Négyes felvetés Balogh Edit, Baráth Hajnal, Máder Indira, Tápai Nóra (Budatétényi Galéria, 1992)

„ N­­­ogy a gobelin mi, azt senki sem tudhatja. Más az általános gobelin és más i1 az enyém, mely a régi gobelinből kiindulva egész nagy utat tett meg, míg végre a festés fölé került” - írja Ferenczy Noémi, a magyar gobelinművészet újrateremtője naplójában. 1990-ben lett volna száz éves. Az idén a franciák emlékeznek száz év távlatából Jean Lurcat tapisserie művészre, akinek fáradhatatlan munkája eredménye a lausannei textilbiennálék megrendezése. A biennálékat Lurcat fontos „szeizmográfnak” tekintette. A rendezvények őt igazolták.Lausanne ugyanis alkalmat teremtett a rendszeres bemutatkozásra, így gyorsan kiderült, hogy a textilművészek izgalmas kalandba kezdtek, aminek szinte korlátlanok a határai. Lázadás és felfedezés, lázadás a műfaj korlátai ellen és felfedezése a lágy anyagok új kifejező képességének. Elfogadottá vált, hogy a falitextil visszaváltozzék anyaggá, s mindez tudatosan vállalt felelősséggel történt. 1965 és 1979 között hatalmas lendülettel a „radikális analízis” vált jellemző iránnyá a textilművészeten belül. A nyolcvanas évek vége felé ez az analízis egyre inkább kiszáradó tematikában folytatódik. A lendület megtorpant. A nemzetközi rendezvények, így Lausanne sem tudta már megteremteni a „szeizmikus teret”. Talán egyedül a szombathelyi biennálék rendezői provokálták 1980-ban a művészeket a Gobelin című rendezvénnyel. A falikárpit művészet és az „új textil”-nek nevezett műfaj konfrontálódott. A valami elleni harc az újat keresés alapja. A nemzetközi rendezvények kérdésfelvetései, amik megelőzték a művészek által fölvetett kérdéseket, befolyásolták a természetes folyamatot, de nem pozitív értelemben. A művészet saját működő törvényei szerint nem derülhetett ki az igazság, a továbblépés látszólag megakadt. A felület alatt azonban jelenleg is működik a természetes küzdelem, a harc, az útkeresés. A posztmodern irányzatokkal egyidőben a tapisserie művészet újra éled, akár szeretik, akár nem. A lágy anyagok művészete keresi a festészettel és a szobrászattal való közös gyökereit, de nem kíván egyikkel sem összeházasodni.Az anyag továbbra is a fontos kifejezési eszköz. Előre megkötött koncepciók, és elvárások nélkül hagyni kell a művek szabad párbeszédét, harcát, mert csak ez segítheti a jó alkotások keletkezését. A tapesserie megy a maga útján.’’Mindenki részéről meg nem értve, / vagy nem értékelve/ kell tudni dolgozni és hinni, mert hiszen a lényeg nem a hogyanban, hanem a mi­ben áll.’’/Ferenczy Noémi/ Négy fiatal gobelinművész kiállítása, bemutatásra kerülő munkái késztettek e művészeti ág közelmúltjának és jelenének vizsgálatára: Balogh Edit, Baráth Hajnal, Máder Indira, Tápai Nóra.

Next