A Tatabányai turul II. (Tatabánya, 1993)

Mintavétel kávészünetben Ki tarol a turulpiacon? Madarat a Madarasinak... I - Hogy áll most a turulszobor ügye? Van-e elegendő pénzük a felújításra? - Féléves erőfeszítéssel csupán 175 ezer fo­rintot sikerült az alapítvány számlájára, jószí­vű adakozóktól szereznünk. W* - Mi lehet ennek az oka? - A helyi sajtó eléggé ellenségesen viszo­nyul ehhez a kérdéshez. Ennek az okát meg nem tudom mondani. De talán a szenzáció­hajhászás okozhatja, hogy hozzánk való vi­szonyulásuk meglehetősen barátságtalan. Úgy éreztük, a közvéleményt abba az irányba kívánják befolyásolni, hogy egy hozzá nem értő testület óhajtja magához vonni a döntés jogát. S hogy ez­ szerintük pusztán politikai megfontolásokból indokolatlan döntéseket hoz. ?­ - Az ön megítélése szerint ebben az emlék­­műbizottságban csupa szakember ül? - Nem. A világért sem. Viszont azt vallom: tiszta szándékú és becsületes emberek alkot­ják a bizottságot.­­"­­ Úgy tudom, a vihart az kavarta, hogy eredetileg a megbízást Nausch Géza helyi ötvösművész kapta, akinek tízéves megfe­szített munkája fekszik abban, hogy megta­lálja, milyen is volt eredetileg ez­ a turulma­dár. Végül egy tanulmányban fejtette ezt ki, és makettet is készített.­­ Ez megfelel a valóságnak. A koncepció viszont nem felel meg a város közgyűlésé­nek. Nausch Géza úr teljesen új turulma­darat kívánna csinálni, az eredetiből mind­össze húsz százalékot tartana meg. Hát ho­gyan lehetne azt elfogadni, hogy így kicse­réljük azt a százéves alkotást, amely a vá­ros jelképe? ~1 - Az alkotás, tudtommal, életveszélyes. A több évtizedes toldozás-foldozás mara­dandó nyomokat hagyott ezen a műalko­táson. Ezért tehát szinte valóban újra kellene építeni az emlékművet. - Sokat rongálódott az elmúlt száz év alatt, az kétségtelen. Az általunk elfogadott művészek - Madarasi Valter, aki a párizsi világkiállításról aranyérmet hozott haza, és fia, István, egyikük ötvös, másikuk restau­rátor sokkal olcsóbban dolgoznak. A Nausch-féle koncepció 50 millió forintot igényelne. Madarasiék jövő év november 30-áig elkészülnek, s mindössze 20 milliót kérnek (és ebből 16 millió forint adómen­tes). Nausch Gézának egyébként mindössze a rekonstrukciós terv elkészítése volt a fel­adata. Kivitelezésre nem kapott megbízást.­­ - Etikusnak tartja-e, hogy a Madarasi család esetleg a Nausch úr által előbá­­nyászott adatok alapján rekonstruálja azt a szobrot, amelyben az ő tízévi kemény munkája fekszik? - Madarasi úr a párizsi világkiállításról annak idején már aranyérmet hozott haza. Nem tudom, miért kellene feltételezni, hogy neki Nausch úr segítségére lenne szüksége... eg - De azért, ha egy gyakorló művész meg­­i­­smerkedhet bizonyos modelltanulmányok­­kal, azokból bizonyára sokat hasznosíthat. Márpedig most ez történt. - Meghívtak bennünket kávézni. Ez volt az alap. Egyébként hidegben melegedni miért ne mehetne be valaki valakihez, ha meghívják? Csőke Sándor: „Ilyen feladat elvégzésére százévenként kerül sor” - Hát, ha meghívják. De ha nem hívják meg? - Szakmai kíváncsiság is vezethette. Arra én nem tudok magyarázatot adni, hogy végül is miért ment be... ! - Gondolom, bement a kolléga műtermébe, hogy megnézze, az mire jutott... - Nem tulajdonítok én ennek akkora jelen­tőséget, hogy ezért őt bármilyen formában el kéne marasztalni. Nem hiszem, hogy a mintát akarta volna ellesni. Nincs is rá szüksége. M­­ S mi lesz akkor a makett sorsa? - Ki fogjuk állítani a városházán. Ha mó­dom lett volna arra, hogy ötvenmilliós üzletet kössek, és ettől egy húszmilliós ajánlattal elüt­nek, mondanék én is kígyót-békát. Ötvenmil­lió forintért ezt a szobrot magam is helyreállí­tottam volna. Húszmillióért megrendeltem volna a munkák elvégzését, fizetni tudtam volna a művészeket is, a megmaradt harminc­­millióból pedig még jutott volna erre-arra­­amarra. Ezt így tessék érteni... - Láttam egy költségvetést Nausch mester­­­­nél, amelyben - a Rába Vagon- és Gépgyár -­s számításai szerint - csak az a vasváz, amely „­ a madarat tartja, huszonötmillióba került­­ volna. - Ha érvényes szerződésem van egy kivite­lezővel, miért kell törődnöm azzal, hogy ő ár alatt végzi el a munkát? Ort - Madarasiékról beszél, ugye? - Arról a cégről, amellyel ők dolgozni akar­nak. Hadd tegyem hozzá: ezt a munkát, ha történetesen üzletember volnék, veszteséggel is vállalnám. Ilyen feladat elvégzésére Euró­pában százévenként ha egyszer kerül sor. Ez a kontinens legnagyobb szabadtéri szobra. Hát nem lenne érdemes ezt veszteséggel is megcsinálnom, ha történetesen vállalkozó volnék? Hiszen az ilyen munka aztán megren­delések tömegét hozza, határokon belülről és határokon túlról... A múlt héten olvashatták lapunk hasábjain: Nausch Géza ötvöst, a tatabányai turulszobor helyreállításá­val megbízott szakembert félreállították. Az ő nyilat­kozata szerint nem lehet végleges a döntés, hisz az új terv szakszerűtlen. Most megszólalt a másik fél is: kiderülhet, hogy csak elaltatták a korábbi tervet, vagy akadt jobb megoldás. A turulbizottság elnöke, Csőke Sándor Fried­erikának nyilatkozott. Az em­lékműért aggódók mindenesetre tudni szeretnék: Eu­rópa - úgymond - legnagyobb szabadtéri szárnyasa nem „szül-e” (elnézést) végül­­ verethet... I 124

Next