Modern Etnikum III. (Árkád Galéria, Budapest, 1993)

Harmadszor jelentkezik kiváló magyar divattervezők egy lelkes csoportja a magyar népi formakincs alapján ihletett alkotásokkal. Három egymást követő év lassan hagyományteremtést jelent. Ám az is hagyomány, hogy a világ vezető tervezői 20-30 évenként körülnéznek a világban és a folklórelemekből beemelnek néhány, számukra izgalmas motívumot. A kifutókon egymás mellett vagy után látjuk a mexikói, kínai, japán vagy arab népviseletből eredő ötleteket, az aktuális divat díszeiként vagy a legújabb vonalak megtermékenyítőiként. Az olyan nagy múltú divatközpontok, mint Párizs vagy Róma, mindig megkülönböztethető, egyéni arculattal rendelkeznek, s a népi formákat is ennek rendelik alá. Az újabban feltűnő központok, mint pl. Japán, viszont saját tradícióikban keresik és találják meg eredeti stílusukat. Hazánk élő, gazdag folklórvilága szinte predesztinálja a magyar művészeket, hogy segít­ségével teremtsék meg önálló formanyelvüket. A Modern Etnikum csoport alkotói a magyar motívumkincset nem a nemzeti lét hangsúlyozására használják, hanem éppen ellenkezőleg, az európai, nemzetközi ízlésvilágba belesimuló, de attól mégis különböző, jellegzetes helyi karakter megteremtésének eszközeként. A hagyományok absztra­­hálásával építkeznek, hoznak létre egy specifikus világdivatot 1993-ban a harmadik kiállítás kiforrott alkotásaival ez a tendencia kiteljesedett és egységessé vált. A tervezők kiválóan megtalálták a nemzetközi divat, az egyéni stílus és a népi hagyományok megfelelő keverékét, kikerülve a tulipános, piros-fehér-zöldes, paszományos műnépiesség csapdáját. Tizenhárom művész, tizenhárom egymástól szinte teljesen különböző egyéniség, és mégis egységet alkotnak, mert alapelvük, kiindulópontjuk megegyezik. Minden művész egyéni stílusát megőrizve, a maga sajátos, jól megkülönböztethető módján merített a múltat idéző formákból, bemutatva, hogy a népi hagyományok felhasználása milyen sokrétű lehet, mennyire bonyolult áttételeken keresztül érvényesülhet, és mennyi üzenete van a modern, XX. század végi ember számára is F. Dózsa Katalin művészettörténész

Next