Agora Nemzetközi Képzőművész Találkozó (Budapest, 1993)

ELŐSZÓ Olyan időkben, mint a mostaniak (megerősödött újkori konfliktusok Közép-Európában, amikor már azt gondoltuk, felülkerekedtünk rajtuk) az összetalálkozások, az előítéletek (a másképp gondolkodók, élők elutasítása, kisebbségek kizárása) alkotó legyőzése értékes eszközök lehetnek a hajszaporítók ellen, akik populista és giccses címszóelmélettel vadásznak véleményalkotásra, s az új analfabétizmus (computer- és videobutulás) következményeként meglehetős eredménnyel dolgoznak. Lenniük kell olyan szigeteknek, melyek lehetővé teszik a találkozást, mint például az AGORA'93 Budapest, Óbudán a Fő téren. Természete­sen sokat beszélgettünk a jelenlévő horvát és szlovén kollégákkal a maradék­ Jugoszlávia súlyos helyzetéről és a szörnyű háborúról (melyet senki sem tudott elképzelni) és éppen itt ebben a jó és alkotó légkörben Budapesten sikerült olyan kapcsolatokat teremteni, melyekről azt hisszük, hogy gyűlölet és gonosz szavak nem zúzhatják szét, de még innen és onnan való buta politikusok sem. Megint az ifjúság volt az, aki fokozott szorgalommal merült el munkájában és komolyan vette a feladatot: élénk aktivitás jellemezte a szomszédságban lévő gimnázium diákjait, akik kihasználva a programok adta lehetőségeket, találkoztak művészekkel és tevékeny emberekkel Ausztriából és egyéb szomszédos orszá­gokból is. A gondolat- és információcsere célja egy javított képet kapni, mindenesetre egy másmilyet mint amit naponta közölnek a szenzációéhes hírközlők (a valóság elég felháborító, nem kellene még aláhúzni is szörnyű voltát). Ausztriából, az országot jellemző helyzetnek megfelelően (mi mindig is soknemzetiségű nép voltunk, jó öröksége mindez az Osztrák-Magyar Monarchiának) a legkülönbözőbb származású emberek voltak vendé­geink. A festő KUGPI Alsó-Ausztriából jött, HAYDEN DUNN tulajdonképpen kerámiát akart készíteni, de spontán megtalálta első kövét (ő egyébként Amerikában született, Rómában nőtt fel, most pedig Bécsben házasodott meg). GERHARD BRANDSTÄTTER Óbudán egy kihalt fa öreg törzsének adott új formát, miután a ruha, amelyet a velencei festő FRANCESCO SECCHI tavaly neki készített, egy kissé kifakultnak tűnt. ELFRIEDE BAUM­GARTNER mindenütt figyelő kamerája segítségével az emberek közötti arckifejezéseknek és az alkotók „áldozatainak" szentelte magát. Az említettek mellett meghívtunk alkotókat Horvátországból és Szlovéniából, hogy velünk legyenek, dolgozzanak, gondolkodjanak, éljenek. Nagy szorgalommal, lelkesedéssel és meggyőző erővel vett részt a közös munkában ZLATA TOMLJENOVIC, BERNARD TEKLIĆ, ALJOSA COTAR Rijekából és DAMIR MERZANOV Szlovéniából. Mindennek folytatásaként Bécsben újra találkozunk majd. Természetesen voltak akadályoztatások, pl. útjukat nem lelő levelek, melyek fontos tartalma nem kerülhe­tett plakátra. Utólag a budapesti Osztrák Kulturális Intézetet mindez nagyon megharagította s nekünk kitartó és súlyos problémát jelentett, — dehát egyike az AGORA főrésztvevőinek, aki már az első akcióban, 1989 tavaszán is Budapesten volt. HARALD PICKER (Ausztriában elismert és sikeres szociálterapeuta) is megmondta : „ahol emberek vannak, ott gyarlóság van" — s mi tudjuk s azóta újra panaszt, pardon, dalt énekelhetnénk róla, de újra találkozunk és megértés lesz köztünk, mert a kibékülés de szép tud lenni. 1993 Budapesten is olyan sikeres volt, amilyet magunknak kívántunk, híd az emberek között, helyet találni egymás szívében ill. szabaddá tenni haragtól és elutasítástól, feltölteni nevetéssel, sok-sok szeretettel, odaadással egymás iránt. Mindent egybevetve jó külpolitika volt ez a szív eszközeivel, a művészettel, az alkotással, a kommunikációval. Biztos, hogy követésre méltó példa, folytatása következik jövőre, Budapes­ten. Bécs/Budapest 1993. június 8. Peter Contra

Next