Aranyossy György grafikusművész (1991)

„...Nemcsak egy-egy sajátos, díszítő jelleggel kimerevített, a kompozíció egészében meghatározó szerepet játszó motívum kapcsolja össze őket, hanem a rajz biztonsága, a vonalvezetés eleganciája, a grafikai lap felületének biztos megszervezése... A nehezen felfejthető göngyölegek, drapériaszerűen mutatós redőzetek változatlanul jelen vannak, ezek azonban grafikailag alárendelődnek a tekintet szuggesztivitásának s annak a konkrét térnek, amelyet az egyszerű vaspántos deszka mögött sejthetünk...” (Kántor Lajos: A kagylóktól a Bartók szonettekig) „...Ezek a motívumok életszövevények, amelyekkel az ember kudarcait, szégyeneit, csalódásait — mindazt, amit még a tükör előtt sem vallunk be önmagunknak, amit egy életen keresztül magunkkal és magunkban hordozunk—szeretné érzékeltetni. Azt a szövevényes utat, amelyet az emberek egész életükön át járnak: félelmeket, szorongásokat, álmokat, melyeket ébredés után filmkockaszerű­en visszajátszunk magunknak, ezeket szeretné formába tömöríteni. Maga a folyamat hihetetlenül tekervényes, titokzatos, hozzáadva azokat az elemeket, melyek a tudatalattiban feszülnek és amelyek ilyen vagy olyan formában felszínre törnek, megbilincse­lik vagy legalábbis gátlóan hatnak az egyénre...” „...Az ember szeretne eljutni valahová, de nem tud, így éli a maga világát, beskatulyázva mindazzal, amit e kompozíció motívumai szimbolizálnák. Minden teremtő gesztusunk az életre, a fennmaradásra irányul. De valójában „érdektelen, egyhangú lenne az életünk, ha minden simán menne — mondja Aranyossy. — No de nem így van, nap mint nap meg kell vívnunk küzdelmeinket önmagunkkal vagy másokkal.” Vallja, hogy az emberben tennie kell belső energiának, mely segít bajain, gondjain felülemelkedni...” (Takács Gábor: Korunk, 1988/10. sz.) ARANYOSSY GYÖRGY grafikusművész I

Next