A Tatabányai turul II. (Tatabánya, 1993)

mányozása alapján úgy ítéltük meg, hogy a szobor akkor nyerte el végső formáját. Ezideig a rongálások sem érték el azt a mértéket, ami az alkotói szándék lényegét, s magát az alkotást alapvetően érintették volna. Erre az időre világosan megmutatkozik az, ami a Donáth Gyuláról készült felvételeken még csak sejthető: megjelenik a kitámasztás a madár hasi részén. (Ide tartoznak az első kötet 27-29. oldalán közölt képeslap reprodukciók.) A két háború közötti időből fennmaradt felvételek igazolják, hogy a szobor a feltételezett rongálódások ellenére viszonylag épen viselte azokat a megpróbáltatásokat, amelyeknek egy ilyen elhagyott helyen egy emlékmű ki van téve. Az ebből az időből fennmaradt felvételeken és rajzokon megbízhatóan tanulmányozhatók a szobornak a terephez viszonyított arányai, s minthogy a terep­alakulatok az elmúlt száz évben alig változtak, a hiteles forma újraalkotásá­hoz ezek a képek nagy segítséget nyújtottak. (Ebbe a csoportba tartoznak: az első kötet 32. oldalán közölt felvétel 1940-ből, és a 37. oldalon közölt felvétel ismeretlen időből, továbbá a 36. oldalon közölt felvétel, mely a madarat a Szelim-barlang felől ábrázolja.) A negyedik csoportot a háborút követő években készült felvételek képezik. Ezeket a felvé­teleket az első kötet 39. oldalán láthatjuk. Megállapítható, hogy a szobor magasságának kb. a hatod részéig a lemezborítást már azt megelőzően lebontották, mielőtt a szobor megrogyott volna. Az elemzésnél teljesen figyelmen kívül hagytuk a könyv 38. oldalán látható primitív vásári ábrázolásokat, s úgyszintén a Turisták Lapja 1922. évfolyamában közölt tudósítást, mely az emlékmű nagymértékű rongálódásáról ad hírt. Ez a tudósítás ugyanis durva tévedéseket tar­talmaz, így pl. azt, hogy a Kőhegyről látható a Trianonnal elszakított országrész határát képező Duna, ami persze képtelenség. Irodalmi adatok arra utalnak, hogy a szobor modellje a Feszty Árpád hagyatékból fennma­radt, s az Ógyallai Gimnázium szertárában megőrzött szirti sas volt. A hiteles rekonstrukció­hoz tehát tanulmányoznunk kellett a szirti sas anatómiáját is. A levonható következtetéseket a lebontott szobor rekonstruálásánál hasznosítottuk. A fel­vételek tanulmányozása alapján és a számítógépes elemzéssel arra a megállapításra jutottunk, hogy a száz év viharai alapvetően nem a szobor formáján változtattak, hanem némiképpen a szobor pozíciója változott meg azáltal, hogy a rendkívül gyenge, gyakorlatilag kötés nélküli habarccsal épített alapzat gyengének bizonyult ahhoz, hogy az erős szélterhelésből adódó hatásoknak ellenálljon. A szobornak az alapzatba befogott lába (a lehorgonyzás) kilazult, s a szobor sorsát illetően ez vált meghatározóvá. A rendelkezésre álló dokumentumokat rendkívül körültekintően és óvatosan kellett kezelni és elemezni. Az adatok - mégha kőtáblára vésték is őket - hihetetlenül pontatlanok voltak, így pl. az emlékműre felszerelt márványtábla egyetlen adata sem volt helytálló. Sok fejtörést okoztak továbbá az emlékmű rongálásának történetéről szőtt színes mesék. Ezeket nem vettük figyelembe. Például a háborús sérülésekről - bár ilyenek kétségtelenül voltak - először 1956- ban történik említés ( Komárom megyei Tanács VB Titkársága T.8­37/4/1956.), így nyilván a háborús sérülésekről szóló információkat is kritikával kellett kezelni. A legnehezebben megoldható gondot az okozta, hogy valamilyen ismeretlen okból (talán aknabecsapódás, talán a szél erőhatása következtében) a madár bal lába eltört. A sérülés pontos időpontja nem állapítható meg, azonban a második világháborút követő időben készült fény­­képfelvételek azt tanúsítják, hogy a madár előre dőlt. Amatőr felvételek és az emlékezők egybehangzóan tanúsítják, hogy a szobrot csődökkel húzták helyére, s a törést a láb hajlatánál erős lemezekkel, valamint csavarkötések alkalmazásával javították. Az eredeti szoborváz ja­vított része is megmaradt, így azt tanulmányozni lehetett. Az 1959-ben végrehajtott javítást a jelek szerint semmiféle komoly mérnöki vagy művé­szeti kontroll nem segítette, így az akkori mulasztásokat most kellett korrigálni, s vizsgálódá­sainknak ki kellett terjednie arra is, hogy a szobor eredeti helyzetét meghatározzuk.

Next