Kunt Ernő (Miskolci Galéria, 1995)
"Amikor márciusban kipattannak a rügyek, táviratot kapok a keszthelyi festőbarátomtól. A táviratban ez van: "Virágzik a mandula. Gyere. Várunk", napestig járjuk a környéket Szigligettől Fenékpusztáig. Szélben, sárban, napsütésben, esőben csúszunk-mászunk a szőlőhegyek között. Rajzok, gémberedett ujjakkal. Innét mindent magammal akarok vinni: a tavaszi domboldalt, az útmenti keresztet, a virágzó fát, a Badacsonyt, a Balatont. Harminc éven át hajszoltam itt a tavaszt. Én megöregedtem - ez a táj más lett, nincsenek meg a régi szőlők, nincsenek meg a régi tapasztott nádazott borházak és a lakóik sincsenek sehol. Egyre kevesebb a mandulafa. Megállok a virágzó pompa előtt. Beszívom az illatát. Nézem a szirmok hullását. Elbúcsúzom. Barangolásaim ideje lejárt." Részlet Kunt Ernő írásából. A borítón és a plakáton. Pipacsos út, 1994, vászon olaj, 105x 109 cm