A Terra csoport (Vác, 1994)
1991-92 fordulóján Budapesten, Magyarországon pár keramikus úgy döntött, barátaik bevonásával létrehoznak a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetségén belül egy hatékonyan, az eseményekre gyorsan reagálni tudó csoportot, melynek alkotóit a személyes szimpátián túl a hasonló értékrend, értékítélet, kvalitás is összeköt. A TERRA csoport elnevezést választották. Bizonyára arra a földre gondoltak, mely agyagként a mesterségük ősi, elemi anyaga. Az agyagra, mely teremt, életet ad, táplál, temet, magába olvaszt. Az agyagra, mely nyersen, vöröses, kékes szürkeségében bármily képlékenyen alakítható, mégis mindent megőriz, emlékezik. Körbezár, befogad polleneket, elemi részecskéket épp úgy, mint elpusztult kultúrák tárgyi emlékeit, állatok, növények testét, vagy a többszázezer éves léptek nyomát. Az agyagra, mely nedvtől duzzadt tömör lágyságával elhiteti, hogy behódolt az alakító akaratnak, ám a tűzben kerámiává égve nem egyszer feltárja a születése, a formálása során elviselt feszültségeket, állapotokat. Rudolf Koch Jelek könyvében a 4 elem ábrázolási változatai között találjuk a föld jeleként a körbe helyezett kereszt motívumot (kerék-kereszt), mely másutt - jórészt keleten és az északi kultúrákban - mint Nap szimbólum szerepel. Figyelemre méltó, hogy e forma egyesíti a másik három elem, a tűz, a víz és a levegő jeleit is. A kerék-kereszt Koch megfigyelései alapján ugyanakkor a teremtés jele is, hisz a kép a nőiség - körbe húzott vízszintes átló - és a férfiúság - kör középpontján átmenő függőleges egyenes szakasz jeleinek egybevetítéséből, egyesüléséből jött létre. 14 magyar keramikus alkotja a Terra csoportot. Bennem is felmerült a kérdés, a fent említetten túl mi az, ami összehozta, egybetartja őket. Az, hogy majd valamennyien 40 és 60 év közöttiek, s egyéni karakterrel bíró művészek, tény, mint az is, hogy többségük Csekovszky Árpád és Schrammel Imre tanítványa volt a főiskolán, s közvetve közvetetlenül hatott rájuk a szobrász Borsos Miklós szellemisége is. A stíluskritikai vizsgálat azonban a fentiek fontosságát jelentősen csökkenti, hisz a csoport, mint olyan, nem kötődik egyetlen stílusirányzathoz sem. Anyaghasználatuk, technikájuk változatossága, érzékenységük, tudásuk különböző irányultsága jól elkülöníthető egyéni utakat jelez, s ezáltal a magyar kerámiaművészet széles spektumát képviselik magas színvonalon. Az elmúlt pár év során volt szerencsém közel kerülni hozzájuk. Barátsággal, szeretettel... Hevesen küzdőket és már fáradókat, hódítókat és óvatosan haladókat, bizakodókat és pesszimistákat, bölcseket és okosakat ismertem meg közöttük. Sokfélék, de mind kerámikus. Kerámikusok, akik imádják az agyagot és a tüzet. Kerámikusok, akik belemarkolásszák életük rejtett titkait az agyagba, s a tűzben próbát téve, félve vágyakozva levélként elénk tárják a művet. Keramikusok, akik harminc, húsz, tíz éve