Pécsi László életmű-kiállítása (1988)

: ezemben van az 55 éves korában meghalt Pécsi László textiltervezőművész lakorűkus önéletrajza. Idemásolom, mert tárgyszerű tömörsége, az adatokon átsütő személyessége világos metakommunikáció: „1929 október 5-én születtem Budapesten, Angyalföldön. 1948-ban érettségiztem Budapesten a Berzsenyi Dániel gimnáziumban. 1949 őszétől a Magyar Iparművészeti Főiskola textiltanszékén szövöttanyag tervezést tanultam Schubert Ernőtől. Itt diplomáztam 1954-ben (vörös diplomával). 1950-től 54-ig Rákosi ösztöndíjas voltam. NÉKOSZ kollégiumban laktam, melynek 1 évig titkára voltam. Korán megnősültem, feleségem tanár (1951). Első kiállítási darabom: 1950-ben a Nemzeti Szalonban a VIT-pályázaton díjat nyert (első éves voltam). Ipari tervező lettem. A Kőszegi Bútorszövetgyárban kezdtem 1954-ben. Egyedül voltam - előttem nem volt a gyárnak tervezője. Le is költöztettek Kőszegre, ott éltem 1955-től 1957-ig. Közben az akkori Iparművészeti Tanács pályázatán több díjat nyertem. Természetesen gyári tervezésű szövetekkel. 1957 májusában, az újabb VIT-pályázaton 1. díjat nyertem. Az 1950-es évekvégétőlmeginduló „Év legszebb terméke"pályázaton évenként díjazták a gyárban készített szöveteimet. 1963- ban az összevont vállalatokból alakult Lakástextil Vállalat tervezési osztályvezetője lettem. 1964- ben a Munkácsy díj III. fokozatát, 1972-ben a Munkácsy díj II. fokozatát, 1975-ben az Állami díj I. fokozatát kaptam. Kaptam okleveleket és elismerő diplomákat is (Könnyűipar Kiváló Dolgozója stb.). Az I II III. Fal- és Tértextilbiennálékon különböző díjakat nyertem. Sokat utazom külföldre, főként ipari vonatkozású munkám miatt. Sajtóban, könyvekben többször bírálták, kevesebbszer dicsérték munkáimat. 1973-ban a TV önálló fűmet készített munkáimról. ” Itt megszakad ez az önéletrajz; szűkreszabott életéből még hátra volt 11 év. Amiről - ha kiegészítette volna - valószínűleg csak annyit jegyzett volna fel: „Sokat dolgozom ”. Elképesztően sokat dolgozott: vezette a LATEX tervezőműtermét, részt vett a vállalat műszaki felújításában és gyártmányfejlesztésének teljes megújulásában, szerepelt kiállításokon, pályázatokon, ipari tervezési és kézműves megbízásainak tett eleget. Pécsi László életművét itt nemhogy teljességében, de sokrétűségében sem tudjuk bemutatni. Nagy vonalakban felvázoljuk az utat, amelyet befutott, utalni, emlékeztetni tudunk indulására, első eredményeire, a két szálon futó, egymásba fonódó, egymást kiegészítő életmű kiteljesedésére. Nagyléptékű textilkompozícióit nem hozhattuk ide. Méretük, folyamatos funkciójuk és gyakran beépítésük módja sem tette ezt lehetővé. Ugyanígy hiányos az ipari tervező Pécsi László bemutatása is - az ipari archívumok állapota és kezelésük másirányú meghatározottsága még az olyan modern szemléletű üzemek esetében is, mint a LATEX, nehéz helyzetbe hozta a kiállítás szervezőit. Látjuk a 24 éves kezdő főiskolai diplomamunkáját: egy majdnem klasszikus, majdnem a bevett hagyományhoz kötődő szövött függönyanyagot. De csak majdnem olyan, mert valami üde, modern egyszerűség, fegyelmezett könnyedség mutatkozik rajta, ami sem az ere I am holding the laconic autobiography of textile designing artist László Pécsi who died at the age of 55.1 am going to put it down here as its objective conciseness, his personality shinging through the dates, is a clear metacommunication: “I was born on the 5th of October, 1929, in Angyalföld, Budapest. I got my school-leaving certificate in 1948, at the “Berzsenyi Dániel” secondary school of Budapest. From autumn 1949 on, I studied at the textile faculty of the Hungarian High School for Applied Arts where I learned designing of woven materials from Ernő Schubert. Here I got my diploma in 1954 (red diploma1). From 1950 to 19541was holder of a Rákosi scholarship. Hived at a NÉKOSZ2 college of which I was secretary for one year. I married rather young, my wife is a teacher (1951). My first work to be exhibited won a prize at the World Youth Festival Competition, National Salon, in 1950 (I was a first-year student at that time). I became an industrial designer. I began to work at the Factory for Furnishings in Kőszeg, in 1954.1 was alone - the factory had never had a designer before me. They made me move to Kőszeg where I lived from 1955 to 1957. At the competitions of the Council for Applied Arts I was awarded several prizes. Naturally with fabrics designedfor the factory. At another World Youth Festival Competition, in May 1957,1 was awarded First Prize. At the end of the 1950-es, a competition for the “Most Beautiful Product of the Year” was started, and every year the fabrics I had produced at the factory, were awarded. In 1963 a new firm was founded by the fusion of several firms, under the name of Company for Household Textiles, and I became chief of the Department for Designing. In 1964 I was awarded the 3rd degree of Munkácsy Prize, in 1972 with the 2nd degree of Munkácsy Prize, in 19751 got the 1st degree of the State Prize. I also got diplomas and certificates of merit (Eminent Worker of the Light Industry, etc.). I was awarded several prizes at the 1st - 2nd - 3rd Wall and Space Textile Biannuals. Iam travelling abroad a great deal, especially due to my works connected with industry. In the press, in books I have often been criticized, less praised for my works. In 1973 TV made a separate film about my works. ” Here the autobiography breaks off; eleven years were left of his short-cut life. About these - had he completed it - probably one thing would have been written only: “lam working a lot. ” He worked unthinkably much: he directed the designer’s atelier of LATEX, participated in the technical renewal and full renascence of product development, took part in exhibitions, competitions, fulfilled designing and craftsman commissions. We are unable to give a full picture, or even a picture of the manifold sides of László Pécsi’s life work. We but outline his progress, we can give some indication, remind of his start, his first results, the extension of his double life work, running in two lines, interlacing with each other, and completing each other. We could not bring here his bigscale textile compositions. Their size, their continuous

Next