Korniss Dezső művei 1908-1984 (Művészetek Háza, Pécs, 1994)

Az „amatőr” jelző az utóbbi időktől ráaggatott lekicsinylő hangsúly ellenére gyönyörű kifejezés, hiszen a latin szótőben a szeretet és a szerelem lehetősége egyaránt benne foglaltatik. Bizonyára nem véletlen, hogy a világ legjelentősebb magán-műgyűjteményeit amatőrök hozták létre. Gyűjtők és gyűjtemények sorsát hivatalból tanulmányozva egyre inkább meggyőződésemmé válik, hogy ez a fajta - szeretettől, szerelemtől áthatott, a kívülállók szemében egyszerűen „megszállott” - gyűjtés a művészethez való szükségszerű - Fülep kifejezésével élve „egzisztenciális”­­ viszonynak önálló, a művészével és a műtörténészével egyenrangú válfaja. (Az utóbbiakból a legritkább esetben lesz műgyűjtő, bár erre is van példa.) Az amatőr gyűjtőben az a legfigyelemreméltóbb, ahogy megteremti önmagát, hiszen gyűjteménytulajdonosnak lehet, gyűjtőnek viszont nem lehet születni. Az állandó korrekció, az elmélyülő szigor, a korábbi értékválasztások felülvizsgálatának, „megszüntetve megőrzésének” képessége szükséges e folyamathoz, melyben a bölcsebbek már azt is előre tudják: a tökéletességre nem szabad törekedni, mert az a gyűjtés végét jelenti. Dr. Meh­es Imre, a tormási körzeti állatorvos látszatra egyáltalán nem testesíti meg ezt a komoly habitust. A Dél-Dunántúl legkitárulkozóbb mosolya azonban rejtőzködő természettel párosul. Talán ez a magyarázata a rejtőzésre ítélt - hisz csak mappában tartható - grafikák iránti különös vonzalomnak. A legjobb, legigényesebb magyar gyűjtők (Dr. Radnai Béla, Bedő Rudolf) hagyományát folytatja ezzel Merics Imre. Környezetének értékeit (melyekről essen majd egy más alkalommal szó) az láthatja meg, aki igazán kíváncsi - tehát méltó - rá. A mappák felnyitásához azonban a földi javakkal már bőkezűen megvendégelt jóbarátnak is kitartást kell tanulnia, mint ahogy Merics Imre is tudott várni egy évet, míg Korniss 1980-ban üzent, hogy fogadja. Egyikük sem tudta előre, hogy a találkozás napján egy életre szóló barátság köttetik. Ez nyilván nem szakmai, hanem emberi minőségek kérdése volt. Ezért mondom, hogy dr. Merics, aki a szőlőbe indulván az elveszett slusszkulcs helyett e célra tartott kicsiny bicskát dug a Suzuki terepjáró gyújtáskapcsolójába - csak vérbeli amatőr lehet. Nem kizárt, hogy többet tud a művészetről a profiknál. Várkonyi György

Next