A Tatabányai turul II. (Tatabánya, 1993)
Mintavétel kávészünetben Ki tarol a turulpiacon? Madarat a Madarasinak... I - Hogy áll most a turulszobor ügye? Van-e elegendő pénzük a felújításra? - Féléves erőfeszítéssel csupán 175 ezer forintot sikerült az alapítvány számlájára, jószívű adakozóktól szereznünk. W* - Mi lehet ennek az oka? - A helyi sajtó eléggé ellenségesen viszonyul ehhez a kérdéshez. Ennek az okát meg nem tudom mondani. De talán a szenzációhajhászás okozhatja, hogy hozzánk való viszonyulásuk meglehetősen barátságtalan. Úgy éreztük, a közvéleményt abba az irányba kívánják befolyásolni, hogy egy hozzá nem értő testület óhajtja magához vonni a döntés jogát. S hogy ez szerintük pusztán politikai megfontolásokból indokolatlan döntéseket hoz. ? - Az ön megítélése szerint ebben az emlékműbizottságban csupa szakember ül? - Nem. A világért sem. Viszont azt vallom: tiszta szándékú és becsületes emberek alkotják a bizottságot." Úgy tudom, a vihart az kavarta, hogy eredetileg a megbízást Nausch Géza helyi ötvösművész kapta, akinek tízéves megfeszített munkája fekszik abban, hogy megtalálja, milyen is volt eredetileg ez a turulmadár. Végül egy tanulmányban fejtette ezt ki, és makettet is készített. Ez megfelel a valóságnak. A koncepció viszont nem felel meg a város közgyűlésének. Nausch Géza úr teljesen új turulmadarat kívánna csinálni, az eredetiből mindössze húsz százalékot tartana meg. Hát hogyan lehetne azt elfogadni, hogy így kicseréljük azt a százéves alkotást, amely a város jelképe? ~1 - Az alkotás, tudtommal, életveszélyes. A több évtizedes toldozás-foldozás maradandó nyomokat hagyott ezen a műalkotáson. Ezért tehát szinte valóban újra kellene építeni az emlékművet. - Sokat rongálódott az elmúlt száz év alatt, az kétségtelen. Az általunk elfogadott művészek - Madarasi Valter, aki a párizsi világkiállításról aranyérmet hozott haza, és fia, István, egyikük ötvös, másikuk restaurátor sokkal olcsóbban dolgoznak. A Nausch-féle koncepció 50 millió forintot igényelne. Madarasiék jövő év november 30-áig elkészülnek, s mindössze 20 milliót kérnek (és ebből 16 millió forint adómentes). Nausch Gézának egyébként mindössze a rekonstrukciós terv elkészítése volt a feladata. Kivitelezésre nem kapott megbízást. - Etikusnak tartja-e, hogy a Madarasi család esetleg a Nausch úr által előbányászott adatok alapján rekonstruálja azt a szobrot, amelyben az ő tízévi kemény munkája fekszik? - Madarasi úr a párizsi világkiállításról annak idején már aranyérmet hozott haza. Nem tudom, miért kellene feltételezni, hogy neki Nausch úr segítségére lenne szüksége... eg - De azért, ha egy gyakorló művész megismerkedhet bizonyos modelltanulmányokkal, azokból bizonyára sokat hasznosíthat. Márpedig most ez történt. - Meghívtak bennünket kávézni. Ez volt az alap. Egyébként hidegben melegedni miért ne mehetne be valaki valakihez, ha meghívják? Csőke Sándor: „Ilyen feladat elvégzésére százévenként kerül sor” - Hát, ha meghívják. De ha nem hívják meg? - Szakmai kíváncsiság is vezethette. Arra én nem tudok magyarázatot adni, hogy végül is miért ment be... ! - Gondolom, bement a kolléga műtermébe, hogy megnézze, az mire jutott... - Nem tulajdonítok én ennek akkora jelentőséget, hogy ezért őt bármilyen formában el kéne marasztalni. Nem hiszem, hogy a mintát akarta volna ellesni. Nincs is rá szüksége. M S mi lesz akkor a makett sorsa? - Ki fogjuk állítani a városházán. Ha módom lett volna arra, hogy ötvenmilliós üzletet kössek, és ettől egy húszmilliós ajánlattal elütnek, mondanék én is kígyót-békát. Ötvenmillió forintért ezt a szobrot magam is helyreállítottam volna. Húszmillióért megrendeltem volna a munkák elvégzését, fizetni tudtam volna a művészeket is, a megmaradt harmincmillióból pedig még jutott volna erre-arraamarra. Ezt így tessék érteni... - Láttam egy költségvetést Nausch mesternél, amelyben - a Rába Vagon- és Gépgyár -s számításai szerint - csak az a vasváz, amely „ a madarat tartja, huszonötmillióba került volna. - Ha érvényes szerződésem van egy kivitelezővel, miért kell törődnöm azzal, hogy ő ár alatt végzi el a munkát? Ort - Madarasiékról beszél, ugye? - Arról a cégről, amellyel ők dolgozni akarnak. Hadd tegyem hozzá: ezt a munkát, ha történetesen üzletember volnék, veszteséggel is vállalnám. Ilyen feladat elvégzésére Európában százévenként ha egyszer kerül sor. Ez a kontinens legnagyobb szabadtéri szobra. Hát nem lenne érdemes ezt veszteséggel is megcsinálnom, ha történetesen vállalkozó volnék? Hiszen az ilyen munka aztán megrendelések tömegét hozza, határokon belülről és határokon túlról... A múlt héten olvashatták lapunk hasábjain: Nausch Géza ötvöst, a tatabányai turulszobor helyreállításával megbízott szakembert félreállították. Az ő nyilatkozata szerint nem lehet végleges a döntés, hisz az új terv szakszerűtlen. Most megszólalt a másik fél is: kiderülhet, hogy csak elaltatták a korábbi tervet, vagy akadt jobb megoldás. A turulbizottság elnöke, Csőke Sándor Friederikának nyilatkozott. Az emlékműért aggódók mindenesetre tudni szeretnék: Európa - úgymond - legnagyobb szabadtéri szárnyasa nem „szül-e” (elnézést) végül verethet... I 124