Bak Péter festőművész kiállítása (Győri Városi Könyvtár Galériája, 1990)

szabású panoráma beragadjon a kép keretei közé; a budavári Babits­ Mihály sétány­ról letekintve a Vízivárosba, a téli ködből felsejlő foltokat a lombtalan fakoronák, elő-elő bukkanó háztetők kalligráfiája stilizálja kísértetiessé. A havas motívumok feldolgozásának mindegyike a festői árnyalás mintadarabja. A szentendrei tél ziman­kójába az előtérben még megmaradt avar lop be melegebb reflexeket, a háttérből — légies violák társaságában — kékes káprázatok verik vissza a kiegészítő színeket. A Bükkös patak mentén a hó viszont szélfútta hullámokban ellenpontozza az alvó természet rozsdáló foltjait. Művészetében szinte külön fejezetté állnak össze napraforgó csendéletei. Bak Péter ugyan szívesen fest almát, narancsot, banánt is mázas kerámiák társaságában fehér, színes kendők redőitől körülvéve, jóízű anyagszerűséggel idézi a textilt gyümölcs­csel. Máskor szekfüvet, tulipánt teszen vázába, vagy éppen ecsetjeit zsúfolja bele festéktubusokkal körülrakottan zöld korsójába. Hangulatos interieur-ök is készül­nek műtermében. Ám ujjgyakorlatnak, színszomjúsága csillapításának a napraforgó csendéleteket tekinti, a sárgák különböző értékeit sorozatosan próbálgatja dúsítani, majd fellazítani, a húsos levelek krómoxid hátterével sikerül az esetenként üde, más­kor már megtöppedt szirmokat széles skálán feltölteni vallomásos tartalommal. Minden képének ez a vallomásosság a legszembetűnőbb ismérve, ami szükségszerűen következik színvilágának szókimondó lendületéből, ecsetjárásának elevenségéből. Hevülékeny piktúrájából mégse hiányzanak a finom tónusok, s a szikrázóan pompázó tavaszi csend idegnyugtató szösszenetei sem. Olyan természtfestő Bak Péter, aki tulajdonképpen merészen expresszionista; a szabadban , a valóságban látott mozza­natok arra ösztönzik, hogy kifesse magából megrendültségét, örömét, reményeit. POGÁNY Ö. GÁBOR m­űvésze­ttörténész a Magyar Nemzeti Galéria nyug. főigazgatója

Next