi festőkkel dolgozott s több mint négyszáz festményt készítettek két év alatt. Nagysikerű kiállítást rendezett Budapesten s felhívta a figyelmet a Hortobágy védendő értékeire. A puszta igaz, álromantikától mentes arcát mutatták be. Munkásságuk hatására jött a Hortobágyra Medgyessy Ferenc szobrászművész, akinek hortobágyi trilógiája („Bika”, „Komondor”, „Ponyvavető csikós”) számottevő érték a modern magyar plasztikában. De eljött Höllering német filmrendező és elkészítette „Komor ló” című filmjét, amelyhez az egyik legnagyobb magyar író, Móricz Zsigmond írt forgatókönyvet. Erre a gazdag hagyományra építhettünk a hatvanas években, amikor létrejött a Hajdúsági Művésztelep, amely azóta nemzetközi teleppé vált. Nemcsak a határon túli magyarokat hívta meg, hanem finn, német, bolgár, lengyel, szovjet, jugoszláv vendégeket is. Az 1982-ben alakult Hortobágyi Alkotótábor, elsősorban a téli pusztát mutatja be. Változatok egy témára, egy téma jelentésváltozásai — így foglalható össze a Hortobágyi Alkotótábor munkássága. Az örök és változó pusztát, az ég-föld-víz találkozását, a táj és ember viszonyát jelenítik meg az alkotók, ha más-más eszközökkel is. Van akit a hortobágyi embertípus izgat: a naptól, széltől cserzett, kemény arcélek, a szilaj pásztorkodáshoz szokott, edzett pásztorok, juhászok, csikósok megjelenítése. Másokat a vonuló juhok, bivalyok, csikók tömege, tájba mosódása, vagy a hodályok tájba illesztése kapott meg. Ezek a festők ugyanazt akarják ecsettel, festőkéssel, mint a Hortobágyi Nemzeti Park szakemberei: megvédeni a tájat minden illetéktelen