Govert Heikoop kiállítása (Dunaújváros, Uitz Terem, 1988)
Műteremben Govert Heikoop munkáiról Govert Heikoop 1951-ben született Hollandiában. Rajztanári diplomát szerzett, majd festészettel foglalkozott. Ezidőben a minimal art foglalkoztatta, vertikális színáthatásokat festett. Az Egyesült Államokban, a Cranbrook Akadémia mesterkurzusán munkái fokozatosan átalakultak relief objektekké, amelyek színes reflexeket vetítettek a falra. Miután tanulmányait itt befejezte, visszatért Amszterdamba, ahol munkái egyre inkább szoborszerűvé váltak. A hajlított organikus formákon keletkező finom fényhatások, a pasztell színek és azok tükröződései a homogén fehér felületeken egységes egészként jelennek meg. Ezeknek az elemeknek a kombinációjával a művész finom feszültséget teremt, minimális eszközökkel maximális hatásra törekedve. A szobrok organikus formái megnyugtató hatást keltenek. Egyes elemeit a természet alkotta formák inspirálták. Természetből vett, de nem naturális motívumok ezek, amelyek egy új, ember alkotta harmonikus egységet alkotnak, és így szimbolikus jelentésre is szert tesznek. A születés, a növekedés stb. jelképei ösztönösen kerülnek a munkákba, hogy új mágikus hatású szoborrá váljanak. Heikoop legtöbb munkája fából készül, bár az anyagot nem tartja elsődlegesnek. A fa csupán egy alkalmas anyag, amelyben gondolatait tisztán ki tudja fejezni. Heikoop sohasem anyagban gondolkodik, hanem színben. A szín mint a forma szükségszerű velejárója nem elméletileg érdekli. Szobrainak textúrája nincsen, magukkal a színekkel azonosulnak a felületek. Az árnyalt színkülönbségeket a reflexek hozzák létre Heikoop munkáin. A szobor külső felülete például gyakran fehér, és az „üreges” belső terek színesek. Egy sárga belső síkon például megjelenik egy szemben lévő felület vörös vagy kék reflexe. A felületek hajlítása révén a színeknek és áthatásainak különböző intenzitása érhető el. Természetes világításnál a falakon is finom színsíkok jelennek meg. Govert Heikoop egyik célja, hogy a néző szemét ezekre az alig észrevehető, árnyalatnyi különbségekre irányítsa a színekre, amelyek között a fekete mint színhiány nem is létezik. Govert Heikoop minden munkájának van egy vertikális iránya. Minden plasztikája egy végtelen oszlop része, egy szelete. A kivágások vízszintes határait az a tér határozza meg, ahol a mű elhelyezésre kerül. Ezért a tervezés, az arányok helyes megválasztása különösen fontos. A műhelymunka ezután már másodlagos feladat. A hagyományos asztalos technikát alig alkalmazza, az egyes munkák konstrukciós megoldása a művész saját leleménye. A ragasztást, glettelést, csiszolást és festést mestersége részének tekinti, de ezek a részműveletek a végén észrevétlenek maradnak a tökéletes technikai megoldás révén. A művész elképzelése éppen az, hogy a forma és a szín hordozza a tartalmat, és a megmunkálás, a technika maradjon észrevétlen. A zene szintén rendkívüli szerepű Govert Heikoop számára. Korábban zenészként is működött, és a zene szellemi tevékenységének fontos inspiráló eleme; életének elválaszthatatlan része. Amikor egy hang keletkezik, máris megszűnt. Govert munkáit körüljárva is az állandó keletkezés és megszűnés tanúi lehetünk, a formák és színek állandó változását szemlélve. A mű olyan mint egy dal: a dal sorai olyanok, mint a színek térbeli kombinációi, egy kiállítás pedig egy koncert. Reméljük Govert Heikoop „hangversenye" sokak örömére szolgál. „Objekt”, 1987 60x40x120 cm GOVERT HEIKOOP kiállítása a dunaújvárosi Uitz Teremben 1988. június 17—július 10