Kárpáti Tamás festőművész kiállítása (1993)
Kárpáti Tamás 1949. december 25-én Budapesten született. Kétszeri nekifutásra sem vették fel a Képzőművészeti Gimnáziumba, középiskolai tanulmányait az Eötvös József gimnáziumban végezte el, miközben a Dési Huber István képzőművész szakkörbe járt rajzolni. A Képzőművészeti Főiskolán Sarkantyú Simon és Barcsay Jenő irányításával 1969-től 1974-ig végezte stúdiumait. A műkritika korán felfigyelt az Almássy Aladárral, Bujdosó Ernővel, Dienes Gáborral, Kovács Péterrel, Nagy Gáborral, Püspöky Istvánnal egy időben induló pályakezdő festőre, elsőnek talán Dévényi Iván, a nagyműveltségű művészeti író, majd Sarkantyú Mihály, Rózsa Gyula, Nagy Zoltán, Lóska Lajos méltatta korai művészetét nagyobb szabású, magvas tanulmányokban. Amíg Kárpáti Tamás a természet ihlette, de már filozofikus életszemléletét is megpendítő „bokros-fás” képeitől (1975-1979), a modern ember egzisztenciális fenyegetettségét felismerő „Példázatok”-on (1979-1982), az Esztergomi Galériában 1986-ban bemutatott, az ember értékét önmagában meglelő, misztikus szellemi távlatokat nyitó, zöldekre hangolt „gótikus” képeken, és az oldottabb, melegebb színű, spirituális tájakba ágyazott művein át - az élet útjának közepe felé - eljutott a jóban megbújó ördögökig és az ördögökben megbújó angyalokig, valamint a szentekig - közel húszéves művészpályáján mintegy háromszáz olajfestményt és körülbelül ugyanennyi grafikát alkotott. Közben pedig 19 önálló kiállításon mutatta be újabb és újabb korszakainak friss termését, húsznál több belföldi és külföldi csoportkiállításon vett részt s folyamatosan szerepelt budapesti, valamint vidéki országos tárlatokon. Munkásságával immár húsznál is több jelentősebb írás foglalkozott (közöttük Csapó György kismonográfiája), elismeréséül díjakat kapott, így például Munkácsy-díjat is. 1974-től tagja a Művészeti Alapnak (1992. október 1-től a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének), 1978-tól a Magyar Képző- és Iparművészek (s Fotóművészek) Szövetségének. 1974-től 1984-ig tagja volt a Fiatal Művészek Stúdiójának. Csak munkájának él, közéleti tisztsége nem volt s jelenleg sincs. Részben külföldi kiállításokhoz kapcsolódtak, részben tanulmányi célokat szolgáltak külföldi utazásai Lengyelországban, Csehszlovákiában, Romániában (Erdély), Ausztriában (Bécs), Hollandiában, Belgiumban és Olaszországban (Velence). Oeuvre-katalógusából kitűnik, hogy számos képe került múzeumokba és közgyűjteményekbe (Magyar Nemzeti Galéria, Balassagyarmati Képtár, Budapesti Történeti Múzeum - Fővárosi Képtár, Déri Múzeum, Hermann Ottó Múzeum, Keresztény Múzeum, Nógrádi Sándor Múzeum, Petőfi Irodalmi Múzeum, Szentendrei Képtár, Tornyai János Múzeum, Dömösi Kisgaléria, Tenk László T-Art Alapítvány, valamint a Művelődési és Közoktatási Minisztérium és a Műcsarnok tulajdonába. Nagyobb számban szerepelnek művei neves magyar magángyűjteményekben (Doszpod-, Juhász-, Merics-, Rácz-, Szepesi-, Vasilescu- gyűjtemény), egy vagy több képe művészetét szerető gyűjtőinél, barátainál található. Tanulmányok, ismertetések kapcsán közel száz művét reprodukálták (Csapó kismonográfia, Művészet, Mozgó Világ, Új Tükör, Ország-Világ, katalógusok). R. I. A címlapon: Angyal késsel. 1990. Olaj, vászon, fa, 40,6x22 cm Belső címoldalon: Szent Mihály. III. 1991. Olaj, vászon, fa, 24,7x23,7 cm A katalógust tervezte: Püspöky István A fotókat készítette: Dienes Judit A kiállítást rendezte: dr. Rácz István A művész ezúton mond köszönetet az Eötvös Alapítványnak, dr. Doszpod József és dr. Szepesi János műgyűjtőknek a katalógus megjelenéséhez nyújtott anyagi támogatásukért. Köszönet mindazoknak, akik a képek kölcsönzésével, valamint közreműködésükkel a kiállítás létrehozásához segítséget nyújtottak.