Czinder Antal szobrászművész kiállítása (Vigadó Galéria, Budapest, 1988)

szobrászművész kiállítása a Vigadó Galériában 1988. szeptember 9. október 9. A Magyar Népköztársaság Művészeti Alapjának Kiállító termében A katalógust tervezte, a kiállítást rendezte: ”SO-Ky" Sós László—Kemény Éva Felelős kiadó: Fazekas János A Vigadó Galéria 84. számú katalógusa Ára: 30,— Ft Hu-ISSN 0230-113x F. v.: Miseje Attila nv. ig. 88-803 Dorogi Nyomda KFT ’’Amit világosan elgondol az ember, azt könnyű kifejeznie.” (Saint-Simon) Kortárs képzőművészetünkben Czinder Antal az éremművészet területén elért eredményeivel vívott ki magának tekintélyt. Elismerő kritikák, díjak, nemzetközi visszajelzések megbecsülést kifejező sora igazolják, hogy a Magyarországon különleges szereppel bíró műfaj mesterei között előkelő hely illeti meg Czinder Antalt. Várhattuk volna tehát, hogy a mostani, Vigadó-beli, s az elmúlt másfél évtized munkásságát bemutató kiállításán sikeres biztos bázisát, az érmeket szerepelteti. Természetesen azok is itt vannak, s éppen arról árulkodnak, hogy Czinder Antal nem elégszik meg a biztos tudás és differenciált invenció alapján felmondható ismétléssel. Bátran kísérletezik, olyan járatlan utakat is próbálva, mint fotóapplikáció, vagy a szerkezet és mintázás újszerű lírája. (Nobel-díjaim; A másik szoba) A kiállítás ajánlója most mégis a szobrokra hívná fel a figyelmet. Elsősorban azért, mert az „érmész” alkotó megérdemelt sikerei árnyékban tartották a szobrászt. Pedig igen figyelemreméltó vállalkozások, s briliáns megoldások mutatják, hogy Czinder Antal tematikai megoldásaiban szellemes (Aki a fülembe suttog; Józsi a festő); a plasztikai formálásban magas mesterségbeli nívón (Agitátor; Torzó; Szószék) dolgozó szobrász. Munkáit a biztos szerkesztés (Barátnők; Integető), az egyszerűsített formákkal való építkezés (Viktória; Kmetty) s a gondolati tartalom igényessége (Penészvirág; Géniusz) jellemzi. Rendkívül figyelemre méltó, hogy a zárt, a kubizmus tanulságait feldolgozó formarendek mellett megjelennek a valósággal buja organikus formákkal építkező plasztikák is (Bözsi néni; Hajasbaba; T. aktja?), de e művek egészének szellemisége — minden bizonnyal a biztos kompozíció következtében — teljes mértékben összekapcsolódik az életmű egészét jellemző szerkezettisztelettel. A kiállítás a gondolati igényesség, a mesterségbeli felkészültség tekintetében úgy mutatja meg Czinder Antal munkásságát, hogy örömmel üdvözölhetünk egy egyre egységesebb, s egyre színvonalasabb alkotói kibontakozást. Bereczky Loránd

Next