Sulyok Gabriella (Soproni Festőterem, 1994)

Fekete felhők mitológiája Sulyok Gabriella néhány új munkája, amelyeket soproni kiállítása bemutat, szinte egy élet. A rajzok előzményei, előtörténete biztosan az. Már csak a kronológiát nézve is. Huszonöt évvel ezelőtt, a hatvanas évek végén, a művész Baghdadban töltött néhány évet. Dolgozott az Iraq Museumban, grafikai másolatokat készített az ókori Mezopotámia művészeti emlékeiről, dokumentációs célra. Ezek a másolatok később megjelentek nyomtatásban is: három teljes könyv, s néhány rajz más kiadványokban szétszórva. Nemzetközi jelentőségük volt a múzeumi kutatások világában. Baghdadban, arab családban nem élhet egészen az európai közegben az ember. Sulyok Gabriella nem­múzeumi rajzai és fényképei sok mindent megöröktettek hétköznapi életének élményeiből. Nem rajzolt egzotikus keleti jeleneteket, kedves zsánerképeket családról vagy az utcáról, piaci árusokról vagy a tájról, nem rajzolt színes keleti tarkaságot. Színeket a legkevésbé: munkáin fekete volt minden, s nem csupán a fekete-fehér rajzok, a ceruza vagy tus, nem csupán a fénykép technikai feketesége. Feketének hatott még a lapok fehérsége is. A nők ruhányi fekete kendője, az arcuk elé vont, és egész testüket beborító lepel, az abáje feketesége volt ez. Zárt világ: feketébe zárt emberi életek, a hagyomány és konvenció fogsága. Semmi Matisse orientalizmusából, semmi Lawrence tevés, lovas sivatagi romantikájából. Csak fekete, és kontrasztként is mindig a vele egynemű fehér. Volt Sulyok Gabriella baghdadi élményeinek egy másik tartománya is: a régiség, Mezopotámia világa, a sumerek, Babilónia és Asszíria művészete, agyagszögek színes fejéből kirakott könnyű minta az agyagnehéz vályogfal díszítésére, finom vésőkkel alakított alabástrom szobrocskák, paloták termeinek falát védő-díszítő dom­borművek, a kőben emberi testek, lovak anatómiai rajza. És baghdadi élmény a síkság, mely lapos és végtelen, s vabban változatán a harmadik évezred óta, a homokvihar súlyos, sötét felhős. Mint kiderült, Sulyok Gabriella Baghdad-élménye nemcsak élet volt: életre szólt. Ismét Budapesten, a tapasztalás már nem volt jelen vad, csak az emlékezetben élt: a lélekben, a gondolkodásban. Most már gyara­­píthatta olvasmány is, irodalmi szövegek, ugyanabból a világból. Az eredeti élmény most már nem volt nyomasztó, köznapi értelemben, s ezért - éppen ellenkezőleg - világélménnyé válhatott, évek hosszú során át. Metaforikus értelmet kapott, s ezzel magába tudta olvasztani az irodalmi élményeket is. Egy időben Thomas Mann regénye, aztán, most már hosszabb ideje, a sumer irodalmi szövegek. Sulyok Gabriella világa elszaladt Baghdadtól; saját világ lett, teremtett világ, amelynek megvannak a saját törvényei.

Next