Tóth Magdolna (Szeged, 1994)
TÁLAK avagy gondolatok közre és fazekaskorongra Negyedik önálló kiállításom a „Tálak” jegyében született. A tál az ember ősi kifejezője: eszköz és kép. Tárolásra, főzésre, tálalásra, étkezésre használható, megbecsült tárgyként falra akasztható! A falitál mai értelmezésében leginkább dísztárgyat jelent, számomra arc, amely néz, arc, amit nézünk. Olyan motívumrendszer, ami jelbeszéd, képlet és kép. A teljesség megkísértése nélkül csupán egy gondolatnak a körbejárására készítettem ezen munkáimat, ami alapján kiállításom anyaga létrejött. Miszerint a tál fazekaskorongon centrálisan szabályossá válik, s ahogy fordul a korong, gömbölyödik a forma, kerekedik az idő, növekszik a mag és a gyermek, fejlődik az Élet. Ahogy hajnaltól a zeniten át az alkonyig, tavasztól a télig, születéstől az elmúlásig nyílik, csukódik, lüktet a rend ereje, a központi nagy Energia... A Nap, a Teremtő okán való, áldott. A kör, a gömb a teljesség, szépség, harmónia szimbóluma, így a művészet egyik fő eleme, mérték és arány térben és időben. Mai világunkban a dobozformák, szögletek oldására is pihentető látvány lehet asztalon vagy falon egy-egy tál kerek, meleg kontúrja, homorulata-domborulata, völgyei, öblei, karéjai. A mai emberhez igyekeztem szólni munkáimmal, minden korosztálynak új ötletekkel szolgálni. Pl. lehet tál I. a kicsi gyermek mesekönyve, játéka, csengetős kincstárolója, II. a nő és férfi kiteljesedő világképe, a hétköznap és IV. ünnepnap megannyi darabja, legyen az gyümölcsöstál vagy adventi gyertyástál, virágtartó vagy tortáskészlet, s végül III. az öregkor csendje. Erre a sorrendre szerkesztődik maga a kiállítás. A kerámia kézműves formálásának, színezésének variációs lehetőségei szerint plasztikus, festett, karcolt eljárással monokróm és polikróm mázakat használtam agyagon, samotton, félporcelánon. Ami azonban mindegyik munkám ihlette, a kör ereje, így született meg ez a „Naphimnusz”. Tóth Magdolna 1994. november