Osváth Miklós festőművész kiállítása (Derkovits Terem, Budapest, 1987)
Osváth Miklós a nyugalom, a csend, a vizek, a fák, az égbolt festője. A leglíraibb képeiben is érzékelhetjük, a természet mily roppant erők hordozója. S ha alkotásait szemléljük, úgy érezzük, mi is láttuk már, jól ismerjük a megelevenített vidéket. Ezt a közösnek látszó élményt még fokozza az a különös festési mód, amely elmosódottá, egymásba simulóvá teszi a színek kontúrját. Lágyan úsztatott, bolyhos-bársonyos finom felületeiben is mindig érződik biztos rajztudása, szakmai felkészültsége. Kifejező formajegyekkel, egyéni megjelenítéssel tárja elénk a látványt a színek szinte szárnyaló árnyalataival. Az olykor élesen elütő tónusok dinamikussá, bravúrosan mozgalmassá teszik kompozícióit. Festményein ritkán ábrázol figurát. Akár a főváros utcáit, tereit, akár jellegzetes vidéki tájainkat vagy határainkon túli településeket elevenít meg akvarelljein, mindig ott érezzük az ember teremtő kezenyomát, természetet alakító-formáló hatását. Fotó: Milos József