Kárpáti Tamás festőművész kiállítása (1993)

Kárpáti Tamás 1949. december 25-én Budapesten született. Kétszeri neki­futásra sem vették fel a Képzőművészeti Gimnáziumba, középiskolai tanul­mányait az Eötvös József gimnáziumban végezte el, miközben a Dési Hu­ber István képzőművész szakkörbe j­árt raj­zolni. A Képzőművészeti Főisko­lán Sarkantyú Simon és Barcsay Jenő irányításával 1969-től 1974-ig végez­te stúdiumait. A műkritika korán felfigyelt az Almássy Aladárral, Bujdosó Ernővel, Die­nes Gáborral, Kovács Péterrel, Nagy Gáborral, Püspöky Istvánnal egy idő­ben induló pályakezdő festőre, elsőnek talán Dévényi Iván, a nagyművelt­ségű művészeti író, majd Sarkantyú Mihály, Rózsa Gyula, Nagy Zoltán, Lóska Lajos méltatta korai művészetét nagyobb szabású, magvas tanulmá­nyokban. Amíg Kárpáti Tamás a természet ihlette, de már filozofikus életszemléletét is megpendítő „bokros-fás” képeitől (1975-1979), a modern ember egzisz­tenciális fenyegetettségét felismerő „Példázatok”-on (1979-1982), az Esz­tergomi Galériában 1986-ban bemutatott, az ember értékét önmagában meglelő, misztikus szellemi távlatokat nyitó, zöldekre hangolt „gótikus” képeken, és az oldottabb, melegebb színű, spirituális tájakba ágyazott mű­vein át - az élet útjának közepe felé - eljutott a jóban megbújó ördögökig és az ördögökben megbújó angyalokig, valamint a szentekig - közel húszéves művészpályáján mintegy háromszáz olajfestményt és körülbelül ugyan­ennyi grafikát alkotott. Közben pedig 19 önálló kiállításon mutatta be újabb és újabb korszakainak friss termését, húsznál több belföldi és külföldi cso­portkiállításon vett részt s folyamatosan szerepelt budapesti, valamint vidé­ki országos tárlatokon. Munkásságával immár húsznál is több jelentősebb írás foglalkozott (közöttük Csapó György kismonográfiája), elismeréséül díjakat kapott, így például Munkácsy-díjat is. 1974-től tagja a Művészeti Alapnak (1992. október 1-től a Magyar Alkotó­­művészek Országos Egyesületének), 1978-tól a Magyar Képző- és Iparmű­vészek (s Fotóművészek) Szövetségének. 1974-től 1984-ig tagja volt a Fia­tal Művészek Stúdiójának. Csak munkájának él, közéleti tisztsége nem volt s jelenleg sincs. Részben külföldi kiállításokhoz kapcsolódtak, részben tanulmányi célokat szolgáltak külföldi utazásai Lengyelországban, Csehszlovákiában, Románi­ában (Erdély), Ausztriában (Bécs), Hollandiában, Belgiumban és Olaszor­szágban (Velence). Oeuvre-katalógusából kitűnik, hogy számos képe került múzeumokba és közgyűjteményekbe (Magyar Nemzeti Galéria, Balassagyarmati Képtár, Budapesti Történeti Múzeum - Fővárosi Képtár, Déri Múzeum, Hermann Ottó Múzeum, Keresztény Múzeum, Nógrádi Sándor Múzeum, Petőfi Iro­dalmi Múzeum, Szentendrei Képtár, Tornyai János Múzeum, Dömösi Kis­­galéria, Tenk László T-Art Alapítvány,­ valamint a Művelődési és Közok­tatási Minisztérium és a Műcsarnok tulajdonába. Nagyobb számban szerepelnek művei neves magyar magángyűjtemények­ben (Doszpod-, Juhász-, Merics-, Rácz-, Szepesi-, Vasilescu- gyűjtemény), egy vagy több képe művészetét szerető gyűjtőinél, barátainál található. Tanulmányok, ismertetések kapcsán közel száz művét reprodukálták (Csa­pó kismonográfia, Művészet, Mozgó Világ, Új Tükör, Ország-Világ, kata­lógusok). R. I. A címlapon: Angyal késsel. 1990. Olaj, vászon, fa, 40,6x22 cm Belső címoldalon: Szent Mihály. III. 1991. Olaj, vászon, fa, 24,7x23,7 cm A katalógust tervezte: Püspöky István A fotókat készítette: Dienes Judit A kiállítást rendezte: dr. Rácz István A művész ezúton mond köszönetet az Eötvös Alapítványnak, dr. Doszpod József és dr. Szepesi János műgyűjtőknek a katalógus megjelenéséhez nyújtott anyagi támogatásukért. Köszönet mindazoknak, akik a képek kölcsönzésével, valamint közreműködésükkel a kiállítás létrehozásához segítséget nyújtottak.

Next