Sulyok Gabriella (Soproni Festőterem, 1994)
Fekete felhők mitológiája Sulyok Gabriella néhány új munkája, amelyeket soproni kiállítása bemutat, szinte egy élet. A rajzok előzményei, előtörténete biztosan az. Már csak a kronológiát nézve is. Huszonöt évvel ezelőtt, a hatvanas évek végén, a művész Baghdadban töltött néhány évet. Dolgozott az Iraq Museumban, grafikai másolatokat készített az ókori Mezopotámia művészeti emlékeiről, dokumentációs célra. Ezek a másolatok később megjelentek nyomtatásban is: három teljes könyv, s néhány rajz más kiadványokban szétszórva. Nemzetközi jelentőségük volt a múzeumi kutatások világában. Baghdadban, arab családban nem élhet egészen az európai közegben az ember. Sulyok Gabriella nemmúzeumi rajzai és fényképei sok mindent megöröktettek hétköznapi életének élményeiből. Nem rajzolt egzotikus keleti jeleneteket, kedves zsánerképeket családról vagy az utcáról, piaci árusokról vagy a tájról, nem rajzolt színes keleti tarkaságot. Színeket a legkevésbé: munkáin fekete volt minden, s nem csupán a fekete-fehér rajzok, a ceruza vagy tus, nem csupán a fénykép technikai feketesége. Feketének hatott még a lapok fehérsége is. A nők ruhányi fekete kendője, az arcuk elé vont, és egész testüket beborító lepel, az abáje feketesége volt ez. Zárt világ: feketébe zárt emberi életek, a hagyomány és konvenció fogsága. Semmi Matisse orientalizmusából, semmi Lawrence tevés, lovas sivatagi romantikájából. Csak fekete, és kontrasztként is mindig a vele egynemű fehér. Volt Sulyok Gabriella baghdadi élményeinek egy másik tartománya is: a régiség, Mezopotámia világa, a sumerek, Babilónia és Asszíria művészete, agyagszögek színes fejéből kirakott könnyű minta az agyagnehéz vályogfal díszítésére, finom vésőkkel alakított alabástrom szobrocskák, paloták termeinek falát védő-díszítő domborművek, a kőben emberi testek, lovak anatómiai rajza. És baghdadi élmény a síkság, mely lapos és végtelen, s vabban változatán a harmadik évezred óta, a homokvihar súlyos, sötét felhős. Mint kiderült, Sulyok Gabriella Baghdad-élménye nemcsak élet volt: életre szólt. Ismét Budapesten, a tapasztalás már nem volt jelen vad, csak az emlékezetben élt: a lélekben, a gondolkodásban. Most már gyarapíthatta olvasmány is, irodalmi szövegek, ugyanabból a világból. Az eredeti élmény most már nem volt nyomasztó, köznapi értelemben, s ezért - éppen ellenkezőleg - világélménnyé válhatott, évek hosszú során át. Metaforikus értelmet kapott, s ezzel magába tudta olvasztani az irodalmi élményeket is. Egy időben Thomas Mann regénye, aztán, most már hosszabb ideje, a sumer irodalmi szövegek. Sulyok Gabriella világa elszaladt Baghdadtól; saját világ lett, teremtett világ, amelynek megvannak a saját törvényei.