Lugossy László és Szirtes János kiállítása (Görög Templom Kiállítóterem, Vác, 1989)
AJÁNLÁS ÉS NEMAJÁNLÁS Bizonyos megfigyelések szerint 20 évente reformhullám söpör végig Európán, mint 43-ban, SS-ban és 33-39-ben. Azonban a konkrét társadalmi mozgásokat évekkel megelőzik a műalkotásokban lappangó előjelek. Amióta a művészet, a képzőművészet nem szolgája az ideológiának, azóta inkább szeizmográf, futurológiai eszköz és egyben a társadalom lelkiismerete. Ezen küldetésének csak akkor tud megfelelni, ha mindent átható kreativitással bontakozik ki. Azonban botorság lenne azt hinni, hogy amíg a tudomány fejlődik, a társadalmi struktúrák változnak, addig a művészet formái változatlanok maradnak. Senki sem kíván lemondani a technika vívmányairól, a demokráciáról, az emberi jogokról. Anakronizmus lenne visszakívánni a petróleumlámpát vagy a szolgaságot, de ugyanúgy a szép tájképeket ás csendéleteket. Ezt a hétvégi műsort és kiállítást mindazoknak ajánlom, akik nem hisznek az örökérvényű evidenciákban. Ajánlom azoknak, akik megunták az ezerszer agyonismételt és konzumtermékké züllesztett formákat. Ajánlom azoknak, akik nem szeretik a százszor felmelegített, előrágott és felkérődzött dolgokat. Ajánlom azoknak, akik rácsodálkoznak a jelenségekre és nem ítélkeznek könnyelműen felette. És végül ajánlom azoknak, akik nem 5 perc alatt akarják megérteni a modern fizikát, az űrhajózást, az emberi kultúra többezer éves eredményeit és ennek kortárs jelenségeit. Viszont nem ajánlom a hajdani ferencjózsefeknek, mert bizony szerintük "minden nagyon jó, minden nagyon szép és mindennel meg vagyok elégedve".