Czinke Ferenc (Tihanyi Múzeum, 1990)
Sok kiállításon mutatkozott be, méretett meg. Ide Tihanyba mégis nagyon vágyott. Mióta nyaranként Salgótarjánból áttelepülve itt él, még inkább szerette volna megmutatni magát — talán önmagának is — a tihanyi múzeumban. És erre a legjobb pillanatban került sor. Immár sok mindennel számot vetett, egy sor dologgal leszámolt. A teljes ember és a teljes művész érkezett meg az egykori kolostorba, amelynek hófehér falú, nyári fényű szobáiban együtt és egyszerre van jelen minden, ami belőle és művészetéből fontos, izgalmas jelenkori képi látvány és már az időnek szánt művészi tett. Ezek a grafikák itt és most nem kívánnak bemutatás méricskélő értékelést. Mint ahogy az sem fontos, mikor született alkotójuk, honnan indult, milyen állomásokon át jutott el ide és idáig. A képek jelenvalósága kizárólagos. Élnek, léteznek, s velük az alkotói szándék, amely immár lényegtelen a közösen élve, de külön-külön is saját hangon megszólaló grafikai lapok igazsága mellett. Alkotójukra, az emberre lehet mondani bármit ebben a meglódult, új önmagát kereső társadalmi földrengésben. Mániákusan következetes tisztessége is kikezdhető, sok forrásából táplálkozó mély és gazdag gyökérzetű hite is megkérdőjelezhető. De nem alkotásain át, hanem azok ellenére. De mit számít ez annak, akinek világa van, s annak is, aki megérkezik ebbe a világba, s otthont lel magának benne?! Budapest, 1990. május 4-én Asperján György