Hortobágyi alkotótábor (Debrecen, 1989)

A HORTOBÁGY ÉS KÖRNYÉKE Bemutató sorok a Hortobágyi Alkotótáborról A Hortobágy Fazekas Mihálytól napjainkig jelen van a magyar irodalomban. Olyan nagy nevek fémjelzik a sokféle­képpen értelmezhető pusztai médium hatását, mint az epiká­ban Jósika Miklós, Jókai Mór, Móricz Zsigmond és Veres Péter. Még gazdagabbak e különös táj költői metamorfózisai Petőfi­től és Adytól Oláh Gáboron és Gulyás Pálon át Sinka Istvánig, Boda Istvánig és másokig. A Hortobágy felfedezésének élménye tehát a XIX. század. Nemcsak a szépirodalomban, hanem a képzőművészetben is. Tekintélyes a pusztát és jellegzetes motívumait (Kilenclyukú híd, gémeskutak, pásztorok stb.) festők névsora: id. Kovács János, Wagner Sándor, Jantyik Mátyás, Mészöly Géza, Iványi- Grünwald Béla, Glatz Oszkár, Edvi-Illés Aladár és Csontváry Kosztka Tivadar, aki 1903-ban festette híres kompozícióját: Vihar a Nagy-Hortobágyon címmel. „Reszketnek a puszta fű­szálai, / csattanások és lobbanások, / nagy tüzek áldott nyelvei jönnek, / érik a puszta a kárhoztatásra ...” — írja a kép ihlette versében Bényei József. 1928-ban három ifjú és elszánt garabonciás művész: Bo­­romissza Tibor, Káplár Miklós és Maghy Zoltán — ő a mai alkotótábor doyenje — létrehozták összetartásukkal a Horto­bágyi Kolóniát, s 1931-ig dolgoztak együtt. „Eszményük, mód­szerük az alföldi festészethez és a népi mozgalomhoz ízelő­­dött.” Igazában kiállításaik nyomán vált komoly feladattá vagy tetszelgő divattá a „pusztázás” — írja úttörő kezdeményezé­sükről Székelyhídi Ágoston. Az 1964-ben Hajdúböszörményben megalakult hajdúsági művésztelep tagjai folyamatosan, majd a balmazújvárosi al­kotóház festői a 70-es években, fotósai nyaranként dolgoztak, dolgoznak a Hortobágyon. A Hajdú-Bihar Megyei Vendéglátó Vállalat 1975-ben és 1976-ban nyáron működtetett egy művész­telepet. Ezt Tilles Béla vezette. 1982-ben a vállalat megbízá­

Next