Megyei Tárlat (Savaria Múzeum, Szombathely, 1987)
,,Aki közel akar férkőzni a művészethez, az vessen ki magából minden értelmi és érzelmi konvenciót. Mert ami tegnap „klasszikus" eredménynek hatott valamely műalkotásban, az ma utána csinálható külsőség a művészetben. A művészetnek nincsenek körülírható törvényei, mert ő maga egy és mindent átfogó törvény. Aki tehát a művészet értelméről beszél, az a világ értelméről beszél. . . A művészetben nincsenek veretlenségek és kivételek. És nincs külön régi művészet és külön új művészet. Amint nem beszélhetünk régi és új világról, nem beszélhetünk régi és új művészetről sem, mert ez a kettő egy , öröktől fogva örökkévaló. És legyünk tisztában vele: a művészet megjelenésében nem valaminek valamivé alakítása. Például egy darab kőnek emberfejszerűvé faragása még nem művészet. Egyszerűen a művészet nem témaföldolgozás. A művészet önmagát kifejező alkotás, minden kívülről meghatározott cél nélkül. A művész nem irányt szabó ura, hanem csak közvetítő szolgája a művészetnek. Közülünk való szellem, akin keresztül az ember fölfogóképességéhez tud szólni a művészet. A művészet kívül áll téren és időn, de hozzánk csak mindig annyi jut el belőle, amennyit a korban élő művészek mint közvetítő faktorok szellemi és energiai képességeiknél fogva ki tudnak belőle fejezni. . . Mindenkori művészek mint a világgal megtelt kollektív individumok önmagukból építették föl műveiket mint a világegység dokumentumait, és mindenkor, aki részese akar lenni a művészetnek, annak aktív részesévé kell válnia ennek az egységnek." KASSÁK LAJOS 1887-1967.