Govert Heikoop kiállítása (Dunaújváros, Uitz Terem, 1988)

Műteremben Govert Heikoop munkáiról Govert Heikoop 1951-ben született Hollandiában. Rajztanári diplomát szerzett, majd festészettel foglal­kozott. Ezidőben a minimal art foglalkoztatta, vertiká­lis színáthatásokat festett. Az Egyesült Államokban, a Cranbrook Akadémia mesterkurzusán munkái foko­zatosan átalakultak relief objektekké, amelyek színes reflexeket vetítettek a falra. Miután tanulmányait itt befejezte, visszatért Amszterdamba, ahol munkái egy­re inkább szoborszerűvé váltak. A hajlított organikus formákon keletkező finom fényhatások, a pasztell szí­nek és azok tükröződései a homogén fehér felülete­ken egységes egészként jelennek meg. Ezeknek az el­emeknek a kombinációjával a művész finom feszült­séget teremt, minimális eszközökkel maximális ha­tásra törekedve. A szobrok organikus formái megnyugtató hatást kel­tenek. Egyes elemeit a természet alkotta formák ins­pirálták. Természetből vett, de nem naturális motívu­mok ezek, amelyek egy új, ember alkotta harmonikus egységet alkotnak, és így szimbolikus jelentésre is szert tesznek. A születés, a növekedés stb. jelképei ösztönösen kerülnek a munkákba, hogy új mágikus hatású szoborrá váljanak. Heikoop legtöbb munkája fából készül, bár az anya­got nem tartja elsődlegesnek. A fa csupán egy alkal­mas anyag, amelyben gondolatait tisztán ki tudja fe­jezni. Heikoop sohasem anyagban gondolkodik, ha­nem színben. A szín mint a forma szükségszerű vele­járója nem elméletileg érdekli. Szobrainak textúrája nincsen, magukkal a színekkel azonosulnak a felüle­tek. Az árnyalt színkülönbségeket a reflexek hozzák létre Heikoop munkáin. A szobor külső felülete például gyakran fehér, és az „üreges” belső terek színesek. Egy sárga belső síkon például megjelenik egy szem­­ben lévő felület vörös vagy kék reflexe. A felületek haj­­lítása révén a színeknek és áthatásainak különböző intenzitása érhető el. Természetes világításnál a fala­kon is finom színsíkok jelennek meg. Govert Heikoop egyik célja, hogy a néző szemét ezekre az alig észreve­hető, árnyalatnyi különbségekre irányítsa a színekre, amelyek között a fekete mint színhiány nem is létezik. Govert Heikoop minden munkájának van egy vertiká­lis iránya. Minden plasztikája egy végtelen oszlop ré­sze, egy szelete. A kivágások vízszintes határait az a tér határozza meg, ahol a mű elhelyezésre kerül. Ezért a tervezés, az arányok helyes megválasztása különö­sen fontos. A műhelymunka ezután már másodlagos feladat. A hagyományos asztalos technikát alig alkal­mazza, az egyes munkák konstrukciós megoldása a művész saját leleménye. A ragasztást, glettelést, csi­szolást és festést mestersége részének tekinti, de ezek a részműveletek a végén észrevétlenek marad­nak a tökéletes technikai megoldás révén. A művész elképzelése éppen az, hogy a forma és a szín hordoz­za a tartalmat, és a megmunkálás, a technika marad­jon észrevétlen. A zene szintén rendkívüli szerepű Govert Heikoop szá­mára. Korábban zenészként is működött, és a zene szellemi tevékenységének fontos inspiráló eleme; éle­tének elválaszthatatlan része. Amikor egy hang kelet­kezik, máris megszűnt. Govert munkáit körüljárva is az állandó keletkezés és megszűnés tanúi lehetünk, a formák és színek állandó változását szemlélve. A mű olyan mint egy dal: a dal sorai olyanok, mint a színek térbeli kombinációi, egy kiállítás pedig­ egy koncert. Reméljük Govert Heikoop „hangversenye" sokak örö­mére szolgál. „Objekt”, 1987 60x40x120 cm GOVERT HEIKOOP kiállítása a dunaújvárosi Uitz Teremben 1988. június 17—július 10

Next