Tóth Magdolna (Szeged, 1994)

TÁLAK avagy gondolatok közre és fazekaskorongra Negyedik önálló kiállításom a „Tálak” jegyében született. A tál az ember ősi kifejezője: eszköz és kép. Tárolásra, főzésre, tála­lásra, étkezésre használható, megbecsült tárgyként falra akasztható! A falitál mai értelmezésében leginkább dísztárgyat jelent,­­ számomra arc, amely néz, arc, amit nézünk. Olyan motívumrendszer, ami jelbeszéd, képlet és kép. A teljesség megkísértése nélkül csupán egy gondolatnak a körbejárá­sára készítettem ezen munkáimat, ami alapján kiállításom anyaga létre­jött. Miszerint a tál fazekaskorongon centrálisan szabályossá válik, s ahogy fordul a korong, gömbölyödik a forma,­­ kerekedik az idő, növek­szik a mag és a gyermek, fejlődik az Élet. Ahogy hajnaltól a zeniten át az alkonyig, tavasztól a télig, születéstől az elmúlásig nyílik, csukódik, lük­tet a rend ereje, a központi nagy Energia... A Nap, a Teremtő okán való, áldott. A kör, a gömb a teljesség, szépség, harmónia szimbóluma, így a művészet egyik fő eleme, mérték és arány térben és időben. Mai világunkban a dobozformák, szögletek oldására is pihentető lát­vány lehet asztalon vagy falon egy-egy tál kerek, meleg kontúrja, homo­rulata-domborulata, völgyei, öblei, karéjai. A mai emberhez igyekeztem szólni munkáimmal, minden korosz­tálynak új ötletekkel szolgálni. Pl. lehet tál I. a kicsi gyermek mese­könyve, játéka, csengetős kincstárolója, II. a nő és férfi kiteljesedő világ­képe, a hétköznap és IV. ünnepnap megannyi darabja, legyen az gyümöl­csöstál vagy adventi gyertyástál, virágtartó vagy tortáskészlet, s végül III. az­ öregkor csendje. Erre a sorrendre szerkesztődik maga a kiállítás. A kerámia kézműves formálásának, színezésének variációs lehe­tőségei szerint plasztikus, festett, karcolt eljárással monokróm és poli­­króm mázakat használtam agyagon, samotton, félporcelánon. Ami azon­ban mindegyik munkám ihlette, a kör ereje, így született meg ez a „Naphimnusz”. Tóth Magdolna 1994. november

Next