A Tatabányai turul II. (Tatabánya, 1993)

Volt békegalamb is... Hol fészkel a turulmadár? Ős- és újmagyar ornitológia ! Egy jelkép, amelynek mindig nehéz sorsa volt: hol lenacio­­nalistázták, hol fölrobbantották, hol - madárhoz nem illő képzavarral élve - ebek harmincadjára juttatták. Egy szo­bor, amelynek szomorú és - sajnos - groteszk története példázza: semmi sem példátlan - kis, gyűlölködésben oly példás - hazánkban. Nausch Géza ötvöst megbízták, hogy végezze el egyetlen turulmadarunk rekonstrukcióját. Most azonban az önkormányzat pénzt akar megtakarítani, és mással, olcsóbban kívánja elvégeztetni a különleges felké­szültséget kívánó munkát. Az aggódó és - úgy tetszik - kisemmizett szakembert Fried Erika fogta mikrofonvégre.­ ­ Valamikor a millennium idején Nagy- Magyarország területén két ilyen emlékmű­vet emeltek, két turul hirdette a honfoglalás emlékét az országban. - Ebből a hétből ez állt a legtovább. A töb­bit már régebben eltávolították a helyéről. A történelem áldozata ! - Egyedül ez a bizonyos tatabányai turul­madár maradt meg. Vajon miért? - Ha végigkövetjük az emlékmű történetét, megállapítható, hogy az elmúlt csaknem száz év alatt mindig szerencsétlen vagy téves meg­ítélések áldozata volt. Ez kezdődött azzal, hogy az a népcsoport tulajdonította magá­nak, amelyet a honfoglaló magyarok legyőz­tek. A bánhidai csatában a szláv-morva sere­gek vereséget szenvedtek, a szlávok az emlék­művet mégis magukénak vallják. A Tanács­köztársaság idején ennek az - úgymond - nacionalista emlékműnek a szelleme nem fért meg az internacionalista ideológiával. A szobrot mindenesetre az első világháború vagy a Tanácsköztársaság alatt felrobbantot­ták. A magyarországi zsidóság torz megítélése idején a helyrehozott emlékművet - mivel al­kotója, Donáth Gyula is zsidó volt - eszerint ítéltek meg... Az emlékmű alulnézetből egy hatalmas német sasra emlékeztetett, tehát amikor a felszabadító szovjet csapatok ezzel találták magukat szembe, természetesen célba jöttek rá. A világháború utáni időszakban mindenki a turulista mozgalomra gondolt, ezért az­ emlékműről még beszélni sem volt szabad. És az internacionalizmus új korszaká­ban sem volt ildomos erről a nacionalista szo­borról szót ejteni. Meg kellett magyaráznunk, hogy ennek semmi köze a turulistákhoz, ez olyan nemzeti jelkép, amely már a királyain­kat megelőző időszakban a magyarság jelképe volt.­­ - Ön már tíz éve foglalkozik azzal a gondo­lattal, hogy fel kellene újítani ezt az emlék­művet.. - A hetvenes években merült fel először a gondolat, de már korábban tanulmányt írtam az MSZMP városi bizottságának. Ebben lé­nyegében azt közöltem : az emlékmű állapota annak kifejezésére alkalmas, hogy a történe­lem ezeréves viharában­­ pofára estünk. Ugyanis már akkor végzetesnek tartottam a szobor állapotát. Ezt az akkori pártvezetés megértette, s egy KNEB-vizsgálat hatására alakult ki az az álláspont, hogy az emlékmű­vet fel kell újítani. „Megszelídítették”­ ­. - Az emlékmű felújítására a megbízást vé­gül is ön kapta. Meg tudta-e állapítani, hogy eredetileg műven is lehetett ez a turul- i madár? - Abban a szerencsés, előnyös helyzetben vagyok a többi művésszel szemben, hogy itt születtem, és roncsaiban láttam még az eredeti emlékművet. Időközben ugyanis azt átalakí­tották békegalambbá.­­ - És nyoma is van annak, hogy megszelídí­tették a turulmadarat? - Tanulmányom készítése folyamán arra a megállapításra kellett jutnom, hogy az eredeti emlékmű nyolcvan százaléka megsemmisült, az ugyanis öntvény volt. De valójában az egész művet megsemmisültnek kell tekinteni. Ezért azt a nézetet vallottam, hogy teljes re­konstrukció szükséges, máskülönben nem le­het az emlékművet megmenteni. Ezen is dol­goztam mindaddig, amíg az önkormányzat keretében alakult bizottság ezzel ellentétes ál­láspontra nem jutott. ■­­­ Ennek a bizottságnak azonban ön nem ■ tagja... Ugyanazzal a jelenséggel állunk szemben, mint az elmúlt évtizedekben: a szakmát mel­lőzik, és bizonyos emberek olyan feladatok elvégzését vállalják magukra, amelyek megol­dására képtelenek. A friss alapító okirat sze­rint a bizottság dolga a művészi színvonal, a szakszerűség, a művészi hitelesség ellenőrzése. Véleményem szerint az erre hivatott szerv az Országos Műemlékvédelmi Felügyelőség, va­lamint a Képző- és Iparművészeti Lektorátus.­­ - Az ő képviselőik nem tagjai ennek az újonnan létrejött bizottságnak? - Egyáltalán nincs művész tagja a bizottság­nak, így az alapító okirat paródiája mindannak, amiért ez a testület létrejött. Mert ha ők a művé­szi hitelességet ellenőrzik, akkor legalább illett volna az alkotó nevét tudni.­­­­ Azt javasoltam, hogy üljünk le Csőke Sándorral, a jelenlegi turulbizottság elnöké­vel, és beszéljük meg ezt a dolgot hármas­ban. De ön erre nem volt hajlandó... - Valóban nem vagyok hajlandó. Először is azért, mert első látogatása alkalmával Csőke úr magánlaksértést követett el: nem voltam ott­hon, hát bemászott a kerítésen. Véleményem szerint ez képviselőhöz méltatlan magatartás. Ugyanez a magatartás ismétlődött az emlékmű elszállításakor. Az általuk megszabott időpont­ban megjelentek a szállítócég emberei, akara­tom ellenére bejöttek az udvarba, és elszállítot­ták az emlékművet. A mai napig semmiféle átvé­teli elismervényt nem kaptam róla... " Nausch Géza: .Teljes rekonstrukció szükséges" 123

Next