Bér Rudolf ( 1994)
sajtóvisszhangok ..Franciaországi és itáliai tanulmányutak érlelték Bér Rudolf kompozícióit, bennük a színek élénk karaktere a kubizmuson és a Matisse-iskolán nevelkedett festői kultúra kap hazai képviselőt. Képei e kompozíciós vonások és a nyugateurópai témavilág gyakori felmerülése ellenére is közel állnak a hazai tradíciókhoz. Szerkezeti vázuk a magyar tájfestés hagyományain nyugszik. A magatartás mozgékonyabb változatával lépett túl a mestereken. Pemeczky Gyula, Magyar Nemzet, 1965. ...E képek igazi erejét nem a szándékosan széttöredezett formák adják, hanem az olykor szinte “harsányan felnevető ” színek. Legszívesebben azt írnám: optimista festészet. Ha nem koptattuk volna el annyira az optimizmus fogalmát, ha nem sajátítottuk volna ki kategorizált témák részére. Ha sokáig nem hagytuk volna figyelmen kívül, hogy az optimizmus nem ábrázolás, hanem - művészetről lévén szó - életérzés dolga. Az életérzésé, amely mögött esetleg megvívott harcok emléke él, amely esetleg éppen az önmagunk kételyein kivívott győzelem eredményeként születik. Bojár Iván, Élet és Irodalom, 1971. ...Anyagszerű térábrázolásában, egy rendkívül konkrét város tetői felett, az “értelem’ is jelen van. A cél: lökést adni a kifejezésnek és a módszernek. Megfontoltság és képzelet között Bér Rudolf képein nem születik egyenetlenség: mindkettő együtt él az élmények egyazon viharában, megragadva a képzeletet és a valós tárgyakat, melyek vannak, s nem léteznek. Girgio Cortenova, Giomale d'Italia, 1972. ...Bér Rudolf festészete, mely minden elbeszélő környezeti elemtől távol van, a valóság pszichikus-érzéki analízise. Expresszív jelzéseken keresztül keresi a lélek felszabadulását, eleven, jól ritmizált képekkel. Robosztus anyagában, elsodró és ösztönösen szuggesztív, társadalmi mondanivalóját illetően. Lírai jelentéstartalmaiban túlfűtött, festői érzékenysége gyakran a szimbolikus realizmushoz közelít. Az ecsetvonás spontaneitása a gesztus dinamikájával egyesül és a forma-fénytér faktorként hat. Témái változatosságukban harmonikusak: a figurálistól a csendéletig, a tájtól a monumentális falképekig. Bér Rudolf teljes művész, akinek sikerült a tudást és az érzékenységet egyesíteni olyan sajátos nyelvezetté, amely az egyetemesség határait érinti. Salvatore di Bartolomeo, Napoli Nőtte, 1972. ...úgy tűnik, újra átgondolja, összefoglalja Munch és Fussli nagy iskolájának legendáját, meséjét erőteljes képekkel és tudatalatti feszültséggel; így ütköznek meg határozottan megjelenített képek, háborgó érzelem és szorongás. A színek feszültsége - visszavezetve alapjaira - más értelmet ad az elbeszélésnek. Bér Rudolf jelentős, érdemes művész, neoexpresszionizmusa nincs híján töprengésnek. Valerio Grimaldi, Ribalta, Bologna, 1978. ...Lendület és erő - ezek az első szavak, melyek Bér Rudolf életmű-kiállításán a néző eszébe jutnak, miközben színek záporoznak rá, vibráló sárgák, prizmásan tört zöldek, vörösesen felszikrázó kékek, lilásan elpihenő barnák, leltározhatatlan mennyiségű árnyalat. A megrészegülés a színektől, az elcsábulás a színektől Bér Rudolf művészetének jellemzője lett a későbbiekben. Ember Mária, Magyar Nemzet, 1983. ...Nagyméretű festményei sikerének alapfeltételei, amint ezt egész kiállítása bizonyítja, adottak nála: a képesség a kitűnő kompozícióra, az alakok mozgatására, a mozdulatok kifejezővé, jellemzővé tételére, általában a karakter tömör és meggyőző kidomborítására. Színeivel is komponál és jellemez. Harsányi Zoltán, Magyar Hírlap, 1984. ...Az utóbbi időben mintha bővült és derűsebbé vált volna képi világa, s mintha gazdagodott volna a külvilághoz kötődése is. Ez a fajta színfoltkezelés jellemzi legújabb képeit. Látszólag laza, töredezett, kusza foltjai, ha levegős térben kerülnek kiállításra, szívesen árulkodnak nagyon is szigorú belső szerkezetükről. Ez a kiállítás jól érzékelteti, hogy Bér a nagy terek, a monumentalitás festője. Szalay Károly, Magyar Hírlap, 1984. ...Ezen a néven Magyarországon nem lehet valaki nagy festő, holott Rudi kétségtelenül nagy festő. ...Más szóval, aki elrugaszkodik a valóságtól, búcsút mond a művészetnek. Valóság nélkül a művészet olyan, mint a fedezetlen váltó, amit a kezesek - azaz a felelőtlen elméletgyártók lennének kötelesek megfizetni, valójában nem ők, hanem az elprédált tehetségek vesztenek az ügyleten. Nos, Rudi akár nagyméretű murális festményt készít, akár kisebb méretűt, mindig a valóság elemeit variálja. A szilárd alap, amire épít, a valóság - hadd jegyezzem meg - legföljebb manapság újság. Kolozsvári Grandpierre Emil, Új Tükör, 1986.