Lakatos Aranka szobrászművész (1992)
Sculptor nem fít Ugye, sokan hallottátok --------------------------- Egy ki-tudja-mikor percben Mint veretes igazságot Az ókori bölcsességet Poéta non fít, séd nascitur (Költő nem lesz, hanem születik) S mert próbálni bármit nehéz Ám elhinni annál könnyebb Bólintottunk rá, így lehet. ________________ Hát a szobrászról elfelejtkezett Kora, netán utókora Vélvén, ő munkát végez, kétkezűt Minek ide aforizma? A költő ihlet lázától égő Homlokát babér övezi Amely, ha hiányzik olykor Előbb-utóbb odakerül Szobrászfej köré bronz aranya Vagy ezüstként csillogó márvány Pora kerekít glóriát Izma feszül, tüdő és szív Kazánként fújtat, dübörög Gond szántotta barázdákban Verejték-patakok bukdácsolnak Lefelé, kiapadhatatlan ________________ És ím, előttünk áll a mű Karcsú lett, vagy élet-nehéz Kicsi, vagy éppen óriás? A lélek benne nézd, hogy piheg Éppen csak a világra jött Föld adta, hús-vérből kiszakadt Darabka halhatatlanság, öröm forrása Mely hozzád és mindenkihez Szól, mondván a szentenciát Bizony, nem lehet szobrász sem Aki nem annak született LAKATOS ARANKA SZOBRÁSZMŰVÉSZ KIÁLLÍTÁSA Ki.ihtph Zollun «V Yclcnvi Ki uh dl Wdcnvi Rudid!