Kodolányi László iparművész kiállítása (Budapest kiállítóterem, Budapest, 1988)

MEGVALÓSULT MUNKÁK KÖZÉPÜLETEKBEN: 1973 Bajkál Teázó, Budapest vörös- és sárgaréz fríz, 16 m2 Szovjet Tudomány és Kultúra Háza, Budapest két relief, sárgaréz, 242 m2 1975 Művelődési Ház, Tök alumínium lámpák Aeroflot iroda, Budapest, embléma, 2 db krómozott sárgaréz Ravatalozó, Baja, sárgaréz lámpák és kandeláberek 1976 Hilton Szálló domonkosudvari homlok­zata, Budapest Alumínium mellvédek és lizénák, 40 m2 1978 Pest Megyei Kórház, Kerepestarcsa Főbejárati erkély mellvéd, alumínium, 16 m2 Coctail HungarHotels, Budapest Az az enyém, amit én nevezek meg, de ki akarja megneveztetni magát. ” „ Only what I name is mine, But who wants to be named. ” Születtem Budapesten 1944-ben. 1957-ben a nyári szünetben egy hónapot dolgoztam Kozák József ötvösművész műhelyében. 1962-ben érettségit és ötvös, arany- és ezüstműves szakmunkás vizsgát tettem. Egy évig szakmunkásként dolgoztam. 1968-ban diplomáztam a Magyar Iparművészeti Főiskola Ipari Formatervező Tanszékén. Azóta önálló iparművészként dolgo­zom. 1982 óta Kőszegen élek. 1985 óta tanítok a budapesti Képző- és Iparművészeti Szakközépiskolában. I was bom in Budapest, in 1944. In the summer of 1957 I worked in the workshop of József Kozák, an artist of metalwork. In 19621 made my finals and graduated from gold and silversmithery. For a year I worked as a skilled worker. In 1968 I got my diploma at the Department for Industrial Design of the Hun­garian Academy of Applied Arts. Since then I have been working as an independent artist-craftsman. In 19821 moved to the town of Kőszeg. Ágh István: Éppen csak magamban Just by Myself by István Ágh 1986 Levendula sign-board, wrougt iron, Bu­dapest Sesame bazaar, portal of copper and brass, Szombathely Architect: László Petrovics Marriage Service Hall, copper and brass lamps, Kőszeg Architect: Gábor Sellyéi 1987 Furriers’ Cooperative, trade-sign and inscription, copper and brass, Kőszeg Sesame bazaar, portal of brass, Bük­fürdő Sesame bazaar, portal of brass, Kőszeg. Architect: Pál Somogyi 1988 Coffee-House, lamps of brass, trade­­board of copper and wood. Kőszeg Several of his jewels were purchased by the Ministry of Culture and the Museum of Applied Arts. „Hosszú kilenc évig remekeltem náluk az ékszert, csattokat és hajló perecet, függőkkel a láncot, ..." (Homérosz: Iliász, XVIII. 400-401) „És a kemencéknél húsz fúvó fürt szakadatlan, fürgén árasztották szét sokféle fugalmuk, egyszer a gyors munkát segítették, másszor elültek, úgy, ahogyan Héphaisztosz, s a munka kivonta. Lángra vetette a nempuhuló rezet is, meg az ónt is, és a nagyértékű aranyat s az ezüstöt; utána üllőtalpra nagy üllőt tett, a kezébe ragadta jó kalapácsát, míg a fogót másik kezébe fogta. És legelőször erős pajzsot kalapált ki az üllőn, ..." (Homérosz: Iliász, XVIII. 470-478) Azért kellett az Iliászhoz fordulnom, mert úgy tűnt, Héphaisztosznál sok­oldalúbb ősatyát keresve sem találhatnék ebben a mesterségben. Ékszer és fegyver, használati eszköz és masinéria, arany és ón, mind szerepelnek az ősi repertoárban. Szűkítve a kört - ez már a 20. század, a specializálódás kora­­, meg­néztem az Iparművészet Könyvét (Ráth György, Iparművészeti Társulat, 1912), ami ugyan nem a legmodernebb, de kétségkívül a legalaposabb ezirányú ki­advány magyarul. Ezt írja Mihatik József: „Az ötvösség alatt a nemes fémeknek, különösen pedig az aranynak, ezüstnek s részben a platinának is ékességekre, használati és dísztárgyakra való művészi feldolgozását értjük. Régi idők óta, körülbelül a román stílus befejeződéséig minden ötvös egyúttal bronzműves is volt, s főleg a minutériák terén éppen úgy dolgozott aranyból, ezüstből, mint vörös- és sárgarézből, s más hasonló ötvözetekből. Az ötvösség feladatainak megvalósíthatása czéljából működési körébe vonja mindama műgyakorlatokat, amelyek a fémek műipari feldolgozásánál s ezek díszítésénél számot tesznek.” Nem véletlen, hogy koncentrikus köröket vetek papírra. Kodolányi László szintén nagy köröket leírva közeledett a feladathoz, az ötvösséghez. Ipari formatervezőként végezte a főiskolát. Ez egy modern foglalkozás, az univer­zális tárgykészítés mestersége. Elméleti és gyakorlati tevékenység, nem kevesebbet ölel fel, mint a tárgyi világmindenséget. Elvileg az ipari formatervező a modern isten. Csak a Teremtésre kiszabott hét nap nem egyezik. Különösen nálunk. Kodolányi olyan családból származik, ahol a gondolkodás mindennapos tevékenységnek számít, így mire az univer­zális mesterség a kezébe került, már pontosan tisztában volt vele, hogy ez a pálya iparilag fejlett, formailag kulturált országokban megvalósítható, itt érdemesebb a kört szűkebbre vonni. Ötvösség. Ez persze nem sokkal kevésbé szerteágazó mesterség. A már idézett Iparművészet Könyve - szá­zad eleji, tehát a specializálódást tekintve már ugyancsak idejétmúlt írás­­ 3. kötete 327 oldaoa foglalkozik a tárgykörrel, A fémek szerepe az iparművé­szetben. Az ötvösség, A bronz és ón, A vasművesség, A zománc. Beside them, I for nine years forg’d full many an artful trinket, Bell-cups and wreathing screwy necklaces and brooches, Within a smoothly-hollow grot. The Iliad of Homer, XVIII., 400-402 In twenty censers coals were laid, and twenty bellows blew them, Sending their sprightly blast abroad in every guise of puffing, One while assisting earnest work, another while more languid, As might to Vulcan pleasant be, and aid the work’s fulfilment. Into the fire stiff brass and tin, and costly gold, and silver, He cast; but on the stithy next he plac’d a mighty anvil; In one hand grasp’d a hammer stout, a firetong in the other. First did he take in hand to frame a vast and stubborn buckler, ... The Iliad of Homer, XVIII., 470-478 I turned to the Iliad because no other forefather of this profession seemed to be more versatile than Hephaistos-Vulcan. Jewellery and armour, articles for use, gold an tin - they all figured in the ancient repertory. As ours is the age is the age of specialization, I, too, had to narrow down the circle, so, to see the definition of metalwork, I consulted The Book of Applied Arts (edited by György Ráth in 1912). Although not the most recent publication, the book is the most comprehensive one on the subject in Hun­garian. In the words of József Mihalik: „By metalwork we mean the artistic transformation of precious metals, especially gold and silver and also platinum into jewellery and useful or orna­mental pieces. Ever since ancient times up to the decline of the Romanesque style, every gold- and silversmith worked with bronze as well, and used gold and silver just as copper and brass and similar alloys to produce miniatures. In order to fulfill its tasks, metalwork involves in its scope of activity all the artistic devices which count in metal processing and decorating.” In my getting closer and closer to the core I intentionally followed the way Kodolányi approached his actual field of activity, metalwork. He graduated from the Academy of Applied Arts as a designer, trained to produce the widest possible sphere of objects - a profession of our times. An activity both theoretical and practical, it involves not less than the universe of objects. An industrial designer is something like a modern God, although seven days for creation are insufficient - even more so in Hungary. Having come from a family of intellectuals, in the possession of a universal profession, he soon realized that he could have fully practised it only in countries of developed industry and with traditions of form and design. In this country one should rather concentrate on a field less universal - metalwork. Not that it needs less expertise. Outdated as it is that regards specialization. The Book of Applied Arts written in the early part of the century devotes 327 pages to the issue: The Role of Metals in Applied Arts; Metalwork, Bronze and Tin; Ironwork; Enamelling. Az ötvösség azóta még további területekre osztódott. De Kodolányi a formatervezés univerzálisabb világából érkezvén nem nagyon tudott lemon­dani a mindent akarásról. Számára az ötvösség a fémből készülő tárgyat jelenti. Az végül is nem döntő, hogy a tárgy milyen feladatra készül, persze csak abban az értelemben igaz, hogy mindegy számára: ékszert készít-e vagy lámpát, cégért-e vagy plasztikát. „Mindannyian valahol a megfoghatatlant keressük, és hogy ebből mi lesz, regény, kép, ékszer, szobor vagy akár szerelem, az az anyagtól és a bennünk rejlő ’történettől’ függ." - írta Kodolányi egy korábbi katalógusában. Rendkívül magasra képzelt mérce. Mert - gondolhatnánk - más meg­közelítést kíván egy karperec és mást egy mellvéd egy épület homlokzatán. Végtére az ilyen távol eső tárgyakat is összekapcsolhatja a művész forma­ismerete, anyagérzéke, kézműves tisztessége. Kodolányi a keze alól kikerülő tárgyakban pontosan ezeket igyekszik megteremteni. Az elmúlt fél évtizedben ez a harmadik önálló kiállítása, ahol ékszereit látni lehet. Munkásságának fontos része ugyan, de Kodolányi - érzésem szerint - nem ékszerközpontú ötvös. Legfőbb anyaga a sárgaréz,­­ nem nemesfém, nem drágakő. Itt tehát értéket csupán egyetlen dolog teremthet, a forma. Eszközei puritánok, az anyagból fakadóak, a hajlítás, a csavarás, a vágás, a csiszolás, a legelemibb metódusok. Ami létrejön, az mind igen tiszta, nem hivalkodó, nem gazdagságot hirdető ok, hanem az anyag és forma hangsúlyos harmóniája. Héphaisztosz kilenc évig rejtőzött Eurünomé és Thetisz tenger alatti palo­tájában, ahol művészi tárgyakat kovácsolt. Kicsit így van ezzel Kodolányi is, aki 1982 óta Kőszegen él. Ez a város ritka terepet biztosít számára. Nem minden­napi lehetőség, hogy egy művész néhány esztendő alatt maradandóan ott­hagyhatja keze nyomát egy város vizuális arculatán. És ezt a legtágabb érte­lemben. Kőszeg régi városképe nagyon is kedvez Kodolányinak. Az „utca­ékszer”, a cégér, az a műfaj, amelyhez olyan környezet kell, amin nincs minde­nütt. Számos cégére úgy simul a régi városképbe, úgy alkalmazkodik a műemléki homlokzatokhoz, hogy egy pillanatig sem kétséges; eredeti és nem pszeudó régi tárgyakról van szó. Ez a legnehezebb feladat. Feliratok, portálok, lámpák, csupa olyan tárgy, amelyek nélkül egy város, egy vendég­­fogadó, kocsma vagy bazár rideg, élettelen hely maradna. És ezek felépítését végzi Kodolányi Kőszegen. Húsz év a pályán - 1968-ban fejezte be tanulmányait - legtöbb mester­ségben már életműnyi munkát eredményez. Az a tevékenység, amit Kodolányi László végez, ebben a sokirányú formájában, nehezen összegezhető. Ipar­művészet és kézművesség, ötvösség és formatervezés tárgyai ezerfelé kerül­nek, beépítik őket, világítanak velük, vagy asszonyokat ékesítenek velük. Nem igazán összehordhatok egy kiállításra. Ettől ugyan az életmű már most is létezik, az pedig a dolog természetéből fakadó paradoxon, hogy a kiállított néhány fotó és ékszer ezeknek a tárgyaknak inkább a szellemét reprezentálja, mint a munkásság egészét. FITZ PÉTER In spite of the fact that since that time metalwork itself has split up to even more special fields, Kodolányi armed with a more universal knowledge of designing, found it difficult to resign from his original objectives. He does not select in what objects he makes - after all it is not the actual destination of the object that is decisive, they might be jewels, lamps, sign-boards or plastic works. “We all want to grasp the unfathomable, and the outcome - a novel, a painting, a piece of jewelry, plastic, even a feeling of love depends on the material and on our personal history", confessed Kodolányi in one of his former catalogues. The standard is set rather high. One might think that a bracelet and a banister on the facade of a building would need different approaches, but objects so distant in their functions can be related by the artist’s knowledge of form, sense of material and craftsman’s honesty. This is what Kodolányi strives to achieve in all the objects he creates. In these last five years this is his third one-man show exhibiting jewels, an inportant field of his activity, but I think, not of central importance in his oeuvre. The material he uses most is brass, not a precious metal neither a precious stone. Value, thus, is created by form only. His means and methods are simple, inherent in the material: bending, twisting, polishing are the basic devices. The object born is pure, without the slightest touch of boaster or showing off, emanating the pronounced harmony of material and form. Hephaistos-Vulcan had for nine years been working in reclusion in the underwater palace of Eurynome and Thetis, smithing art objects. Kodolányi has been in a similar situation since 1982, when he moved to Kőszeg, a small country town, offering a special environment for an artist. It rarely happens that within such a short time an artist should leave his mark upon the visual aspect of a town. The townscape of old Kőszeg yields itself to be decorated by sign-boards, the “jewels of streets”. His many sign-boards adjust them­selves to the quaint facades of historic monuments so, that noone doubts they are original and not pseudo-historic objects. And this is the most difficult to achieve. Inscriptions, portals, lamp-posts - all of them objects without which a town, an inn, a pub or shop would remain lifeless. Twenty years of work - he finished his studies in 1968 - in most profes­sions results in a complete oeuvre. Kodolányi’s manifold activity is hard to sum up. Objects of applied arts and craftsmanship, metalwork and industrial design are scattered as their function demands: they form parts of buildings, throw their lights and decorate women. They do not easily give themselves to exhibitions. But this oeuvre exists. Coming from its nature though, the few photographs and jewels displayed here represent the spirit rather than the volume of Kodolányi’s works. PÉTER FITZ KIÁLLÍTÁSOK 1970 Ékszer '70 Csók Galéria, Budapest 1971 Jablonec '71 Nemzetközi Ékszerkiállítás, Csehszlovákia; Ezüstérem 1972 Fiatal Iparművészek kiállítása I. Ernst Mú­zeum, Budapest 1973 Kopernikus Emlékkiállítás, Műszaki Egye­tem, Budapest; Nemzetközi Kitűző kiállítás, Ékszermú­zeum, Pfozheim, NSZK 1974 Önálló kiállítás, Fészek Művészklub, Bu­dapest; Jablonec ’74 Csehszlovákia, Diploma 1975 Jubileumi Iparművészeti Kiállítás, Mű­csarnok, Budapest 1976 Önálló kiállítás, Celldömölk Mai Magyar Iparművészet II. Iparművé­szeti Múzeum, Budapest 1977 Kiállítás Széles Judit textiltervezővel, Győr 1978 Kiállítás Szalontai Éva textiltervezővel. Művelődési Ház, Tök 1979 A kéz intelligenciája Műcsarnok, Buda­pest Jablonec ’79. Csehszlovákia III. Fémműves kiállítás. Miskolc Nemzetközi ékszervásár, München 1982 Vas Megyei Tavaszi Tárlat, Szombathely 1983 Az alkotás értékteremtés. Műcsarnok, Budapest Vas Megyei Tavaszi Tárlat, Szombathely Veszprém Megyei Őszi Tárlat, Veszprém Országos nyílt pályázatok: Zalaegerszeg: emlékműterv, munkajutalom; Kőszeg: kútterv, munkajutalom alumínium portál és lámpák 1979 Árpád Szálló, Tatabánya, lámpák 1981 Ételbár, Győr Adyváros, alumínium lám­pák 1982 Nemzeti Bank, Igazgatósági Tanácste­rem, Szombathely, sárgaréz relief 3 m2 Kölcsönzőbolt, Kőszeg, kovácsoltvas vö­rös- és sárgaréz cégér Poncichter Borozó, Kőszeg, kovácsolt­vas vörös- és sárgaréz cégér Bécsi Kapu Söröző, Kőszeg, kovácsolt­vas vörös- és sárgaréz cégér 1983 Városi Tanács, Szombathely, Információs rendszer és táblák, maratott alumínium Virágvölgyi Péter grafikussal közös mun­ka Papír- és írószerbolt, Kőszeg, kovácsolt­vas és vörösréz cégér Kulacs Vendéglő, Kőszeg, kovácsoltvas és vörösréz cégér 1984 MTA Zenetudományi Intézet és Bartók Archívum, Budapest, vörös- és sárgaréz lámpák Magyar Rádió, Budapest, Stúdió és Sza­lagtár információs rendszer és táblák, festett, szitanyomat, alumínium, Virág­völgyi grafikussal és Fehérvári Sándor belsőépítésszel közös munka 1984 Szombathelyi Képtár információs rend­szere, szitanyomás, festett alumínium külső felirat, vörösréz Városháza információs rendszer, Kőszeg, festett alumínium, szitanyomás 1985 Aranystrucc Szálló, Kőszeg, felirat és vörösréz előtetők Azúr illatszerbolt, Kőszeg, cégér és fel­iratok vörösréz és tükör 1986 Azúr illatszerbolt a Lenin körúton, Buda­pest, kovácsoltvas cégér Szezám Bazár, Szombathely, vörös- és sárgaréz portál, belsőépítésze: Petrovics László Házasságkötő terem, Kőszeg, vörös- és sárgaréz lámpák, belsőépítésze: Sellyei Gábor 1987 Minőségi Szűcs KTSZ, Kőszeg, cégér és felirat, vörös- és sárgaréz Szezám Bazár, Bükfürdő, sárgaréz portál, belsőépítész: Petrovics László Szezám Bazár, Kőszeg, sárgaréz portál Házasságkötő terem, Makó, sárgaréz lámpák, belsőépítész: Somogyi Pál 1988 Ibrahim kávézó, Kőszeg, sárgaréz lám­pák, vörösréz és festett fa cégér Több ékszerét megvásárolta a Művelődési Mi­nisztérium és az Iparművészeti Múzeum. EXHIBITIONS 1970 Jewellery ’70. Csók Gallery, Budapest 1971 Jablonec 71 International Jewellery Show. Czechoslovakia. Silver medal. 1972 1st Exhibition of Young Artist-Craftsmen. Ernst Museum, Budapest 1973 Copernicus Memorial Exhibition. Techni­cal University, Budapest International Exhibition of Broches. Mu­seum of Jewellery, Pforzeim, FRG 1974 One-man show. Fészek Artists’ Club, Budapest Jablonec 74. Czechoslovakia. Diploma 1975 Jubilee Exhibition of Applied Arts. Palace of Art, Budapest 1976 One-man show, Celldömölk Contemporary Hungarian Applied Arts II. Museum of Applied Arts, Budapest 1977 Joint exhibition with Judit Széles, textil designer. Győr 1978 Exhibition of Art Objects in Public Pro­perty. Palace of Art, Budapest Joint exhibition with Éva Szalontai, textle designer. Cultural Centre. Tök 1979 The Intelligent Hand. Exhibition of Ap­plied Arts. Palace of Art, Budapest Jablonec 79. Czechoslovakia 3rd Exhibition of Metalwork. Miskolc International Fair of Jewelry. Munich 1982 Spring Show of Vas County. Szombat­hely 1983 Creation - Producing Values. Exhibition of Applied Arts. Palace of Art, Budapest Spring Show of Vas County. Szombat­hely Autumn Show of Veszprém County. Veszprém Nationwide open contest: Zalaegerszeg, model of a memorial monument. Diplo­ma. Kőszeg, diploma. WORKS IN PUBLIC BUILDINGS 1973 Baykal Tearoom, Budapest copper and brass frieze, 16 m2 Centre of Soviet Science and Culture, Budapest 2 brass reliefs, 2 m2 each 1975 Aluminium lamps, Centre of Culture, Tök Aeroflot Office, 2 chronium-plated brass emblems brass lamps and chandeliers in the mortuary at Baja 1976 Hotel Hilton, Budapest aluminium column-covers in the Domini­can courtyard, 40 m2 1978 Hospital of Pest County, Kerepestarcsa parapet above the main entrance, alumi­ nium, 16 m2 Coctail Hungarhotels, Budapest aluminium portal and lamps 1979 Árpád Hotel, lamps, Tatabánya 1981 Snack Bar, aluminium lamps, Győr, Ady­város 1982 Board-room of the National Bank brass relief, 3 m2, Szombathely Trade-signs: Kőszeg, wrought iron, cop­per and brass Lending and Leasing Shop Poncichter Wine-cellar Bécsi Kapu Beer-house 1983 Information system and boards of alumi­nium, Town Council of Szombathely. Joint work with Péter Virágvölgyi, graphic artist Trade-signs: Kőszeg, wrought iron, cop­per Stationer Kulacs Restaurant 1984 Bartók Archives and Institute of Music of the Hungarian Academy of Sciences, copper and brass lamps Hungarian Radio, information system for Studios and Tape Stores, aluminium with paint, silk-screened. Joint work with Péter Virágvölgyi, graphic artist and Sándor Fehérvári, architect. 1984 Information system for the Szombathely Gallery, silk-screen, aluminium inscrip­tions, copper Information system for the Town Hall of Kőszeg, painted aluminium, silk-screened 1985 Aranystrucc Hotel, inscriptions, copper parapets, Kőszeg Azur sign-board, inscription and mirror of copper, Kőszeg

Next