Leletek a növekvő városból Gellér B. István kiállítása (Pécsi Galéria, 1991)
DOKUMENTUM AZ UTOLSÓ VÁROSLAKÓ A legenda szerint, a romok közt félőrülten bolyongó férfit a környék lakói félistenként tisztelték. A nyári napforduló idején, zarándoklatszerű látogatásokon, nyomorékok és meddő asszonyok sora éjszakázott, érintésére vágyva, a falak között. A C.-i kórház orvosának, Dr. Brunn-nak naplójából idézzük az egyetlen hitelesnek ismert (vagy inkább annak tűnő) feljegyzést. „Az ápolók egy csontvázzá aszalódott aggastyánt hoztak be a kórterembe. Homlokán jellegzetes oroszlánredő (facies leonina). A szenvedéseket jajszó nélkül tűrte. A negyedik nap hajnalán az udvarra vánszorgott. Arcát a felkelő nap felé fordította és valami ilyesfélét kiáltott... »Uxlaen tiedissae hvátar«” Jó szolgám Izdra töredékes angoljából a következő tartalmat véltem megfejteni: „Mindenkinek vannak eltitkolnivaló pillanatai...” A férfi tudott Biblosról, Ithakáról és bizonyos szigetországi kőkörökről. Két hónapja pusztult el. Tetemét saját kívánságára máglyán eltüzeltük (sic.)