Csúcs Ferenc, Ispánki József, Madarassy Walter szobrászművészek kiállítása (Vigadó Galéria, Budapest, 1992)
Vitathatatlan, hogy Csúcs Ferenc, Ispánki József és Madarassy Walter szobrászművészek személyiségét és munkásságát nem elsősorban a közel azonos korosztály, a közös mester, a sok vonatkozásban megegyező életút és művészi pálya kapcsolja össze, hanem az a szemlélet, amely a 30-as évek elején elnyert római ösztöndíj, az itáliai élmények és tanulmányok hatására formálódott bennük és meg is határozta egész életművüket. “Már az első években kialakítottak egy római magyar stílust...közös bennük az alapos természettanulmánynak, a tiszta előadásnak és a komoly képfelfogásnak művészi lelkiismeretessége, a monumentális érzés...’’-írja a római magyar művészek első bemutatkozó kiállításának katalógusában Gerevich Tibor. A neves művészettörténész az itáliai művészet, elsősorban a reneszánsz alapkérdéseivel foglalkozott. Ő dolgozta ki azt a művészetpolitikai koncepciót,amely a fiatal alkotók figyelmét az itáliai /kora/reneszánsz felé irányította,mintegy megteremtve ezáltal a Párizs és Franciaország köré csoportosuló, vagy a Németországban fellelhető mindenfajta izmusok ellenpólusát. Felelevenítette ugyanekkor az “összművészet” /Gesammtkunst/ teóriáját, de nem a századvég, hanem a “keresztény középkor” hasonló gondolkodásmódját választva példaképül. A központi gondolat, a közös rendező elv alapján egyszerre építkező alkotások létrehozásának szükségességét hirdette. Korábban a római iskola szinte egyet jelentett az egyházművészettel, mivel főleg a 30-as, 40-es években létesült templomok, egyházi épületek nyújtottak lehetőséget és adtak teret - konkrét és átvitt értelemben egyaránt az új stílus jegyében született műalkotásoknak. Gerevich a római iskolát úgy tekintette, mint amelynek “iránya egybeesik az európai művészet legkomolyabb és leghitelesebb fejlődési vonalával”. Tegyük hozzá: az egyik fejlődési vonalával - hiszen kizárólagosságról nem beszélhetünk. Kétségtelen azonban,hogy a quattrocento mesterek tartalmilag és formailag kiegyensúlyozott kompozícióinak tökéletessége mellett a kortárs olasz művészet neoklasszicizmusa /a “novecento”/ is erős befolyást gyakorolt a fiatal magyar művészekre. Csúcs Ferenc, Ispánki József és Madarassy Walter a római iskolát és eredményeit, elsősorban érmeikkel, kitűnően reprezentálják. Szatmári Gizella