Osváth Miklós festőművész kiállítása (Derkovits Terem, Budapest, 1987)

Osváth Miklós a nyugalom, a csend, a vizek, a fák, az égbolt festője. A leg­líraibb képeiben is érzékelhetjük, a természet mily roppant erők hordozó­ja. S ha alkotásait szemléljük, úgy érezzük, mi is láttuk már, jól ismerjük a megelevenített vidéket. Ezt a közösnek látszó élményt még fokozza az a különös festési mód, amely elmosódottá, egymásba simulóvá teszi a színek kontúrját. Lágyan úsztatott, bolyhos-bársonyos finom felületeiben is min­dig érződik biztos rajztudása, szakmai felkészültsége. Kifejező formaje­gyekkel, egyéni megjelenítéssel tárja elénk a látványt a színek szinte szár­nyaló árnyalataival. Az olykor élesen elütő tónusok dinamikussá, bravúrosan mozgalmassá te­szik kompozícióit. Festményein ritkán ábrázol figurát. Akár a főváros ut­cáit, tereit, akár jellegzetes vidéki tájainkat vagy határainkon túli települé­seket elevenít meg akvarelljein, mindig ott érezzük az ember teremtő keze­­nyomát, természetet alakító-formáló hatását. Fotó: Milos József

Next