A Magyar Művészeti Szakszervezetek Szövetsége (1988)

A MAGYAR MŰVÉSZETI SZAKSZERVEZETEK SZÖVETSÉGE A magyar szakszervezetek között sajátos formában, szövetségként működnek a művészeti szakszer­vezetek. Kis létszámú szervezet ez a magyar szakszervezetekbe tömörülő több mint négy milliós tag­sághoz képest. Tevékenységükre azonban milliók figyelnek, mert rendkívül nagy a társadalmi hatásuk, valamennyi művészeti ág és az elektronikus tömegtájékoztatás művészeit, dolgozóit, főiskolai és szak­munkástanulóit, valamint nyugdíjasait tömörítik. A Művészeti Szakszervezetek Szövetségét hét önálló szakmai szakszervezet és a szabadfoglalkozású írók, költők, műfordítók szakszervezeti alapszervezete alkotja. A hét önálló szakszervezet: (az illető nyelv ábécé-sorrendjében) Artistaművészek Szakszervezete, Filmművészek és Filmalkalmazottak Szakszervezete, Képzőművészek, Iparművészek és Művészeti Dolgozók Szakszervezete, Magyar Rádió Dolgozóinak Szakszervezete, Színházi Dolgozók Szakszervezete, Televíziós Dolgozók Szakszervezete, Zeneművészek Szakszervezete. A szakszervezeti szövetségi forma egyszerre biztosítja részükre a közös fellépés előnyeit, az össze­fogásban rejlő erőt, ugyanakkor lehetőséget nyújt a szakmai sajátosságok érvényesítésére. Történelmi visszatekintés Magyarországon a szakszervezeti mozgalom kezdete, beleértve a művészek és művészeti dolgozók érdekeinek védelmére létrejött szövetségek megalakulását is, az elmúlt évszázad második felére esik. Az 1918-as polgári demokratikus forradalom során jött létre a Filmstúdiók Dolgozóinak Szakszerve­zete, a Képzőművészek és Iparművészek Szakszervezeti Szövetsége, a színészek és a zenészek szakszer­vezete. Az 1919-es Magyar Tanácsköztársaság idején a szakszervezetek fontos politikai tényezőkké váltak. A Tanácsköztársaság leverése után a művészeti szakszervezeteket feloszlatták. Sok művész csatlakozott a munkásmozgalomhoz, amely védte érdekeiket, a művészek pedig terjesztették a haladó eszméket.

Next