Szabó László szobrászművész kiállítása (Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Rendőrfőkapitányság, Szolnok, 1993)

A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Rendőrfőkapitányság szeretettel meghívja Önt és Kedves Családját 1993. március 31-én (szerdán) 15 órakor SZABÓ LÁSZLÓ szobrászművész kiállításának megnyitójára A kiállítást megnyitja: Dr. Fazekas Attila megyei rendőrfőkapitány Helyszín: A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Rendőrfőkapitányság Szolnok, Baross út 39. szám alatti épülete, I. emelet, aula Nyitvatartás: Március 31-től április 30-ig, naponta 8—16 óráig ÉLETRAJZ Szabó László szobrászművész 1927-ben született Egerben. A Bükk festői szépségű városából került a Képzőművészeti Főiskolára, amelyet 1956- ban fejezett be. Mesterei a magyar képzőművészet kiemelkedő egyéniségei voltak: Mi­­kus Sándor, aki már korábban egy tehetségkutató bizottság vezetőjeként felfedezte az egri önképzőkörben a tehetséges ifjút, Beck András és az igen nagy tiszteletnek örvendő Pátzay Pál, akinél diplomázott. A főiskolai évek után visszatért szülővárosába. Innen azonban három év múlva — az állandó műteremhiány és a megélhetési gondok változtatás­ra kényszerítő nyomása miatt — 1959-ben Szolnokra költözött. Azóta a Művésztelep lakója. Törekvéseinek, hitvallásának legjobb ismerőjeként a művész maga — és mások — is Oelmacher Anna művészettörténészt tartja. „Szabó Lászlót első gyűjteményes kiállítása mesterré avatta" — írta róla 1968-ban későbbi „legkedvesebb kritikusa". Kiállításainak, alkotásainak sora gazdag művészi életútról tanúskodik. Hazai kiállítások: Első kiállítása még főiskolás évei előtt volt Budapesten a hajdani Nemzeti Szalonban. Gyűjteményes tárlaton szerepelt több alkalommal a Műcsarnokban és az Ernst Múzeumban. Jelentősebb fővárosi bemutatkozásai voltak még a Történeti Múzeumban és a Mezőgazdasági Múzeumban, a 900 éves Szol­noki Művésztelepet bemutató Magyar Intézetben (1992) valamint a Köz­lekedési és Posta Múzeumban ugyancsak ebben az évben. Vidéken a Szolnoki Művésztelep alkotóival közösen vett részt Hódmező­vásárhelyen és Ajkán. Rendszeres kiállító a Szolnokon, Debrecenben és Szegeden szervezett országos tárlatokon. Önálló kiállításokat rendezett Egerben, Szolnokon, Kecskeméten, Török­­szentmiklóson, Jászberényben, Nyíregyházán, Kunhegyesen, Hatvan­ban, Karcagon és Berekfürdőn, valamint Budapesten. Külföldi tárlatok: Moszkvában, Berlinben, Prágában, Bulgáriában és Tallinnban több alka­lommal, Bécsben a Collegium Hungaricum kiállításon, Franciaország­ban, Párizsban 1970-ben és 1988-ban, Chateaurouxban 1986-ban. Olasz­országban 1973 óta rendszeresen kiállít a ravennai Nemzetközi Dante Biennálén, ahol több díjat is kapott. 1977-ben„A Purgatórium kapujában" c. műve Manzu-bronzérmes, valamint megkapta a Magyar Képzőművé­szek Szövetségének aranyérmét is. 1983-ban „Beatrice" c. plakettjét „Dan­te" emlékéremmel jutalmazták. 1992-ben „Az Úr színeváltozása" c. alko­tását díjazták. Palermóban (1991) a „Nemzetközi Kortárs Művészek Bemutatkozására" kapott meghívást. Jelentősebb munkái: Róka (Pécs), Nyilazó gyerek (Kiskőrös), Éneklők (Székesfehérvár), Dísz­­kút és Szüret (Eger), Gábor Áron (Nagykanizsa), Szolnoki Famunkások Emlékműve és Szolnoki Felszabadulási Emlékmű (Szolnok), József Attila (Gyula), Kállai Éva (Békéscsaba), Racka Juli (Budapest, Zugló). Hazai díjak: Szolnok megye Tanácsa Művészeti Díja (1970), Szolnok megyei Szakszer­vezetek Tanácsa Művészeti Díja (1971). Tanulmányutakon: Olaszországban, Lengyelországban és a volt Szovjetunióban járt.

Next