Antonio Violano szobrászművész (Vigadó Galéria, Budapest, 1991)
Antonio Violano Firenzében született 1940. október 11-én. Jelenleg, egy hosszabb egyesült államokbeli tartózkodása után, Firenzében él. Lakása a Viale Poggio Imperiale 44/E-ben van. (Tel. 055/2298147), műtermének címe: Via della Robbia 82. Violano, az emberi műveltség alapvető gyökereinek kutatója, modern művész, akinek sikerült megőriznie az etruszk művészethez kötődő világ egy részét egy szándékos, és szintézishez hasonló folyamatban új formák teremtésére felhasználva. Ebben a folyamatban és a művészt kísérő terem tó fantáziában nyilvánul meg szobrászatának nagysága. ANTONIO VIOLANO Antonio Vilano è nato a Firenze 1' 11 ottobre 1940. Vive attualmente a Firenze dopo un lungo periodo di soggiomo negli Stati Uniti. Risiede in Viale Poggio Imperiale 44/E (Tel. 055/2298147) ed ha il suo studio in Via della Robbia 82. Ricercatore déllé più profonde radici della propria civiltà e della sua gente, Violano si è consacrato alla contemporaneità, conservando una parte di quel mondo legato all'arte plastica etrusca sapientemente utilizzata attraverso un processo di sintesi volto ad inventare nuove forme. In questo processo e nella fantasia ehe l'accompagna sta la maturité della sua scultura. ANTONIO VIOLANO Antonio Violano REFERENCE (műveit forgalmazó galériák) : Galleria „Inquadrature” di Marcello Innocenti - Firenze. Galleria Idea di Luigi Ballini — Firenze. Galleria Santa Croce - Firenze. Herbert Benevy Gallery - New York. DÍJAK: Az „Arte e Sport” Nemzetközi Biennálé aranyérmét nyerte. (Kongresszusi Központ - Firenze, 1972.) ÖNÁLLÓ KIÁLLÍTÁSOK 1965-től: 1965 - The Ryder Gallery, Los Angeles California. 1969 - Herbert Benvey Gallery, New York. 1970 - Banca Nazionale del Lavora, New York. 1970 - Gallerie Eichinger München. 1971 - Galleria o Sprone Firenze. 1972 - Galleria Idea, Firenze. 1973 - Galleria Bousquet, Palm Beach. Florida. 1973 - Stanza déllé Laudi a Szent Ferenc Kolostorban. Piazza Savonarola, Firenze. 1975- Galleria Vannucci, Pistoia. 1976 - Galleria Inquadrature, Firenze. 1976- 11 Ciocco Nemzetközi Központ, Lucca. REFERENZE Galleria Inquadrature di Marcello Innocenti - Firenze. Galleria Idea di Luigi Ballini - Firenze Galleria Santa Croce - Firenze Herbert Benevy Gallery - New York PREMI Medaglia d’oro alia Biennale Internazionale „Arte e Sport”. Palazzo dei Congressi - Firenze. 1972. M0STRE PERSONALI DAL 1965 1965 - The Ryder Gallery. Los Angeles. California. 1969 - Herbert Benvey Gallery. New York. 1970 - Banca Nazionale del Lavora. New York. 1970-Gallerie Eichinger. München. 1971 - Galleria Lo Sprone. Firenze. 1972-Galleria Idea, Firenze. 1973 - Galleria Bousquet. Palm Beach. Florida. 1973 - Stanza delle Laudi nel Convento di S. Francesco: Piazza Savonarola. Firenze. 1975 - Galleria Vannucci. Pistoia. 1976 - Galleria Inquadrature. Firenze. 1976-Centro Internazionale II Ciocco. Lucca. 1981 - Expo Arte. Bari. 1. Fekvő nő. Homokkő 1968. 47x1717 2. Fekvő nő. Márvány 1969.25x46 19 3. Fekvő nő. Trani-i márvány 1975.25x46 31 4. Akt Verona-i vörös márvány 1974. Magasság: 59 cm 5. Fekvő nő. Márvány 1984.24x30 24 6. Feszültséghalmazok. Belga fekete márvány 1985.32x40 33 7. Feszültséghalmazok. Fekete erezetű márvány 1985.27x29 23 8. Táj és építészet között Gipsz 1987. 22x28 18 9. Kapcsolatok és szétválások a természetben Alumínium 1987. 21x28 17 10. Táj és építészet között Mészkő 1987. 20x26 17 11. Terv. Alumínium 1988 31x22 14 12. Terv Alumínium 1988. 29x27 19 13. Terv „Senia’ kő 1989. 27x19 20 14. Terv Márvány 1990.22x35 16 15. Terv Márvány 1989.31x23 21 16. Terv Mészkő 1990. 34x30 26 1. Donna sdraiata Pietra serena 1968.47x1717 2. Donna sdraiata Marmo 1969. 25x4619 3. Donna sdraiata Marmo di Trani 1975.25x46 31 4. Nudo Marmo rosso di Verona 1974. Altezza: cm 59. 5. Donna sdraiata Marmo 1984. 24x3024 6. Cumuli di tensione Marmo nero del Belgio 1985.32x40 33 7. Cumuli di tensione Marmo bardigko venato 1985.27x29 23 8. Tra paesaggio e architettura Gesso 1987. 21x2817 10. Tra paesaggio e architettura Travertino 1987. 20x2617 11. Progetto Alluminio 1988. 31x2214 12. Progetto Alluminio 1988. 29x2719 13. Progetto Pietra Senia 1989. 27x1920 14. Progetto Marmo 1990. 22x3516 15. Progetto Marmo 1989. 31x2321 16. Progetto Gesso 1990. 34x30 26 1981 - Expo Arte, Bari. 1982 - Galleria Vicolo del Quartirolo, Bologna. 1982 - Galleria Volta dei Peruzzi, Firenze. 1988 - Gyűjteményes kiállítás: Olasz Kultúrintézet, Barcelona. 1988 - Fontana d’or. Caixa de Girona, Girona. 1991 - Vigadó Galéria, Budapest. KÖZÖS KIÁLLÍTÁSOK (MÁS MŰVÉSZEKKEL) 1965-TŐL: 1965 - Renee Galériák, Detroit, Egyesült Államok. 1965 - Sartori Art Gallery, New York. 1966 - XIV. „Donatello” szabadtéri közös kiállítás, Firenze. 1967 - Rabin Krueger Gallery, Newar, New Jersey. 1968 - Burrel Galleries Madison Ave, New York. 1971 - Bronzetto di Padova, Sala della Reg ione. 1971 - „Arte e Sport” Nemzetközi Biennále. Kongresszusi központ, Firenze. 1974 - Párizsi Biennálé, Rodin Múzeum. 1976 - Párizsi Biennálé, Rodin Múzeum. 1976 - Poggibonsi Arte - Palazzo Pretorio. 1977 - „Contradiction ’77”. American Center, Párizs. 1977 - VI. Premio Pontano. Palazzo Cariati. Nápoly. 1978-1° Esposizione Toscana di Scultura (I. Toscanai Szobrászati Kiállítás, Stia Arezzo. 1978 - Párizsi Biennále, Rodin Múzeum. 1978 - Civitella in Val di Chiana Városi Tanácsa. Arezzo. 1978 - Szobrászati Triennále, Bordeaux, Franciaország. 1979 - A Toskanai Szobrászat új képviselői, Szent Ignác Tereni, Arezzo. 1979 - 23. Premio Avezzano, Aquila. 1980 - Pontassieve-i Városi Tanács, Toscanello d’Oro. 1980 - Castiglioncello-i Városi Tanács, Livomo. 1980 - Scandicci-i Városi Tanács, Firenze. 1980 - II. Toscanai Szobrászati Kiállítás, Stia, Arezzo. 1985 - „Anyag és Forma”, Rufina, Toscana. 1986 - III. Országos Szobrászati Biennále, Stia, Arezzo. 1988 - Szent Lórincz Kerengő. Firenze. MAGÁN ÉS KÖZTERÜLETEKRE SZÁNT MÜVEK 1964 - „Pietà” márványszobor. Piazza del Giglio, Firenze. 1971 - „Szent Ferenc”, bronzszobor. Piazza Savonarola Temploma. 1976 - Bronzszobor a Szobrászati Múzeum részére. Spazio Aperto. Castagno di Piteccio, Pistoia. 1986 - Massimo Campigli nővérének síremléke (mészkőszobor). „Babérfák” temető, Firenze. GYŰJTEMÉNYEK - Forum Gallery, New York. Burrel Galleries, New York. 1982 - Galleria Vicolo del Quartirolo. Bologna. 1982 - Galleria Volta dei Peruzzi. Firenze. 1988 - Mostra Antologica: Istituto Italiano di Cultura. Barcellona. 1988 - Fontana d’or. Caixa de Girona. Girona. 1991 - Galleria Vigadó. Budapest. MOSTRE COLLETTIVE DAL 1965 1965 - Les Galleries de Renee. Detroit. Sati Uniti. 1965 - Sartori Art Gallery. New York. 1966 - XIV Esposizione - Gruppo Donatello. Firenze. 1967 - Rabin Krueger Gallery. Newar. New Jersey. 1968 - Burrel Galleries Madison Ave. New York. 1971 - Bronzetto di Padova. Salla della Régióné. 1971 - Biennale Internazionale „Arte e Sport”. Palazzo dei Congressi. Firenze. 1974 - Biennale di Parigi. Museo Rodin. 1976 - Biennale di Parigi. Museo Rodin. 1976- Poggibonsi Arte. Palazzo Pretorio. 1977 - „Contradiction 77”. American Center. Parigi. 1977- VI. Premio Pontano. Palazzo Cariati. Napoli. 1978 - 1° Esposizione Toscana di scultura. Stia. Arezzo. 1978- Biennale di Parigi. Museo Rodin 1978 - Corn une di Civitella in Val di Chiana. Arezzo. 1978 - Triennale di Scultura di Talence. Bordeaux. Francia. 1979 - Nouve presenze della scultura Toscana. Sala di San Ignazio. Arezzo. 1979- 23° Premio Avezzano. Aquila. 1980 - Comune di Pontassieve. Toscanello d’Oro. 1980 - Comune di Castiglioncello. Livorno. 1980 - Comune di Scandicri. Firenze. 1980 - 2° Esposizione Toscana di Scultura. Stia. Arezzo 1985-„Materia e Forma”. Comune di Rufina. Toscana. 1986 - 3° Biennale Nazionale di Scultura. Stia. Arezzo. 1988-Chiostro di S. Lorenzo. Firenze. REALIZZAZIONI PER SPAZI PUBBLICI E PRIVATI . 1964 - „Pietà”, statua di marmo. Piazza del Giglio. Firenze. 1971 - „San Francesco”, statua in bronzo. Chiesa di Piazza Savonarola. Firenze. 1976 - Statua in bronzo per il Museo di scultura aliaperto di Costagno di Piteccio. Pistoia. 1986 - Scultura in travertino per la tomba della sorella di Massimo Campigli. Cimitero degli Allori. Firenze. COLLEZIONI - Forum Gallery. Burrel Galleries. New York. - Herbert Benevy Gallery. New York. The Ryder Gallery. Los Angeles. California. - Galleria Rabin Krueger. Newark. New Jersey. - Herbert Benevy Gallery, New York. The Ryder Gallery, Los Angeles, California. -Rabin Krueger Newark Galéria, New Jersey. - Eichinger Galéria, München. - Montecatini Művészeti Akadémia - Galleria Idea, Firenze. OKTATÓI TEVÉKENYSÉG 1967 - Szobrászat, az „Alliance Education”-nál. New York, Egyesült Államok. LEGFONTOSABB BIBLIOGRÁFIÁK Munkásságát Piero Bargellini, Luigi Bellini, Paolo Castellucci, Giovanni Michelucci, Tommaso Paloscia, Geno Pampaloni, Mario Luzi, Giacomo Sabatelli, Renzo Federici, Dino Pasquali, C. L. Ragghianti (írók, újságírók és művészettörténészek) mutatta be és méltatta különböző cikkekben. INTERJÚK 1971 - RAI-TV München. 1978 - 48. Csatorna. TV Firenze 1978 - 33. Csatorna. TV Toscana Az interjút Tommaso Paloscia, művészeti kritikus készítette. MÉLTATÁSOK 1980 - A Bolaffi Szobrászati C Katalógus 4. számában (Tommaso Paloscia cikkje). -Art. NewsNewYork -The New York Times - Le Figaro - Palm Beach News Florida - Minchen Merlcur Németország - La Nazione. Paese Sera Italia. Giovanni Michelucci: ... Antonio Violano szobrait vizsgálva m indenekelőttaza jártasság, vagy Geno Pampaloni szavaival élve az a „mesteri szaktudás" ragadott meg, ahogyan a művész az anyagotkezeli, legyen az akár márvány, akár bronz. Ez annál is meglepőbb, mivel Violano még nagyon fiatal, és m int tudju k, a fiatalkor és a tudás csak nagyon ritkán járnak együtt A második dolog, amit néhány kiállított szobor esetében meg kell említeni, azageometriai kompozícióállandósága, amit „architektonikusnak" is mondhatnánk, ha ez a kifejezés nem lenne kétértelmű, és nem adnaokotfélreértésekre, mivel ezen gyakran a plasztikus formák geometriai sémákká való redukálását értették és értik ma is. Az ilyen módon való komponálás, véleményem szerint, a rend és áttekinthetőség iránti igényről tanúskodik, és azt bizonyítja, hogyaművész nagyon alaposan tanulmányozta az antik szobrászatot, amiből azután útmutatást és ihletetmerített Ezáltal lehetővé vált számára, hogy újabb alkotásaiban szabadon haladjon absztrakt, ötletekben gazdag formák irányába. Geno PAMPALONI: Mintegy tíz éve kísérem figyelemmel Antonio Violano munkáit és úgy vélem, hogy egy elfogadható kritikai megközelítés érdekében mindenekelőtt az szükséges, hogy megkülönböztessük fejlődésének állandó, illetve változó elemeit Az előbbiek közül nagy jelentőségű a forma -Gallerie Eichinger. München. - Galleria Idea. Firenze. - Accademia d’Arte. Montecatini. ATTIVITÁ DIDATTICA 1967 - Insegnamento di scultura presso I’ „Alliance Education”. New York. U. S. A. BIBLIOGRÁFIA ESSENZIALE Articoli e presentazioni di: Piero Bargellini, Luigi Bellini, Paolo Castellucci, Giovanni Michelucci, Tommaso Paloscia, Geno Pampaloni, Mario Luzi, Giacomo Sabatelli, Renzo Federici, Dino Pasquali, C. L. Ragghianti. INTERVISTE 1971 - RAI-TV. München. 1978 - Canale 48. TV di Firenze. 1978 - Canale 33. TV Toscana. Intervista del critico d’arte Tommaso Paloscia. CITAZIONI 1980 - Menzione nel Bolaffi Scultura n. 4 del critico Tommaso Paloscia. -Art News. New York-The New York Times - Le Figaro - Palm Beach News. Florida - München Merlcur. Germania - La Nazione. Paese Sera. Giovanni Michelucci ... Esaminando le sculture di Antonio Violano, mi colpisce per primacosa, l’abilità, o, meglio, per dirla con Geno Pampaloni, la sapienza artigianacon la quale egli tratta la materia: sia essa il marmo o il bronzo. E mi sorprende, perché Violano è ancora molto giovane e, come è risaputo, gioventù e sapienza rarissimamente camminano insieme. La seconda cosache mi sembra valga lapena di rilevare in alcune delle sculture esposte, e una cosianfeehe le caratterizza e, cioè, la loro composizione geometrica. La quale potrebbe definirsi architettonicasequestotermine non fosse equivoco e non desse luogo ad equivoci, intendendolo, comespessofuedè inteso, come lariduzione in schemi geometrici di forme plastiche. Quel modo di comporre mi sembra riveli I’esigenzadi ordine e di chiarezza, e metta in evidenza I’approfondito studio che l’artista ha rivolto alle antiche sculture, traendone un insegnamento ed un sugerimento ehe gli han permesso, nelle opere più recenti, di andare liberamente verso forme aslratte, rieche di invezione... Geno Pampaloni Seguo da una decina di anni il lavoro di Antonio Vialano, e credo ehe per un approccio critico probabile occorraanzituttodistinguere, nella sua evoluzione, gli elementi di permanenza e gli elementi di mutamento. Tra i primi, ha grande rilievo la potente com pattezza vitale della forma, ehe trae origine e alimento dalla sapienza artigiana vitális és erőteljes zártsága, amely az anyag megmunkálása során bizonyított mesteri szaktudásból ered és táplálkozik, különösen ami a természetes anyagokat a márványt és a követ illeti. Már fiatalabb korában, a még impresszionisztikus vagy anekdotikus realizmus korszakában is érzékelhető volt, hogy a felületek hullámzó és erezett játéka ideiglenes, és hogy egy potenciálisan már jelenlevő és sürgető lényegiség felé hajlott. Fiatalkori embert ábrázoló alakjai egyszerre voltak testiek és ünnepélyesek, érzékiek és tektonikusai Modelljeinek zárt vitalitásában, amelyekben felsejlett az ősi etruszk kultúra, jelen volt valami abból az örök élénkségből, abból az élőkkel való rokonságból, ami úgy tűnik, azért van, hogy távol tartsa a halált. A mélyen megalapozott ihlet, ami abban gyökerezik, hogyavalósággal való kapcsolata ösztönösen a lényegi felé f ord ul, képezi azt az alapot, am i bői sorjában kifejlődnek élményei. A mozgás vagy a fejlődés fő irányát és a forma és az anyag igényes szimbiózisában határoznám meg. violano non figuratív művészete „ál" non-figuratív: a valóság, mindig tapintható és a fényben előtűnő formáiban állandóan kifejezést nyer, még ott is, ahol úgy tűnik, csak céloz rá. Az, ami úgy mutatkozik, mint az informálisban való felszívódás, mint a határozatlanban való feloldódás, mintatiszta fényben való megmutatkozás, valójában egy ellentétes folyamat, azaz a lényegihezvalóközelítés. Sőt, azt mondanám, hogy intelliktuálisan minél kifinomultabb avizsgálódás, a valóság „ősi” formáinak titkos ritm usa nyomán annál inkább felszínre tör az érzékiség, asimogatás, ezeknek a formáknak a soha ki nem fogyó tapinthatósága-Tíz évvel ezelőtt, egy firenzei kiállításának a bemutatásakor azzal fejeztem be jegyzeteimet, hogy megállapítottam: Violano munkásságában fellelhető „a racionalitás biztos kerete, amelyen belül az anyag érzelmi térbeli elhelyezést nyernek". Megítélésem szerint egyre inkább igazolja, hoçjy meg van áldva a „létezési racionalitás’ erényevei. Egy fiatal, s máris nagy tapasztalattal rendelkező művész: Violano. A vándorfirenzeiben a szobraira jellemző jegyek, illetve az emberiség történetéből való olvasás képessége is kimondottan a különféle kultúrákkal való találkozások során fejlődött ki, amelyek korunknak ellentmondásos, ám legitim kifejeződései. S mégis, amikor Violano az emberi alakra, azon belül is a női testre összpontosította figyelmét, megérezte annak szükségességét, hogy mélyrehatóan tanulmányozza szülőföldje kultúráját. íme, korunk kiemelkedő Mesterének sugallatát követve (arról a Marino Maririiról van szó, aki újra felfedezte az etruszkokat, ésa.pomonák’-kal és a remek portrékkal felelevenítette csodálatos formai értelmezésüket) Violano megérezte, hgy vizsgálódásai során túl kell lépnie azokon a történeti határokon, amelyeket az iskolában tanult. Ezért tehát útnak indult s ez lehetővé tette neki, hogy később úgy térhessen vissza nel lavorare la materia, e in particolare la materia naturale, il marmo e la pietra. Anche nelle fasi più giovanili, di realismoancoraimpressionistico, o aneddotico, si awertiva ehe il giuoco sinuoso e marezzato delle su perlici era provvisorio, che tendeva a una essenzialità già potenzialmente presente, e urgente. Le sue giovanili figure umane erano al tempo stesso camali e ieratiche, sensuali e tettoniche. Nella chiusa vitalité dei suoi modelli, alia quale non sembrava estranea una remota memoria etrusca, c’eraun’ombradi quell'arguzia perenne, di quella consanguineità con il vivente che sem bra fatta per tenere lontana la morte. Questa profonda soliditàdi ispirazione, radicata in un rapporte con la realtà völto istintivamente all’essenziale, è il fondamento su cui via via si sviluppano le sue esperienze. Ladirezione principaledi movimento, o di crescita, la indjeherei in una molto ambiziosa simbiosidellaforma con la materia. Il nonfigurativo del Violano è un falso non-figurativo: la realtà, nelle sue forme sempre polpose, aperte alla luce, è di continuo dichiarata, anche làdove appare soltanto allusa. Ciôche si manifesta corne riassorbimento nell’informale, comedissolvimento nell’indistinto, corne offerta al puro spazio della luce, è in verità un processo opposto, vale a dire un’approssimazione all’essenziale. Direi anzi ehe più la ricerca si fa intellettualmente raffinata, sul filo di una cadenza segreta delle forme « prime» del reale, più affiora la sensualité, lacarezza, la palpabilità inesauribile di quelle forme. Died anni fa, presentando una sua mostra a Firenze, concludevo i miei appunti rilevando nel lavoro del Violano « u na salda trama di razionalità ove le emozioni della materia trovano spazio e misura». Mi sembra oggi ancora più confermata ladotedi «razinalitàdell’esitenziale» chelosorregge Un artista giovane già carico di grande esperienza: Violano, fiorentino migratore, ha maturate il suo modo di fare scultura, ma anche la capacità di leggere nella storiadell'uomo, pro-prio negli incontri con civiltà diverse, espressioni contraddittoriemalegittimediquesta nostra contemporaneità. Eppure, quando Violano hafermato la sua attenzione sulla figura umana e su quella muliébre in particolare, ha awertito la nécessité di ricorrere a un’indagine profonda nella cultura della propria terra. Eccoche, sulla via suggestivadi un grande Maestro del nostro tempo (quel Marino Marini che ha riscoperto gli etruschi riproponendone la stupenda interpretazione formale attraverso le«pomone»oi ritratti superbi), Violano awerte l'urgenza di affondare la ricerca öltre i limiti storici ehe la scuola gli avevasuggeriti. Di qui, dunque, il primo serissimo viaggio ehe gli ha consentito successivamente la riemersione alla vita dell’oggi con in pugno una parte del segreto del quale un artista deve farsi ricercatore puntiglioso nel retroterra della propria civiltà. Il segno, vale a dire quella splendida linea continua e sicura ehe haaccompagnato sulla carta tutta le «crescita» di questa scultura, hacondotto per mano l’artista alla naturale evoluzione delle im- Antonio Violano szobrász művei Opere dello scultore Antonio Violano Tommaso Paloscia: Tommaso Paloscia: