Gulyás Kati iparművész kiállítása (Dorottya utcai kiállítóterem, Budapest, 1988)

János Frank the object) this all shows with a higher exponent. In the second phase of her crockery art, the Gulyás-formula has become more clear-cut be­cause now she has taken a fancy not only to de­corate crockery designed by others, but to design crockery herself. As she has told us, she had been thinking of the Bauhaus-idea which proclaimed equality of fine arts and applied art. (I may add that this thought or a similar one had already occurred during the period od Art Nouveau and the Renais­sance.) But not only the Bauhaus--spirit occurred to Kati Gulyás but also its world of forms. Now, at the period of Neo-Secession, Neo-Expressionism. Nostalgies, renascences are always looki ng for the fashion of the grandparents, not that of the parents. Up to now Art Nouveau and Expressionism have been the grandparents. Is it possible that in our days it is already the Bauhaus? May be, that is the reason of the appearance of Neo-Geo? These new works of Kati Gulyás can all be traced back to elementary geometric forms, i.e. solids of rotation. The teapot has got the shape of a regular cone, strictly geometrical, its triangular handle and spout seem to continue in one line, you can lay a re­gular plane over them. The coffee cup is, of course, an invert truncated cone, its handle is a regular circle, another time the truncated conical cup stands on its foot narrowing towards its mouth. The spoon is an oar, with a ball on the end of its handle, or the shape of a club, one of the artist’s favourite textile patterns. The sugar-basin is a solid cube, its lid smoothly fits, the handle is ball-shaped. In ano­ther piece the ball-shaped bonbonholder has got rigorous Bauhaus-triangle ears. The superficies of Gulyás’ porcelain are filled with textile patterns of the above mentioned five-, seven-, even ninepointed irregular stars, or with - another characteristic of Gulyás - brick-shaped, curved domino series - with the dots showing their values. A pleasant effect is obtained by the "sach­lich” inflexibly geometrical shapes of her crockery, showing a suggestive contrast to the almost cari­­cature-like, lyrical looseness in the full freedom of her patterns. Kati Gulyás’ own crockery, with her own decora­tions, have become an organic unit of explicit meaning. ged to obtain a trompe l’oeil superplasticity in the plane, with the help of an almost sensual shading with a soft lead pencil and dyes for textile printing. Now it is high time to come to the point, i.e. to this exhibition of crockery. In 1987 the 1st Creative workshop of Hollóháza was started, Kati Gulyás ran for it and was accepted. She was the only textile de­signer there, yet she was not a “rabbit on the fish­­market” having studied painting of porcelain be­fore, at the famous porcelain factory of Herend. Her programme was the most daring: to transpose tex­tile designs to porcelain, from the soft, indifferent cloth to cold ceramics. Now the painter of porcelain Gulyás took over the know-how of textile designer Gulyás, you could say she took over a licence from herself, as it was her supreme right. First she transposed her designs by special trans­fers, to crockery designed by others at the Holló­háza factory. Mostly these were designs already produced, i.e. worked out experimentally at the Cotton Textile Factory of Budakalász. At the exhibi­tions she puts covers cut of the piece goods, under each of her china sets. It is a pity she did not bring the so-called strawberry cup decorated with the blue transfer of an embroidery with angels found at her grandmother’s, to the exhibition. She experi­mented with unobtrusive, steadily vibrating green, violet, black - professionally speaking - lustre glaze, then she transposed newsprint to textile, then to porcelain. Not copying it exactly, but using previously carefully composed - or in a refined way decomposed - cut up newspaper-collages of minuscules, italics, bright, thick types, prisms, poster designs. In her black-and-white patterns reminding us of proliferous leaves, that is to say organic abstract patterns, the artist shows us that she has changed her way of working. She began by designing the coffee-set on black ground, and the white design construction of the vase, and this she transposed to white linen but now with black lines, strokes. On one of her important black-ground vases the de­coration consists of red-blue-green triangles, squares, and letters M, C, L and I. This composition is more than the mere decoration of an article for personal use, this abstraction means contents as well, and it is by far not unworthy of the great pre­decessors, such as Klee or Miro. In another variant of the same black vase, she has derived the above geometrical - or lettermotives in a wonderfully simple way - to white. Being fed up with the dark, unobtrusive colours, the recent white porcelain of Kati Gulyás show that - in the same way as in old pictures by Hencze the grey patches - the strong violet, red, yellow colours follow each other in se­ries very definitely, characteristically, and yet with strongly drawn vertical ripples. Now it is our turn to be surprised when Gulyás suddenly turns the mo­tives and colour composition described above, into the horizontal direction. The signs have been re­versed, even the message has changed. This muta­tion can be done on textile cloth by a mere turning of the cloth, but in the plasticity of the crockery (i.e. comics, she herself is the model, a multiple self­­portrait in black pullover, black slacks, advancing towards a door in order to open it. And again she herself is the figure of another of her pictures, when she seems to reduce herself to a choreo­graphic sign with the help of various gymnastic exercises, the whole composition to be enframed in a tympan-like symmetry. After the doors, there appeared the broken, ruined windows, of which you can even feel a symbolic reminding us of Freud. It was not for nothing that she was invited by the extremely rigorous Lausanne Biannial to show her works on two occasions. And in a sense you can call the new, woven, rubber-coated, ac­curately wound fire-hose - shown at a group exhi­bition - also textile - an objet trouvé. I also re­member with pleasure her bean patterns. Gulyás excells with her knowledge of drawing, and with her colourism - so rare in Hungarian art. In this material drawn on a triangular pillow, she mana­Shapes are like two lying letters “O”, or two ent­wined chain-links, they were stuffed objects of waxcloth; these O-s were then cut into two, creat­ing thus the shapes of broken letters “C” facing each other. Her later works, photographic textiles of huge size, will once be considered as the cardi­nal points of her present concept. In her picture novel, the series of which was inherited of Pop Art With Kati Gulyás we never hear a drumbeat at her setting the scene for a great attraction as it is the custom at the circus before a dangerous acrobatic show. This artist considers the full hit as an every­day’s achievement, as the result of traini ng, and the viewer of the exhibition is willing just to take notice of it, to accept it as a visual present. In the same way as there are all round sportsmen, Kati Gulyás is such a versatile artist. She is a well-known tex­tile designer who happens to appear now with por­celain, she even shows us her designer side, although she has made herself a name as a scho­lar of grand art. It is an art-sociological fact, cha­racteristic of the Hungarian art of our era that she was not able to publish her life-work but mostly abroad, or in Szombathely (Savaria) which is rather far from the capital. That is why I have the feeling that her foregoing career needs recapitu­lating. I know, this is - in words only - a very poor contribution - without adequate accompanying reproductions. These antecedents are, however, the basis of all that we can see at this exhibition of crockery. Of course, I am not going to give here her artist’s biography, I am only giving a roughly outlined por­trait of this important member of the Hungarian neo-avantgarde, an artist who belonged to the Hun­garian vanguard of Conceptual Art. She attracted attention with her shapes of lying logs of tree­­trunks which had an optical effect in her dyed tex­tiles; later these were composed in three dimen­sions, series were created of them, or the prisms of plastic foil where filled with water. The Connected Frank János * Ezek az új Gulyás Kati edények valamennyien az alapvető geometrikus térformákra, illetve forgás­testekre vezethetők vissza. A teáskanna szabályos kúpforma, szigorúan mértanias, háromszögletű füle­ csőre mintha folytatásai volnának egymás­nak, felettük szabályos sík fektethető. A kávéscsé­sze persze fordított csonkakúp, füle szabályos kör, máskor viszont talpán áll a csonkakúp csésze, szája felé szűkül. A kanál evezőlapát, nyele vé­gén gömb, vagy éppen a művész kedvenc textilmin­táiból fejlesztett buzogányforma. Cukortartója me­rev kocka, teteje belésimul, fogója gömb. Máskor a gömbforma bonbonier szigorú Bauhaus-három­­szög füleket kapott. A már említett öt-, hét-, sőt kilencágú szabálytalan piros csillag textilminták, vagy az ugyancsak Gulyásra jellemző, térbelien rajzolt meghajlított téglatestű dominó szériák - rajtuk az értéküket jel­ző pöttyök - töltik meg a Gulyás porcelánok palást­jait. Jóleső effektus a porcelánok kérlelhetetlen geometriájú, sachlich formájának és a minta­együt­tesek teljes szabadságának majdnem karikaturisz­­tikus, lírai lazaságának sokatmondó ellentéte. Gulyás Kati saját porcelánja, a saját dekorral most­­már határozott jelentésű, szerves egységet alkot, követik egymást az intenzív liláskék, piros, sárga, nagyon határozottan, karakterisztikusan, de mégis zaftosan meghúzott függőleges ecsetnyomok. Raj­tunk a csodálkozás sora, amikor Gulyás az előbb leírt motívum- és színegyüttest s egyszerre csak horizontálisba fordítja. Más lett az előjele, sőt, más lett a mondanivalója is. Ezt a mutációt textilanya­gon puszta elfordítással vihetjük végbe, az edény (magyarán mondva: az objekt) plaszticitásában mindez magasabb hatványon mutatkozik. Porcelánművessége második lépcsőjében tisztább lett a Gulyás-képlet, amikor is kedvet kapott rá, hogy már ne csak mások edényeit díszítse, hanem saját maga tervezze az edényeket is. Mint elmond­ta, a Bauhaus-eszmére gondolt, mely a képző- és az iparművészetek egyenlőségét hirdette. (Hozzáte­szem, hogy a szecesszióban és a reneszánszban is uralkodott egy hasonló gondolat.) De nemcsak a Bauhaus szelleme merült föl Gulyás Katiban, még a formavilága is. Most a neoszecesszió, a neo­­expresszionizmus idején. A nosztalgiák, a rene­szánszok mindig a nagyszülők divatját keresik, nem a szülőkét. Eddig a szecesszió, az expresszioniz­­mus volt a nagyszülő, lehet, hogy már a Bauhaus lett? Talán ezért jött a neo-geo- trompe l’oeil szuperplaszticitást elérnie a síkban. Ideje a tárgyra térnem, vagyis erre a porcelánkiállí­tásra. 1987-ben indult az I. Hollóházi Alkotótábor, Gulyás Kati pályázott és részvételt nyert. Ő volt ott az egyetlen textiltervező, mégsem nyúl a halpiacon, mert annak idején tanult már porcelánfestést He­­renden. Programja a legmerészebb volt: textilmin­tát transzponálni a porcelánra, a puha, indifferens vászonról a rideg kerámiára. Most a porcelánfestő Gulyás átvette a textilfestő Gulyás know-how-ját, mintegy licencet, de saját magától, szuverén jogon. Első lépcsőben a Hollóházi gyárban mások által ter­vezett edényekre vitte át, speciális matricákkal, a zömében - a Budakalászi Pamuttextilben - már gyártott, tehát kikísérletezett, kiérlelt mintáit. A tár­laton valamennyi porcelánkészlete alá a végekből kivágott térítőt tesz. A nagyanyjánál talált angyalos hímzés kék matricájával díszített ún. epres bögrét nem hozza be a kiállításra, kár. Kipróbálta a vissza­fogott, egyenletesen vibráló zöld, lila, fekete - szaknyelven - lüsztermázat, majd az újságpapírt tette át textilre, aztán porcelánra. Nem egy­ az-egy­­ben, dehogy, hanem kenyérszedésből, kurrensek­ből, kurzívból, világosból, tettből, koptokból, hasá­bokból, reklámrajzból már előre nagy gonddal kom­ponált - illetve rafináltan dekomponált -, össze­vagdosott újságszöveg-kollázsaiból. A fekete-fehér, levélburjánzásra utaló - magyarán: organikus absztrakt - mustránál elárulta a művész, hogy itt fordított egyet munkamenetén. Először ter­vezte meg a fekete alapú mokkáskészlet meg a vá­za fehér minta­szervezetét, s ezt tette át a fehér vászonra, most már fekete vonásokkal, csapások­kal. Az egyik fontos, fekete alapú vázáján piros, kék, zöld háromszögek, négyzetek, M, C, L és I betűk ad­ják a díszítést. Több ez a kompozíció, mint egy használati tárgy dekor­ja, ez az absztrakció tar­talom is, korántsem méltatlan a nagy elődökhöz, Klee-höz, Miró-hoz. Ugyanennek a fekete vázának a variánsán szívdobogtató puritán módon fehérré deriválta a fenti geometrikus - vagy betű - motívu­mokat. Elunva a sötétet, a visszafogott színeket Gulyás Kati újabb fehér porcelánjain - akár egy ré­gebbi Hencze képen a szürke foltok - szeriálisan tűzoltó-tömlő. Szívesen emlékszem babszemes mustráira is. Rajztudását, s nemkülönben a ma­gyar művészetben oly ritka kolorizmusát csillog­tatja Gulyás. Ezen a háromszögletű párnára húzott anyagon puha grafitceruza, szinte érzéki sraffozá­sával, meg textilnyomó festékkel, sikerült egy Nem írom meg persze itt a művészeti életrajzát, csupán portrévázlatot adok a magyar neoavant­­gardnak e jelentékeny tagjáról, aki a koncept művé­szet magyar előőrséhez tartozott. Optikai hatású fekvő fatörzs-rönk formáival tűnt föl festett textil­jein, utóbb ugyanezeket már háromdimenziósan fogalmazta meg, szériát alkotva belőlük, vagy ép­pen vízzel töltötte meg a plasztik fólia hasábjait. A kapcsolódó formák mint két fekvő O-betű, vagy két ölelkező láncszem, kitömött viaszos vászon objektek voltak; ezeket az O-kat aztán kettévágta, kétfelé fordított csonka C-betű formákat teremtve. Későbbi, hatalmas méretű fotós textiljeit a jelenko­ri koncept kardinális pontjaként fogják egyszer emlegetni. A képregény, a comics pop arttól örök­lött képsorában a modell saját maga, fekete puló­­veres, fekete nadrágos többszörözött önarcképe, amint egy ajtó felé halad, hogy azt kinyissa. Ugyancsak ismét multiplikált szereplője a saját figurája egy másik vásznán, amikor különböző tor­nagyakorlataival mintegy koreográfiai jellé redu­kálja magát, timpanonszerű szimmetriába fog­­lalhatóan. Az ajtók után jöttek a betört, lerobbant ablakok, még spontán Freud-i szimbolikákat is ki­érezni belőlük. Nem véletlenül hívta meg a nagyon szigorú lausannei biennále Gulyás faliképeit két íz­ben is. És a maga nemében textil az - egyik cso­portkiállításon bemutatott - objet trouvé, a vado­natúj szövött, gumírozott, akkurátusan összetekert grand art művelőjeként szerzett nevet magának. Korszakunk magyar művészetére mindeddig jel­lemző művészetszociológiai tény, hogy életművét ő jobbára külföldön, vagy éppen a fővárostól távol eső Szombathelyen publikálhatta. Ezért érzem, hogy szükséges eddigi pályaívét rekapitulálni, tudom, sovány adalék ez csak úgy verbálisan, megfelelő kísérő reprodukciók nélkül. De ez az előzmény igenis alapja mindannak, amit ezen az edénykiállításon látunk. Gulyás Katinál a nagy attrakció színrevitelekor so­hasem hallunk dobpergést, mint a cirkuszban a veszedelmes akrobata-mutatvány előtt. A telitalála­tot ez a művész hétköznapi teljesítménynek, edzés­eredménynek tartja, s a tárlatnéző hajlamos rá, hogy ezt a tűzijátékot csak úgy tudomásul vegye, elfogadja, mint egy vizuális ajándékot. Mint ahogy van all round sportoló, Gulyás Kati annyira sok­oldalú művész. Neves textiltervező, aki most, tör­ténetesen porcelánokkal vonul fel, sőt köpenyé­nek a designer oldalát fordítja most felénk, pedig a iS3dvana ^aaaioimvm ivóin VAiioaoa vsyimyw zsaAniAidVdi iivM svaido LLV>i SVAIDO r \ ÉLETRAJZ - KIÁLLÍTÁSOK Gulyás Kati 1945 június 25-én született Budapesten 1959-63 a Herendi Porcelángyárban porcelánfestő szakiskola 1962-75 a Kispesti Textilgyárban rajzoló, majd tervező 1982-től a BUDA-FLAX Lenfonó és Szövőipari Vállalatnál tervező Kati Gulyás 1945 born in Budapest on June 25 1959-63 Technical School for china painting at Porcelain Factory, Herend 1962-75 drawer, then designer at Textile factory Kispest 1982 designer at BUDA-FLAX Hungarian Linen Industries Önálló kiállításai / One-person exhibitions 1978, 82 Fészek Művészklub, Budapest 1984 Kőszegi Zwinger Csoportos kiállításokon részt vett / Participations at group exhibitions 1972 Fal- és Tértextil Biennále, Savaria Múzeum, Szombathely 1975 Jubileumi Iparművészeti Kiállítás, Műcsarnok, Budapest IX. Miniatűr Textil Biennále, Savaria Múzeum, Szombathely 1978 Mai Magyar Textil, Varsó, Gdansk, Lengyelország 1979 Mai Magyar Textilművészet, Gallery of the Cortland University, New York, USA IX. Nemzetközi Textil Biennále, Lausanne, Svájc Textil nélküli textil, Fiatal Művészek Klubja, Budapest 1980 Fal- és Tértextil Biennále, Savaria Múzeum, Szombathely 1980 1975-79 Velemi Alkotóműhely anyagának kiállítása, Uitz Terem, Dunaújváros A Kéz Intelligenciája, Iparművészeti kiállítás, Műcsarnok, Budapest 1981 Objektek, Szituációk és Ellenpontok Lágy Anyagokkal, Műcsarnok, Budapest X. Textilművészeti Biennále, Lausanne, Svájc Textilkunst '81, Linz, Ausztria Velemi Alkotóműhely, Velem 1982 „Textil-fotó" (Gecser, Gink, Gulyás), Fészek Klub, Budapest Nyomottanyag-kiállítás, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest Fal- és Tértextil Biennále, Savaria Múzeum, Szombathely Textilstrukturen, Courtrai, Belgium Kortárs Magyar Textilkiállítás a Savaria Múzeum anyagából, Hamburg, NSZK Miniatűr Textil, Dublin Galéria, Knoxwill, USA Association Piere Pauli, Lausanne, Svájc Egoland Art című kiállítás, Fészek Klub, Budapest Modern Magyar Textil vándorkiállítás, Franciaország Textilkunst, Mini-Textil, Hannover, NSZK Az új textil, István Király Múzeum, Székesfehérvár 1983 Il Piccolo Formato Textile, Palazzo Venezia, Róma, Olaszország 1985 Nemzetközi Textil Biennále, Mestna Galerija, Piran, Jugoszlávia A Művészet Szolgálatában, Megyei képzőművészeti gyűjtemények 40 éve, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest 1986 Textiltervek (nyomott anyagokhoz), Budapest Galéria, Lajos utcai Kiállítóház Textil-könyv, Róma, Olaszország Miniatűrtextil kiállítás, Luxemburg Művészet Selyemmel, Airport Gallery, Frankfurt, NSZK Fal- és Tértextil Biennále, Savaria Múzeum, Szombathely 6. Nemzetközi Miniatűrtextil Biennále, Savaria Múzeum, Szombathely 3. Nemzetközi Kisplasztikai Triennále, Fellbach, NSZK Textil Symposium, Graz, Ausztria 1987 II. Nemzetközi Miniatűrtextil Triennále, Strasbourg, Franciaország Aktuelle ungarische Kleinplastik, Museum für Kunst und Kulturgeschichte der Stadt Dortmund, NSZK LÄUFER, textil kiállítás, Műcsarnok, Budapest Trikó, Tölgyfa Galéria, Budapest Nyári Tárlat, Fészek Klub, Budapest 1982 Ablakok c. művéért a Szombathelyi Biennále díja (Hommage kiállítással a Kőszegi Zwingerben, 1984) Prize: 1982 Prize of Szombathely Biennial for her work entitled Windows. (Homage Exhibition at Zwinger Kőszeg, 1984) GULYÁS KATI Gulyás Kati iparművész kiállítása Dorottya utcai Kiállítóterem, Budapest 1988. február 18-március 13. Felelős kiadó: Néray Katalin A katalógust tervezte: Haász István Fotók: Kollányi Gyula Angol fordítás: Kiss Ernőné *A katalógust szerkesztette és a kiállítást rendezte: Ratkai Ida ISBN:963-7402-22-5 MAHIR - Zalai Nyomda Zalaegerszeg 88366 Ára­ ,­ FI HUNGARY 1831 (buderflex) A kiadvány a BUDA-FLAX Lenfonó és Szövőipari Vállalat, valamint a Hollóházi Porcelángyár támogatásával készült. This edition has been prepared with the sponsorship of BUDA-FLAX Hungarian Linen Industries, Porcelain Factory, Hollóháza Exhibition of Designer Kati Gulyás Dorottya-Street Gallery, Budapest 18 February - 13 March 1988 Responsible Publisher: Katalin Néray Catalogue design by István Haász Photos by: Gyula Kollányi English translation by: Mrs. Kiss née Julianna Vidor Catalogue edited and exhibition arranged by Ida Ratkai ISBN:963-7402-22-5 Price: ,- Ft A katalógusban reprodukált porcelánok díszítését (décorer) Gulyás Kati tervezte Bükki Béla, Seregély Márta és Torma Istvánné iparművészek korábban készített edényformáinak felhasználásával. Decorations for the porcelain reproduced in this catalogue were designed by Kati Gulyás, with the utilization of crockery previously made by industrial designers Béla Bükki, Márta Seregély and Mrs. István Torma. IPARMŰVÉSZ KIÁLLÍTÁSA DOROTTYA UTCAI KIÁLLÍTÓTEREM BUDAPEST

Next