Kubinyi Anna textilművész (Vigadó Galéria, Budapest, 1990)

Tértextil és gobelin a textilművészet utolsó két évtizedének legfontosabb közelítési formái voltak. A 70-es évek figyelmének középpontjá­ban mindenekelőtt a textil térbe lépése állt. A lágy anyag plasztikai, térmeghatározási törek­vései álltak szemben a műfaj tradicionálisabb technikai és képi megközelítési lehetőségeivel. Teljesen természetes változásként — vagy talán visszahatásként —, az 1980-as években újra nagyobb teret és lehetőséget kapott a ha­gyományosabb felfogás, a gobelin. A kibonta­kozó „új kárpit" óhatatlanul magába foglalta az előző évtizedben történtek szellemi és virtuá­lis tapasztalatait. Kubinyi Anna munkássága ebben a meg­közelítésben igen különös szerepet foglal el, egyesíti magában a két eltérő felfogást, művé­szetében azonos súllyal van jelen a plasztikai gondolkodásmód és a szövés útján létrejövő képteremtési szándék. Ezzel korántsem azt szeretném állítani, hogy két antagonisztikus elemet ötvöz, számára mindkettő igen termé­szetesen egyenrangú fontossággal rendelkezik, egyik sincs a másik nélkül. Csupán annyit kell jeleznünk, hogy kétségkívül két felfogásfajta igen szellemes és organikus összekapcsolását valósítja meg a művész. Kubinyi Anna művészetében központi szere­pet kap téma- és tárgyválasztása. Szinte teljes életműve a természet-, tájmegjelenítés gondolat­köréhez kapcsolódik. Ha csak műcímeit tekint­jük — Gyökerek, Dombok, Dűnék, Cseppkövek, Liliomok, Vulkán, Búzamezők, Rétegződés, Gyűrődés, Felhők és társaik — ez azonnal észre­vehető. Ennél továbblépve, ha magukat a műve­ket vesszük szemügyre, azonnal kiderül, hogy nem egyszerűen stilizált természetábrázolásról van szó, hanem ennél jóval többről. Rendkívüli tehetséggel fedezi fel és teremti meg egy-egy természeti motívum ideaszerű lényegét, és ezt plasztikai és képi eszköztárával alkotásként teremti újra. Ezek a művekben megtestesülő természetképek igen erősen absztraháltak, csak eredetükben utalnak a táj­ látványra. Relief mivoltuk valóságos, minden szövése plasztikus, síkból kilépő. Ez eredményezi ki­vétel nélkül azt, hogy minden munkája rend­kívül dinamikus, kompozíciói vibrálóak, szinte mozgóképszerűek. Ez a relieftechnika az alap­vetően plasztikus hatáselemeken túl (térélmény, fény—árnyék-hatás) még grafikus karaktert is létrehoz. Eszközeit tekintve is nagyon sajátos alkotá­sokkal van dolgunk. Túl a már említett szövés- és relieftechnika bravúros összekapcsolásán, egy rendkívül triviális anyagot, a kendert — más néven spárgát — használ. Maga festi, dolgozza fel és a szövés segítségével a gobelin „nemes" anyagaival — a gyapjúval és selyemmel — egyen­lővé nemesíti. Az így létrejött szövött felületek fényesek és puhák, selymesek és lágyak. Nyu­godt, sima, szövött felületei határozott kont­rasztot képeznek a reliefvonalak dinamikusan tekergő, ismétlődő, szinte brutális karakterével. Kubinyi Anna munkássága egyedi és egyéni, alkotásai összekötő kapcsot jelentenek a magyar textilművészet két eltérő időszaka és koncep­ciója között. Fitz Péter

Next