Békéstáji Művészeti Társaság (Békéscsaba, 1993)

• BEVEZETÉS / INTRODUCTION • M inden embert cselekedetei minősítenek. Az alkotómű­vészet a cselekedet eredménye: műbe jelenítve szem­léletes marad örökre. Érvényesül a művész önkifejező ere­je, fölébred benne a vágy a világ, általa látott valóságának bemutatására. Arra pedig születni kell, hogy valaki egy tá­gas szellemi térben mozogva megtalálja a kellő isteni látó­szöget, ahonnan az ember boldognak vagy tragikusnak látszik. Az igazi művész képes félredobni tradíciókat és identitásokat, hogy kiteljesedjen az alkotás öröm-anarchi­ája, ami megteremti a rendet, a tisztaságot a műalkotásban. • Miért szövetkeztek hát az egykori Művészeti Alaptag­­képzőmúvészek 1991-ben arra, hogy a Békéstáji Művésze­ti Társaság keretében közösségi arcot mutassanak, amikor az egyedi mű önmagáért beszél? • A szellemi értékek megítélését nem lehet százszázalé­kos biztonsággal végezni. Mindenkinek saját véleménye van. Az alkotóművészek személyiség-törekvései a kollek­tivizmus ellen hatnak. Az elmúlt évtizedek művészetpoli­tikájának kulturális utópiája éppen az volt, hogy alkotó­­csoportok jöjjenek létre, ne a szuverén művész folytasson párbeszédet a hatalommal. Mégis új és új közösségek ala­kulnak, egybeolvadnak, vagy kiválnak művészek; mert azt érzékelik, hogy a szellem embere méltatlan helyzet­ben van. A közösségbe kovácsolódás haszna abban áll, hogy az elkorcsosult modem ember beszűkült lelki és szellemi területeit újra növeli. A kollektíva egymásrahatá­­sa egyfajta önképzési lehetőséget is hordoz: eszmecse­rék, közös tárlatok formájában. • Szempont, hogy a régió aktuális művészeti körképe bontakozzon ki egy-egy individuum publikum elé tárt al­kotása okán. A mai kultúrpolitikusoknak nem a művészet támogatásából kell kivonulniuk, hanem az elosztásból. Az alkotómunkára szánt közpénzeket közjogi alapítvá­nyokba kell áthelyezni, s elfogulatlan („párt-tatlan”!) szakmai kuratóriumok dolga, hogy a művészi elképzelé­seket támogatják-e vagy sem. • Nem várható manapság új Sixtus-kápolna.A művészeti anyagok lényegesen többe kerülnek mint az étel: mé­regdrágák. A művészet nem kevés pénzbe kerül, és köz­vetlenül nem hoz anyagi hasznot. A XX. századvég idio­tizmusa, hogy sikeres az, aki nyilatkozik, szónokol, sokat fotózzák, megírják botrányait... A tömeg ezek előtt hajbó­kol, vagy szidja őket, de foglalkozik velük. • Michelangelo és Rubens sikere a művészetet értők és az uralkodó csoportok előtti ismertséget jelentett. A mecé­nások és az egyház megrendelték a műveket: ez jelentette az elismerést. • A művészeti alkotások mindenkinek készülnek: min- E very people are ranked by deeds. In case of the cre­ator the result of deed, as a work of art will be expres­sive forever. When the artist’s power of expression pre­vails, feels the desire for showing the reality of world. You have to be born to find the suitable divine visual angle, moving in the large mental area, from where the people can be seen happy, funny or tragical. • The real artist can throw away traditions and identifica­tions to complete the pleasure of creation, which makes order and cleanness in the art. Why did the sometime members of the Artist Union cooperate in 1991 to show the communal face, within the “Békéstáj” Artistical Company, when the individual work can speak for its own sake? • To judge the mental value, we aren’t able to do in a hundred per cent safety. Everybody has own opinion. In the artists’ case the personality’s individual efforts affect against collectivism. And the art-politics was in the last decades, that the artist don’t demand from the Power in­dividually, associate in creative groups. But new and new communities are founded, left, creators are united, because they feel so, that the intellectual people are in unworthy position. The advantage of community is, that it increases again the degenerated modem people’s limit­ed mental and intellectual sphere. The community’s af­fects to each other is a self-education, as form of exhange of views or collective exhibitions. • Today’s politicians of education don’t have to with­draw from the help of art, but from the distribution. The public money, for art-works, transferring to foundations of constitutional low, it’s the work of an objective, pro­fessional team to help for the arthistical ideas, or not. • Today a new Sixtus-chapel is not expected. The arthis­tical matters are much more expensive than meal, they are frightfully expensive. The art doesn’t cost a little mon­ey, and it doesn’t make a benefit immediatelly. At the end of the 20th century the successful is that, who is tak­en photos many times, makes declarations, speaks in public, whose scandals are written... The crowd bow and scrape to them, and scold them, but treat of them. • The success of Michelangelo and Rubens meant well­­known, in front of the skilled in art and ruler troop. Appreciation meant that the patrons and the Church or­dered the works. • The arthistical works are made for everybody, who can contact works. The artists have to build their own per­sonalities. He has to know the universal and current in­tellectual trends, but not that which is timely. The artists

Next