Dobrányi Ildikó Nomád variációk (Magyar Intézet, Párizs, 1992)
A főiskola befejezését követő első két évben szinte gátlástalanul használtam az anyagokat és a színeket. Igyekeztem a szövés során mindenféle fajtájú, vastagságú, minőségű természetes szálat és a legkülönfélébb szövéstechnikákat kipróbálni. Szinte tobzódtam az anyagban és a színekben, a téma nem is volt fontos számomra. Idővel azonban felmerült bennem az igény, hogy végére járjak annak, mi is az, ami izgat ezen a pályán. Igyekeztem tiszta lapot teremteni önmagam számára, s próbáltam „nulláról", az alapokról indulni. 1977-ben Nemzeti Galéria-beli kiállításom témája a kontrasztok voltak. Csak fehér - feketét és annak átmeneti árnyalatait használtam. Különféle textúrák, technikák, anyagvastagságok kontraszthatásainak kimunkálására törekedtem. Itt kiállított tértextileimnél a szövött anyag matériáját próbáltam szembeállítani a „semmivel", anyag és tér kölcsönhatásának tanulmányaként. E kiállítást követően a fekete, fehér használatáról fokozatosan áttértem a három alapszín ( piros, sárga, kék ) alkalmazására. Érdekeltek a felület tagolásának arányai, színek és arányok különféle ritmusának kialakítása, s a ritmus, mely minden életet áthat, és szinte egy láncra fűz az univerzummal. Mindenfajta műalkotás ( zene, vers, próza, építészet, vizuális művészetek stb.) igen fontos, talán egyik legfontosabb alkotóeleme. Első csíkos szőnyegeimen a csíkot, mint legősibb, a szövés technikája szempontjából szinte adott textildíszítő-motívumot használtam, s elsősorban a csíkok ritmusának kialakítása érdekelt. Majd, eltöprengve azon, hogy a színeket az ember először a természetben fedezte fel - és, hogy színlátásunk is maga a természet csodája - falombot kezdtem ábrázolni a három alapszín segítségével, csíkraszter felbontással ( pl. „Részlet I.", „Részlet a Részlet I.-ből", stb. ). Ezek a felbontott lombrészletek, optikai hatás segítségével, távolabbról szemlélve, a néző látása által tárgyiasulnak képpé. A lomb ezeken a szőnyegeken a természet általam kiválasztott szimbóluma. ( kiállítás a Műcsarnok Dorottya u.-i galériájában - 1988 ) Talán hasonló a tartalmuk azoknak a Fősorozatoknak is, melyek a legutóbbi időben készültek. E lábunk alatt lapuló, apró, sokszor figyelemre sem méltatott növényzet ( természeti részlet ) számomra titkok s csodák tárháza. Az első sorozatnál, mely 10 x 10 cm-es miniatűrökből áll, melyeken csupán egy-két hajladozó fűszál látható, egyszerűen a különböző zöld foltok helyenként puha, helyenként éles fény-árnyék kontrasztja izgatott. ( Anyaga: gyapjú, 5-ös felvetés ) A második fekete-fehér sorozat ( 50 x 50 cm / db ) az elmúlás-megújulás gondolatkör jegyében jött létre. ( Anyaga: gyapjú, selyem ) A harmadik sorozatban ( hat rész, egyenként 50 x 50 cm ) komplementer színek használatával arra a feszültségre próbáltam utalni, mely többé - kevésbé „benne van a levegőben", mely minden élő energia indukálója, minden mozgás, folyamat elindítója, gyökere. Ezen gobelinek mindegyike, valóságos fűrészletek alapján készült fotógrafikai tervek nyomán került kivitelezésre. Kilenc év művészeti képzés és az azóta munkával eltöltött időszak anyag-, tér-, technika- kísérletei után, és ezek eredményeként, tulajdonképpen nem törekszem „saját egyéni képi nyelvezet", „sajátos, egyéni kolorit" stb. kifejlesztésére, csupán igyekszem e részleteket minél pontosabban megközelíteni, - fotó, computer-technika, raszterfelbontás stb. segítségével, - és azokat „dédelgetni", a hagyományos, több évszázada ismert, rabszolgakeservekkel járó szövéstechnika által. DOBRÁNYI Ildikó 8. Fű III. Herbes III. Grass III. VI. / 4, 1995 ( 50 x 50 cm ) gyapjú, selyem, laine, soie, wool, silk in the frame plexiglass (1OO x 10O cm ) ► HAGYOMÁNYOS TECHNIKA, HAUTE LISSE