V. Mezőtúri Alkotótelep (Mezőtúr, 1987)

Köszöntő Platón szerint az ember hasonlóvá válik ahhoz, amiben gyönyörködik. E több mint kétezer éves bölcselet értelmében mi mezőtúriak kezdünk hasonlítani azokhoz a művekhez, amelyeket a 80-as évek elejétől itt működő képzőművészeti alkotótelep művészei formálnak, létrehoznak, mert magunkénak érezzük azokat és gyönyörködünk bennük. A szép tájainkról és rólunk oly módon készült alkotások, ahogyan látnak vagy látni szeret­nének bennünket , érezhetően visszahatnak azokra, akik a műveket nap mint nap szemlélik. Márpedig sokan és sokhelyütt látjuk ezeket tárgyi környezetünkben. Ugyanis „művészeink” ál­tal a városnak adományozott alkotások egyre nagyobb szám­ban kerülnek a telep fenntartására társult gazdálkodó szerve­zetek és intézmények közcélú helyiségeibe vagy díszítik egy-egy középületünket. A kortárs alkotók pedig próbára teszik a szép­ről vallott korábbi nézeteinket. Megdöbbentenek, vitára sarkall­nak, elismerésre késztetnek, elgondolkodtatnak, személyes és szenvedélyes állásfoglalásra kényszerítenek bennünket. Olyan érzelmeket keltenek, amelyek létezéséről sem tudtunk azelőtt. Is­merek olyan munkakollektívát, amely korábban elutasított min­den mai megfogalmazású művet, ellenállt valamennyi korunk kérdéseire válaszolni akaró próbálkozásnak , s ma már az új­donság varázsával várják a telep évenkénti kiállításait, hogy vajon az élet milyen új összefüggéséről kapnak tudósítást kor­szellemünkhöz méltó megközelítésben. S ami mégoly csodálatos ebben a szellemi átrendeződésben, hogy nemcsak esztétikai ér­zékünk változik, gazdagodik, formálódik, hanem hogy a min­dennapok egyéb területein is felfedezhető ennek közvetítő ha­tásaként a másképpen gondolkodás érvényesülése, egy adott témának a többoldalú, összefüggéseiben is megnyilvánuló kö­zelítése, számbavétele, elemzése. És ennek egyenes eredménye­ként a párhuzamos igazságok létének és létjogosultságának

Next