A Tatabányai turul II. (Tatabánya, 1993)
120 fa és az Ifjúmunkás út környékén minden rendben lenne. Nincs panasz, nincs vélemény. A csalóka látszatnak azonban nem hisz a képviselő. Szerinte a közömbösséget éppen a problémák okozzák, emiatt maradnak távol az emberek. Ezért a kapcsolattartás egyszerűbb formájával segíti választóit, levélben várja a panaszokat és véleményeket. „Postaládáját", egy papírdobozt, a körzet központjában, a Kodály téri fiókkönyvtárban helyezte el. Az iras nincs időhöz kötve, kíváncsi tekintetek sincsenek, talán így mindenki szívesebben jelzi gondjait, észrevételeit. A „postaláda” mellé Süle Károly kitette a képviselő-testület határozatait is. Az érdeklődők a könyvtárban kényelmes körülmények között olvashatják el az önkormányzat munkájáról számot adó rende■ **’ et. M. E. Az „elszállt” milliók nyomában A volt tanácsi vezetőknek semmi sem volt drága Újból a Turul-emlékműről lesz szó, és főleg azokról a furcsa dolgokról, amelyek több milliós kárt okoztak Tatabányának, a város polgárainak. Nézzük a tényeket. A Komárom-Esztergom Megyei Népi Ellenőrzési Bizottság közérdekű bejelentés alapján 1989- ben vizsgálatot folytatott a tatabányai Turul-emlékmű felújítási körülményeinek tisztázására. A vizsgálatnak azt kellett megállapítania, hogy a Turul-emlékmű felújítási munkáinak megrendelése, koordinálása és annak műszaki átvétele során a városi tanács eleget tett-e a takarékos és ésszerű gazdálkodás követelményeinek, illetve a közpénzek kezelésére vonatkozó egyéb szabályoknak. A vizsgálatnak választ kellett adnia arra a kérdésre is, hogy szakszerűen végezték-e el a megrendelt és kifizetett tervezési és kivitelezési munkákat és összhangban vannak-e a ráfordítási költségek a mérhető hasznos eredménnyel. A vizsgálat során megállapították, hogy a városi tanács tervosztálya először 1986 novemberében adta a KOMTERV-nek az első megbízást az emlékmű felújítási munkáinak előkészítésére és a statikai vizsgálat elvégzésére. Néhány szakvélemény elkészült, de a tanács tervosztálya egy újabb generál tervezői megbízást adott a KOMTERV Tatabányai Leányvállalatának, amely hatszázezer forint vállalkozási díj ellenében kötelezte magét egy sor munka elvégzésére. A Leányvállalat valamennyi szerződésben lefektetett kötelezettségének teljesítését alvállalkozóra bízta. A szakvélemény javasolta, hogy a szobor helyreállításának irányítására statikai és korrózióvédelmi szakembert, valamint szobrászművészt kell kijelölni. A javaslatok között szerepelt az is, hogy le kell bontani a rézlemez burkolatot új tartószerkezetet kell készíteni, és a burkolatot szobrászművész irányításával kell kijavítani. 1987 novemberéig az alvállalkozók teljesítették a szerződésben vállalt kötelezettségeiket és a leányvállalat írásban többször sürgette a városi tanács tervosztályát a művészeti irányítást végző szobrászművész kijelölésére, a kivitelezők, illetve a tanács felelős műszaki megbízottjának kinevezését. 1988. július 25-én váratlan fordulat következik be: a tervosztály és a leányvállalat közös megegyezéssel módosítják a generáltervezői szerződést, amelyben kijelentik, hogy a megrendelő nem tart igényt a statikai kiviteli terv készítésére és a felújítási munkák statikai és korrózióvédelmi művezetésére. A NEB értékelése szerint a városi tanács tervosztálya megrendelte ugyan az emlékmű komplett felújítási tervét, de végül éppen a legfontosabb és legsürgősebb feladat, a tartóváz statikai kiviteli tervének elkészítése maradt el tisztázatlan okok miatt. A vizsgálati anyag leszögezte, hogy a nehéz pénzügyi helyzetre való tekintettel, célszerűbb lett volna az anyagi erőforrásokat kizárólag a madártest megóvására és megmentésére koncentrálni, és így nem bizonyult volna feleslegesnek az előkészítési munkák egy része. A NEB szerint az alvállalkozók által készített egyes tervek és szakvélemények tényleges hasznos értéke jóval alacsonyabb, mint az értük kifizetett díjak összege! A városi tanács szerződésben vállalt kötelezettségeit — szobrászművész megbízása, kivitelezők megnevezése, lemezburkolat megbontása, felállványozás — nem teljesítette! Joggal merül fel a kérdés, hogy milyen célt szolgáltak az előkészítési munkák, a kifizetett díjak, ha a megrendelt szakvélemények egyáltalán nem kerültek hasznosításra a kivitelezési munkák során?! (Folytatás a 3. oldalon)