V. Mezőtúri Alkotótelep (Mezőtúr, 1987)
Köszöntő Platón szerint az ember hasonlóvá válik ahhoz, amiben gyönyörködik. E több mint kétezer éves bölcselet értelmében mi mezőtúriak kezdünk hasonlítani azokhoz a művekhez, amelyeket a 80-as évek elejétől itt működő képzőművészeti alkotótelep művészei formálnak, létrehoznak, mert magunkénak érezzük azokat és gyönyörködünk bennük. A szép tájainkról és rólunk oly módon készült alkotások, ahogyan látnak vagy látni szeretnének bennünket , érezhetően visszahatnak azokra, akik a műveket nap mint nap szemlélik. Márpedig sokan és sokhelyütt látjuk ezeket tárgyi környezetünkben. Ugyanis „művészeink” által a városnak adományozott alkotások egyre nagyobb számban kerülnek a telep fenntartására társult gazdálkodó szervezetek és intézmények közcélú helyiségeibe vagy díszítik egy-egy középületünket. A kortárs alkotók pedig próbára teszik a szépről vallott korábbi nézeteinket. Megdöbbentenek, vitára sarkallnak, elismerésre késztetnek, elgondolkodtatnak, személyes és szenvedélyes állásfoglalásra kényszerítenek bennünket. Olyan érzelmeket keltenek, amelyek létezéséről sem tudtunk azelőtt. Ismerek olyan munkakollektívát, amely korábban elutasított minden mai megfogalmazású művet, ellenállt valamennyi korunk kérdéseire válaszolni akaró próbálkozásnak , s ma már az újdonság varázsával várják a telep évenkénti kiállításait, hogy vajon az élet milyen új összefüggéséről kapnak tudósítást korszellemünkhöz méltó megközelítésben. S ami mégoly csodálatos ebben a szellemi átrendeződésben, hogy nemcsak esztétikai érzékünk változik, gazdagodik, formálódik, hanem hogy a mindennapok egyéb területein is felfedezhető ennek közvetítő hatásaként a másképpen gondolkodás érvényesülése, egy adott témának a többoldalú, összefüggéseiben is megnyilvánuló közelítése, számbavétele, elemzése. És ennek egyenes eredményeként a párhuzamos igazságok létének és létjogosultságának