Szabó László szobrászművész kiállítása (Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Rendőrfőkapitányság, Szolnok, 1993)
A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Rendőrfőkapitányság szeretettel meghívja Önt és Kedves Családját 1993. március 31-én (szerdán) 15 órakor SZABÓ LÁSZLÓ szobrászművész kiállításának megnyitójára A kiállítást megnyitja: Dr. Fazekas Attila megyei rendőrfőkapitány Helyszín: A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Rendőrfőkapitányság Szolnok, Baross út 39. szám alatti épülete, I. emelet, aula Nyitvatartás: Március 31-től április 30-ig, naponta 8—16 óráig ÉLETRAJZ Szabó László szobrászművész 1927-ben született Egerben. A Bükk festői szépségű városából került a Képzőművészeti Főiskolára, amelyet 1956- ban fejezett be. Mesterei a magyar képzőművészet kiemelkedő egyéniségei voltak: Mikus Sándor, aki már korábban egy tehetségkutató bizottság vezetőjeként felfedezte az egri önképzőkörben a tehetséges ifjút, Beck András és az igen nagy tiszteletnek örvendő Pátzay Pál, akinél diplomázott. A főiskolai évek után visszatért szülővárosába. Innen azonban három év múlva — az állandó műteremhiány és a megélhetési gondok változtatásra kényszerítő nyomása miatt — 1959-ben Szolnokra költözött. Azóta a Művésztelep lakója. Törekvéseinek, hitvallásának legjobb ismerőjeként a művész maga — és mások — is Oelmacher Anna művészettörténészt tartja. „Szabó Lászlót első gyűjteményes kiállítása mesterré avatta" — írta róla 1968-ban későbbi „legkedvesebb kritikusa". Kiállításainak, alkotásainak sora gazdag művészi életútról tanúskodik. Hazai kiállítások: Első kiállítása még főiskolás évei előtt volt Budapesten a hajdani Nemzeti Szalonban. Gyűjteményes tárlaton szerepelt több alkalommal a Műcsarnokban és az Ernst Múzeumban. Jelentősebb fővárosi bemutatkozásai voltak még a Történeti Múzeumban és a Mezőgazdasági Múzeumban, a 900 éves Szolnoki Művésztelepet bemutató Magyar Intézetben (1992) valamint a Közlekedési és Posta Múzeumban ugyancsak ebben az évben. Vidéken a Szolnoki Művésztelep alkotóival közösen vett részt Hódmezővásárhelyen és Ajkán. Rendszeres kiállító a Szolnokon, Debrecenben és Szegeden szervezett országos tárlatokon. Önálló kiállításokat rendezett Egerben, Szolnokon, Kecskeméten, Törökszentmiklóson, Jászberényben, Nyíregyházán, Kunhegyesen, Hatvanban, Karcagon és Berekfürdőn, valamint Budapesten. Külföldi tárlatok: Moszkvában, Berlinben, Prágában, Bulgáriában és Tallinnban több alkalommal, Bécsben a Collegium Hungaricum kiállításon, Franciaországban, Párizsban 1970-ben és 1988-ban, Chateaurouxban 1986-ban. Olaszországban 1973 óta rendszeresen kiállít a ravennai Nemzetközi Dante Biennálén, ahol több díjat is kapott. 1977-ben„A Purgatórium kapujában" c. műve Manzu-bronzérmes, valamint megkapta a Magyar Képzőművészek Szövetségének aranyérmét is. 1983-ban „Beatrice" c. plakettjét „Dante" emlékéremmel jutalmazták. 1992-ben „Az Úr színeváltozása" c. alkotását díjazták. Palermóban (1991) a „Nemzetközi Kortárs Művészek Bemutatkozására" kapott meghívást. Jelentősebb munkái: Róka (Pécs), Nyilazó gyerek (Kiskőrös), Éneklők (Székesfehérvár), Díszkút és Szüret (Eger), Gábor Áron (Nagykanizsa), Szolnoki Famunkások Emlékműve és Szolnoki Felszabadulási Emlékmű (Szolnok), József Attila (Gyula), Kállai Éva (Békéscsaba), Racka Juli (Budapest, Zugló). Hazai díjak: Szolnok megye Tanácsa Művészeti Díja (1970), Szolnok megyei Szakszervezetek Tanácsa Művészeti Díja (1971). Tanulmányutakon: Olaszországban, Lengyelországban és a volt Szovjetunióban járt.