Szíj Rezső-Kovás Rózsa gyűjtemény (Mosonmagyaróvár, 1988)

CZÉTÉNYI VILMOS (Budapest, 1928. —) A Képzőművészeti Főiskolán tanulmányait 1953-ban fejezte be. Utána tanára lett a Kirakatrendező Isko­lának, majd később igazgatója. Számos kiállítása nyílt, 1965-től a Dürer Te­remben, Várpalotán, Szekszárdon, Leninvárosban. Fő műfaja a monotípia. — Irod.: Szíj Rezső: Czétényi Vilmos. Várpalota 1967. — Szíj Rezső: Czétényi Vilmos. Bp. 1976. — Pogány Gábor—Szíj Rezső—Tasnádi Attila: Művész élet­rajzok. Bp. 1985. 77. Czétényi Vilmos: Próféta fej. é.n. mon.k. 35x50 cm. J. b. I.: Prófé­ta fej. J. j. I.: Czétényi V. CSÁGOLY ERZSÉBET (Lásd: a Szíj Rezső—Kovács Rózsa Gyűjtemény 13. old.) 78. Cságoly Erzsébet: Fagyökér. 1969. ot.p. 35x46,5 cm. J. J. I.: Csá­goly E. H. ceruzával. Fagyökér 1969. Kiállítva Lakitelken 1977. május. Szíj Rezső. 79. Cságoly Erzsébet: Tátrakörnyéki cseppkőbarlang. 1977. o. frd­. 60x80 cm. J. J. I.: Cságoly E. DOBROVITS FERENC (Budapest, 1941. —) Díszítő festő diplomát szerzett 1965-ben az Iparművészeti Főiskolán, ahol Ridovics László és Z. Gács György volt a mestere. Számos kiállítása nyílt a fővárosban (1972, 1974, 1976, 1979) és több vidéki városban. Tájképeket, figurális műveket, a vadászati életből vett motívumokat expresszív módon dolgozza föl festészetében. — Irod.: Pogány Gábor—Szíj Rezső—Tasnádi Attila: Művész életrajzok. Bp. 1985. 80. Dobrovits Ferenc: Fácánok. 1983. o. frd­. 80x50 cm. J. I. I.: Dob­­ rovits 83. H: DOBROVITS F. 1136. FÜRST S. 31. „FÁ­CÁNOK" 80x50 olaj 83. HAJDÚ LÁSZLÓ B. — (Lásd: a Szíj Rezső—Kovács Rózsa Gyűjtemény, 1984. 14. old.) 81. Hajdú László B.: Falusi táj. 1986. é. v. 70x50 cm. J. j. I.: B. Hajdú H. dr. Szíj Rezső barátomnak. 1986. V. 8. kiállításomról sze­retettel B. Hajdú Falusi táj. 70x50,cm. olaj, vászon B. Hajdú László 1052. V. Városház u. 16. I­. e. 2/a. HATÁR JÁNOS (Fadd, 1924. —) Pályájára elhatárolóan hatott Koszta Jó­zseffel való megismerkedése. A kitűnő alföldi mester a természethez utasítot­ta a kezdő művészt, aki Koszta tanácsait meg is fogadta. Nemcsak a hazai tá­jakat örökítette meg, hanem Algéria számos városrészletét, utcai jeleneteit, épületeit is, amelyek — szemben itthoni tájképfestészetével — a mohamedán észak-afrikai világ helyi színeit, szinte örökösen napfényben fürdő, fehérbe öltözött embereit, pálmafáit, nyüzsgő piaci életét, a házak nagy fehér falait, a tengerpart hullámverte izzó homokját, sivatagi oázisát is. Önálló kiállítása nyílt többek közt 1984-ben a Budapesti Művészetbarátok Egyesületében, a Marcibányi Művelődési Házban, a Siófoki Dél-dunántúli Kulturális Kör-

Next