Gábor Éva Mária: Idősivatag (1992)
Munkáim többségében egy, a szobrászatban szokatlan anyagból, homokból készültek. A homoktól idegen a tárgyak racionalitása, kifolyik az ember ujjai közül, szétomlik és finom porként mindent betemet... akár az idősivatag, melynek minden elnyelő másodperc-szemcséi alatt félig vagy teljesen befedve ősképek, képzetek lenyomatai szunnyadnak. A meditáló emberben felszakadnak a tér- és időbeli korlátok, hogy újra találkozzon valódi énjével, kozmikus önmagával és így kísérletet tehessen a való forma mögötti örökkévalóság megidézésére és átélésére. Gábor Éva Mária