Gábor Éva Mária: Idősivatag (1992)

Munkáim többségében egy, a szobrászatban szokatlan anyagból, homokból készültek. A homoktól idegen a tárgyak racionalitása, kifolyik az ember ujjai közül, szétomlik és fi­nom porként mindent betemet... akár az idősivatag, melynek minden elnyelő másod­perc-szemcséi alatt félig vagy teljesen befedve ős­képek, képzetek lenyomatai szun­­­nyadnak. A meditáló emberben felszakadnak a tér- és időbeli korlátok, hogy­ újra talál­kozzon valódi énjével, kozmikus önmagával és így kísérletet tehessen a való forma mö­götti örökkévalóság megidézésére és átélésére. Gábor Éva Mária

Next