Kovács Éva keramikusművész kiállítása (Tiszafüredi Kiss Pál Múzeum, 1988)

Bihari József KOVÁCS ÉVA keramikusművész a szatmári Nyírcsaholyban született. Szentendrén él és alkot. Érdeklődése több mint tíz éve fordult a bájos, néha ironikus meg­fogalmazású figurális kerámia felé. Előt­te agyagedények tervezőjeként ért el fi­gyelemreméltó eredményeket. Az új kifejezési forma, a mindig megúju­ló, kísérletező kedvű figurális megoldá­sok tették nevét közismertté. Művésze­tének mély emberismeretéről derűs, szem­lélődő, olykor görbe tükröt tartó hu­mora tanúskodik. Játékosság és komoly­ság, kedvesség és irónia ötvöződik ér­zelmekkel teli műveiben. Alkotásaiban magunkra ismerünk, erényeinkre és hibá­inkra . Az elmúlt évek egyre növekvő számú ki­állításai Kovács Éva művészetének sze­­retetét és népszerűségét, a művész és közönségének egymásra találását bizo­nyítják. "A kermikusművész népművészeti érdeklődése a bartóki értelemben kutató népi kötöttségből tevődik össze, ezért van az, hogy ez a művészeti és a mai kiállítás is minden elméleti előkészület nélkül mindenki számára érthető, mert világos, természetes, egyszerű, mint a fű, a fa, a virágok, az illatok és az ízek. Mindig hűséges a magyar népművé­szethez és nagyon magyar, mert minden kompozíciójához csak tiszta forrásból, a népi alkotóerőből merít."

Next