Halmy Miklós festőművész kiállítása (Ernst Múzeum, Budapest, 1989)

Halász-Szabó Sándor festőművész három évtizede él Svédországban. Mégis, mert mélyek a gyökerek, a gyermek-és ifjúkor szálai eltéphetetlenek, időről-időre úgy érzi, hogy­ - Adyt idézve - el kell számolnia a helyeknek, melyek lelkét nevelték. Rendszeresen jelentkezik alkotásaival az óhazában. Nemcsak bemutatja azonban műveit a művészetszerető, tárlatlátogató közönségnek, hanem a rendező intézményeket meg is ajándékozza festményeivel. Mivel legutóbbi hazai kiállítása óta már egy évtized eltelt indokolt, hogy főbb állomá­saiban megismerkedjünk életútjával és alkotói pályájával. 1920 június 11-én született Szentesen, Koszta József városában. A művészéletrajzok szokásos fordulata, hogy „már kora gyermekkorában. . rá is érvényes azzal a kiegészítéssel, hogy a rajzolás mellett kezdetben a szavak is érdekelték, jól érezte magát az irodalom órákon is. Később mégis a vonal győzedelmeskedett és ennek eredményeként sorra születtek portréi családtagjairól, ismerőseiről. A kereskedő apa csak akkor nyugodott bele, hogy fia nem folytatja az apai mesterséget, amikor a városszerte nagy tekintélynek örvendő Koszta József érdemesnek tartotta arra, hogy korrigálással, tanácsokkal segítse az ifjú Halász-Szabót. Gallé Tibor szabadiskolájában folytatott tanulmányai után első nekifutásra felvették a Képzőművészeti Főiskolára, ahol Rudnay Gyula növendékeként 1944-ben kapott diplomát. A főiskolás évek nemcsak a magasszintű szakmai is­meretek elsajátítását jelentették, hanem ez időben számos barátság is kialakult és széles ívű kulturális igényét is ki tudta elégíteni. Bár a főiskola elvégzése után több csoportos tárlaton is szerepelt és három egyéni kiállítást is rendezett, 1963-ban mégis Svédországba költözött. Áttekintve alkotói pályáját indokoltnak kell tekintenünk döntését, mert Magyarországon még évtizedekig kellett volna várnia arra a művészi szabadságra, amelyet igényelt. Az új környezetben anélkül, hogy teljesen elszakadt volna középeurópai élményeitől, kötődéseitől hatott rá a svéd gondolkodás és kulturális környezet. Ezen túl munkásságának harmadik forrásaként számára is, mint min­den európai kultúrember számára örök vágyat és igézetet jelentett a mediterráneum. A középeurópaiság, közelebbről a magyar képzőművészet tradíciójához való kapcsolódása jól érzékelhető egyéni és csoport portréi­nak mélységes humanizmusán, emberi azonosulásának intenzitásán. A művészetikán túl a vizuális élmény ko­moly, olykor drámai újjáteremtése is a tradíciók átsugárzásának jele. A mediterráneum elsősorban a hellén kultúra és mitológia ihlető forrásaként jelenik meg alkotásaiban. Ezek a művei a görög képzeletvilág némi titokzatosság­gal és dekorativitással és a mindezt átszövő derűs életszeretettel nyújtanak élményt számunkra. A svéd történel­mi múlt és környezet nem a couleur locale formájában, hanem a kortársi svéd művészet szabad szelleme és az egyetemes művészeti törekvések iránti nyitottsága révén hatott rá, így jutott el az absztrakcióig, a tiszta formák és színek festői lehetőségeinek felismeréséig. A három forrás Halász-Szabó Sándor tehetsége, alkotóereje által életműve folyamává egyesülve ömlik az egyetemes művészet óceánjába. Dömötör János

Next