Nagy Sándor szobrász (Jósa András Múzeum, Nyíregyháza, 1994)

Pl'-IArH+T «APTAH : ,?>5 ^4>zV,?-2» /, ic-Kajva,?i./??-? HuvvAciy h‘n' 'l* 3 A hAG-yAR «O^TAkiAJ/?P£/r~ ' Revp iAiSKEiie^B,i?9A-SBU* F,pe/ie// é 'jH£TkC“L' tP--h S - kaptam TÆAJ VLhf!AJy VTOAJ-jdpTAh •' Oi-/+ái -Ő1Z & F'CrBAP f G-O R.O Gr û^Fza'&BaA) f F/Z A /J G ) A O p H.a'G-'JJAAJ f ZJé/TcT op <$é G-iSFfJ S P A AJ y o /- o 7? F? a'G-B A H . LEJEGYEZTE: GÁDOR MAGDA SZOBRÁSMŰVÉSZ Minden nap reggel hatkor már elkezd dolgozni, noha nem létezik számára az idő. Nincs köze hozzá, független tőle, kilépett az egymásra sorakozó pillanatokból. Dús szemöldöke alól kinéz a mozgalmas környezetre de igazán nem érdekli. Már mindent látott, és már mindent csak kőben lát. Az apró kőmorzsában és a kéttonnás tömbben. A világ számára elrendezett, kőbe faragható, s ami ezen kívül van az legfeljebb bosszúsá­got okoz. Kemény hegyarcok hunyorítanak országnyi­ nép­tömegben a tákoli fészer alatt, a szabad­ban vagy a Százados úti műteremben. Egykori ismerősök, szülők, ősei. Nagyszerű parasz­tok, földet forgató legyőzhetetlenek, teremtők, kőemberek. Nagy Sándor egy a földdel. Az egyszer megmozdult alkotóerő, a másság, amihez kényte­lenek vagyunk magunkat viszonyítani, a szilárd pont, amelyhez képest vagyunk. Lehajol, felegyenesedik, kezében márvány, bazalt vagy gránit, de a kő sorsa már elren­deltetett. A véső, a gyorsan pörgő karbonkorong közvetít. A durva csiszolókő „csak" ufójáték. Szobor született. Testes női csípő­idol, amely willendorfi előképét idézi, és amely megmutatja az élet szim­bolikus formájának szükségszerű kontinuitását a finoman domborodó kőérmeken, a kőraj­zokon, centiszéles facsíkokon százával sorakozva, vagy többmázsás márvány tomporok által. A kő beszél, hangot ad. Ősi ritmusok monoton erejével szól a megmunkált anyag sámán­éneke, így akarta Nagy Sándor. Ha szobrait egybehordanánk megkapnánk a hegyet, amelyből vétettek. Keze nyomán a kő elnyeri végső formáját, a folyamat befejeződött. 19 BA­/\J fio LETTE [ŠUjDiV' ro L. p hf o y el c SS 6l Foglal ({dz. T­\/i Hajo Ko m u vnss cettčm ’ IfH’h tz s tftfl Lod^-ovr Æ Hy ! R E&yHÆZ! fSKOL^A -Jt/ZTA-Hf r1« “ičv Ft=L\JEjJ£n A K EPZoP O oéSlEJ, l^ZLASA'f te-e&ßF'h SzaKč* \Äh~SeA/ L<AFtaa< PiPloMaZ^ <*51 OT* IJClCU Zéíkr „A.*A, 'à‘s KUJ-r°J-1>J «Ifii-L., TA-'SOKO V. -ezs'vïïE^ Hc^&aJo s uc-j , G-A'poil hAG-OA i ElOUtrixT Vtr TT EH FdrL E S>é G-U L. = ?:z fï.j>V>R0H A-'ll az o?^/|aa; , tZt/U/X / l/ui. £-2.Lo\JA'K,fih0ftAJ és 1 ° ^h '9 A-'llAJAK SLoiSPÆiH Ho^A>iH VAAJÄJArl^ A HÆCryKR /VtPT2.C / / 6-A L- é P I A1 >3 A Í\J és. IS /1AJC M U 2-£ru F B.A AJ .

Next